Skip to content

Erzsébet asszony imái

Imádott Jézusom, átadom magam Neked teljesen, lemondok teljesen önmagamról, akaratomról. Csak azt akarom, amit Te akarsz. Tebenned élek, teáltalad gondolkodom, Teáltalad cselekszem. Nincs semmi, ami tőlem származik. Átadom magam újra és újra, fogadj el, kérlek!
Ha mást gondolnék, mint ami a Te gondolatod, semmisítsd meg gondolataimat! Szememmel csak a Te szent akaratodat nézzem, ha mást akarnék nézni, vedd el szemem világát! Füleim csak a Te szavadra figyeljenek,a Te szavaid csengését halljam csak, vagy vedd el hallásom! Ajkaimmal csak Téged áldjalak, imádjalak, magasztaljalak, dicsőítselek, és csak a Te szent akaratod szerint szóljak! Ha nem ezt tenném, némítsd meg ajkamat. A lábam, ha nem járna Veled, és ha kezem nem gyűjtene Veled, tedd bénává azokat! Ha bensőm nem akarna Veled érezni, semmisítsd meg bensőm érzelmeit! Ha szívem nem Veled, Benned, Érted dobogna, szüntesd meg szívem dobbanását!
Uram, imádott Jézusom, szabad akaratom mellé, melyet teljesen Neked adtam, odateszem bűneimet is, hogy eltöröld azokat.
Uram, imádott Jézusom, gyújtsd lágra szívem, hogy lobogjon lángja mind magasabbra, érjen fel Mennyei Atyánk fölséges trónusához bűneim bánatával együtt, hogy lássa, mennyire akarok szeretni, és a Szeretet Lelkével egyesülve csak Bennetek, Veletek élni! Ámen.

Isteni Mesterem, imádott Jézusom! Ugye, Te tudod, mit szeretnék mondani? De nem jön szó ajkamra, csak némán hullanak könnyeim bűneim bánata miatt. Szeretnék szépséges verseket írni végtelen jóságodról, de ez a tehetség nincs birtokomban. Nyomorúságom és semmiségem tudatában azon gondolkodom, mit adjak? Uram, Jézusom, odaadom újra és újra bűneimet, és a kegyelemtől áthatott lelkem könnycseppjeinek monoton hullására figyelj fel, kérlek. Ez az én szívem zenéje. Ez az egyetlen, melyet nyújtani tudok, és könyörögve kérlek, ne und ezt meg hallgatni… Tudom, ez is a Te adományod. Én birtokomban tartom, s ezerszer és százezerszer megköszönöm…
Uram, Jézusom, most újra arra kérlek, ahány teremtett porszem van a világon, mindbe belehelyezem bűneim bánatát, hogy fújja a szél Hozzád, és lásd, mennyire szeretlek. Ez az én himnuszom, versem, zeném és mindenem, melyet csak adni tudok, és kérlek, fogadj el engem így, ahogy vagyok!

Te kérsz engem, hogy csak Neked szolgáljak? Tudnék-e mást tenni? Nem! Átadom magam teljesen és maradéktalanul úgy, ahogy kértél. Édes Jézusom, Neked élek, Neked halok, mindörökre Tied vagyok! Kié is lehetnék, ki fogadna el engem minden bűnömmel, gyarlóságommal és fogyatékosságommal? Uram, boldogan áldozom kis életem a lelkekért. Minden vágyam a Te örök gondolatod: a lelkek megmentése. Minden nap és minden órában úgy, ahogy Te kértél.
Isteni szobrász, csak faragj engem a Te képedre és hasonlatosságodra, hogy rám ismerj halálom óráján: én a Te szent kezed munkája vagyok. Ó, te áldott isteni kéz, mely farag és simogat egyszerre! Lelkem túlárad a vágytól, ha szavaidra gondolok, hogy Neked szükséged van az én áldozatomra. Mily nagy kitüntetés ez! Imádott Jézusom, áldalak és magasztallak szüntelenül!

Én Uram és én Istenem, tudod, hogy Nélküled semmi vagyok. A lélek kész, de a test, az tudod, Uram, gyenge. Te ismered két énemet, mely itt a földön el nem választható, örök ellenségként él bennem. Szívem-lelkem elfogadja, de gyenge akaratom és értelmem sötét oldala háborog ellene.
Édes Jézusom, én megismétlem felajánlásomat: Tiéd vagyok, rendelkezz velem! Nem akarok én egy szemernyit sem ellenkezni Veled, mert igen forrón szeretlek. Ruházz fel engem a Te Erőddel!

Uram, én soha nem szűnő szomjúsággal vágyódom Utánad! Minden erőmmel szeretni akarlak, azok helyett is, akik nem jönnek Hozzád. Én Istenem, mit tettél velem? Most már végképp nem tudom, én élek-e. Mintha nem is a földön járnék, nem látok szemeimmel semmit, füleim nem fogják fel a világ hangját, szívem nem dobog már csak Benned, Érted. Ajkammal nem találok méltó dicséretet. Szeretnélek áldani, de nem találok semmi kifejezést sem elég méltónak Hozzád. Csak nézlek csukott szemmel és néma ajakkal. Szemlélem kimondhatatlan, végtelen szenvedésedet, melyet értem, nyomorult bűnösért elszenvedtél. Elmém föl nem fogja, mit tettél értem, nyomorult bűnösért. Miért velem, mikor annyi más, Hozzád méltó, tiszta lélek van? Uram, akaratom a Tied, Te cselekedj bennem!

