Először is tudatosítsuk, hogy mindezen óhajok az Úr Szívéből érkeznek hozzánk, a Vele való együtt-érzésre és együtt-cselekvésre hívnak meg minket.
Hogyan lesznek eggyé a mi szándékaink az Ő Szent Szíve Szándékával?
Ahhoz, hogy ezek az egyszerű, de nagy erejű fohászok az Úrral ténylegesen lelki-akarati egységben lévő szív mélyéből szólhassanak, tudatosan a Hozzá való hasonulás útjára kell lépnünk.
Hiszem, hogy az Egység imájának fohászai teljes nyíltsággal az életszentség magasabb fokára hívnak minket. Egyben annak keresésére is ösztönöznek, hogy „mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes.” (Róm 12,2)
Jézus az Eucharisztiában a Szeretet Kötelékét szeretné körénk vonni, és szívünket Szent Szívével összefűzni. Hogy ezt megtehesse, meg kell hoznunk azt az alapvető döntést, miszerint „az Úrnak szolgálok” (ld. Ef levél 6,7; Kol levél 3,23). Majd pedig Tőle reméljük a lelki és testi erőt, állhatatosságot keresztjeink naponkénti felvételére és hordozására.
Ha ezt mi részünket megtesszük, Ő visszaadja nekünk az Istengyermekségnek azt a méltóságát, amit a gonosz ellenség a bűnökre való csábítással, valamint a felszínes és „könnyű” élet ígéretével el akar venni tőlünk. Ami pedig alapfeltétele annak, hogy az egyénileg ránk ruházott küldetés belső elfogadásával és hű teljesítésével Isten az Ő örök tervét megvalósíthassa az életünkkel (ld. 1 Ján 3,2).
„Az Úrnak szolgáló” lelkületet naponta érdemes megújítanunk azzal, hogy rögtön ébredés után Istennek adjuk át magunkat, az életünket; akár saját szavainkkal, akár Grignion Szent Lajos vagy Erzsébet asszony életfelajánló imájával (ld. lentebb), de ha csak arra van időnk, hogy ezzel a szándékkal egy keresztet vessünk, Isten előtt az is önfelajánlás. Ezzel mondjuk ki az Úrnak: „A Tiéd vagyok.”
Hasznos, ha ismert zsoltárokat is segítségül hívunk. A 22. zsoltár szavaival: A tiéd vagyok kezdettől fogva, anyám méhétől fogva te vagy az én Istenem (22,11); vagy a 63. zsoltár kezdő soraival: Isten, te vagy az én Istenem, virrasztva kereslek….”
Az Istenre nyitott és Őrá hagyatkozó lélek néhány jellemzője:
- az Úr jóakaratával szemléli a világot – és benne felelősségteljesen a maga szerepét;
- az Ő Kezéből fogadja el a jó és rossz dolgokat is;
- Istennél és Istenben keres menedéket (ideértve a bűnbánatot is);
- tetteivel (és kevésbé a szavaival) mindig kész Krisztust hirdetni (vagy Róla tanúságot tenni);
- az Isten üdvözítő Akarata (1Tim 2,4) vezérli, legfőbb vágya, hogy Isten Hatalma és Dicsősége nyilvánuljon meg mind a saját, mind mások életében; azaz a lelkek üdvössége.
Ha ezek többsége igaz a lelki életünkre, akkor már esélyt adtunk Jézusnak arra, hogy Önmagához hasonlóvá alakítson minket; egyre inkább azt fogjuk szeretni, ami Neki kedves, és azt fogjuk fájlalni, ami Neki fáj (a leginkább). Ez az a Vele való együttérzés, amire az együtt-cselekvés ráépülhet.
Az újszövetségi levelekben számos helyen találkozunk a „Lélek szerinti” életre szóló buzdításokkal. Néhány példa ezekre:
„…aki test szerint él, nem nyerheti el Isten tetszését. De ti nem test, hanem Lélek szerint éltek, ha valóban Isten Lelke lakik bennetek. (Róm 8,8)
„Aki teljesíti parancsait, Istenben marad és Isten is őbenne.” (1 Ján 3,24)
Egyre több mindenre kiterjedő benső szabadságot és cselekvési készséget kapunk: „Ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.” (2 Kor 3,17)
Jézus Erzsébet asszonytól a „teljes önátadást” kérte, melyre Erzsébet a Lelki Naplóban lejegyzett alábbi imával válaszolt:
„Imádott Jézusom, átadom magam Neked teljesen, lemondok teljesen önmagamról, akaratomról. Csak azt akarom, amit Te akarsz. Tebenned élek, teáltalad gondolkodom, Teáltalad cselekszem. Nincs semmi, ami tőlem származik. Átadom magam újra és újra, fogadj el, kérlek!
…. (1962. november 22.)
Az ima teljes szövege a honlapon olvasható: https://szeretetlang.hu/erzsebet-asszony-imai/
Ha ezen gondolatok mentén próbálunk az Úré lenni, a Lélek vezetését – és erejét – fogjuk tapasztalni. („Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.” Róm 8,14)
Lelki szemeink előtt lassan kibontakozik, hogy van egy közös történetünk Úrral… – ahogyan azt Erzsébet asszony is felismerte, miután Jézus többször emlékeztette őt élete egyes elmúlt időszakaira, vagy biztosította afelől, hogy jellemvonásait átalakítja az Ő céljai érdekében.
Mindezen értelmi és érzelmi megfontolásokkal együtt az Úrral való Egység imája a minket Jézushoz fűző benső kapoccsá tud válni.
Szűz Mária, Édesanyánk, Aki elsőként és a legteljesebben élted a Szent Fiaddal való Egységet, könyörögj számunkra tiszta és állhatatos szívért!