Én Jézusom, úgy akarom bánni bűneimet, ahogy még soha senki meg nem bánta. Szívemnek minden dobbanása kevés. Ahány kis porszem van a világon, mindbe belehelyezem szívem bánatát, hogy fújja a szél Hozzád engesztelésül megszámlálhatatlan sok bűnömért.
Édes Jézusom, megyek Hozzád nyári hajnal harmatos virággal telt, üde reggelén, mikor még álom szunnyad a szívek rejtekén, hogy ki köszönt, az elsők között legyek én. Mindig kevés az idő, amit Nálad töltök, elrepül, mint felhőn úszó fény. Megyek tikkasztó melegben, égető napsütésben, mert nagyon szeretlek. Megyek Hozzád az est párás homályában, s érzem, az örökmécses hív. Nálad nincs senki, Hozzád viszem lelkemet, mert nagyon szeretlek. Megyek zuhogó esőben, feneketlen sárban, mert szeretlek, Istenem. Megyek hófödte, horpadt árkokon át, szemem csak cikázó hópelyheket lát, de én csak megyek, mert szívem csak érted ver, Istenem.

Imádott Jézusom, könyörögve kérlek, bocsásd meg bűneimet és közömbösségemet, mellyel megbántottalak, és megbocsátó szeretetedet áraszd mindazokra, kikért a Te végtelen érdemeiddel egyesített kis áldozataimat meghozom. Lelkem hő vágyát a lelkek megmentéséért jutalmazd meg a Te világosságod fényességével, hogy azok a lelkek is, kiket még nem hatott át a Te fényességed, érezzék és lássák óhajodat!

Uram, most, hogy lesegítetted lelkem külső háncsát, érzem, hogy kegyelmed bősége áraszt el. Ó, Jézusom, mélységes alázattal könyörgöm Hozzád, faragd le lelkem durva vonásait, bárhogy is fájna az nekem, hogy ha majd meg kell jelennem Előtted halálom óráján, rám ismerj, s bennem a Te szent kezed munkájára.
Édes Jézusom, úgy szeretném megbánni bűneimet, ahogy még egyetlen megtérő bűnös sem bánta meg, és úgy akarlak szeretni, ahogyan még egyetlen megtérő bűnös sem szeretett.
Édes Jézusom, mély alázattal könyörgöm Hozzád, ne múljék el egyetlen nap sem, hogy a bűnbánat könnyeit ki ne sajtolná szemeimből az Irántad érzett hála és szeretet. Alázz meg engem, Uram, Jézusom, életem minden pillanatában, hogy szüntelenül érezzem, mily szegény és nyomorult vagyok. Ó, Uram, Jézusom, összeszorul a szívem, ha arra gondolok, hogy most itt a földön Veled egyesülve élhetek. A halálom után bűneim miatt egy időre el kell válnom Tőled. Mondd, édes Jézusom, mi lesz az én temérdek bűnömmel?

Ó, imádott Jézusom! Én, kis parányi porszem, a Tőled vett fényesség világít bennem is. Ó, mily végtelenül jó vagy, és mily határtalan nagy lehet az a fényesség, mely a világ kezdetétől a világ végezetéig ki nem alszik, hanem csak szüntelenül felénk lobog.
Imádott Jézusom, könyörögve kérlek, bocsásd meg bűneimet és közömbösségemet, mellyel én is megbántottalak, és megbocsátó szeretetedet áraszd mindazokra, kikért a Te végtelen érdemeiddel egyesített kis áldozataimat meghozom. S lelkem hő vágyát a lelkek megmentéséért jutalmazd meg a Te világosságod fényességével, hogy azok a lelkek is, kiket még nem hatott át a Te fényességed, érezzék és lássák óhajodat!

Jóságos mennyei Atyám! Én, kis parányi szikra, kit Te terveidbe vettél, megteremtettél, és halálom óráját is meghatároztad. Végtelen jóságodat és hatalmadat ki merné felülbírálni? Ments meg engem a gonosztól, ki isteni fölséged mindenhatóságát merészeli megkísérteni. Ó, jóságos mennyei Atyám, kezednek erős támogatására van most nagy szükségem.
Szent Fiad úgy oktatott, legyek csak kicsinyke. Lehetek-e más a Te hatalmad, fönséged, nagyságod és dicsőséged mellett, mint kis, parányi szikra, aki valóban Tőled veszi, kapja a Te ragyogó fényességedből kiszikrázó ragyogást?
Ó, áldott Szent Szűz! Vakítsd meg most Te is a sátánt Szeretetlángoddal! Égbekiáltó bűnbe akarja testemet-lelkemet tántorítani!

Imádott Jézusom! Hogyan köszönjem meg szeretetedet? Te tudod, ismered lelkem rejtett hibáit és szünet nélküli bukdácsolásomat, s tudod, hogy egyetlen vágyam szenvedni és engesztelni ezekért a megbántásokért. Uram, Jézusom, bármennyi szenvedést is adsz, mindez kevés nekem. A Te végtelen jóságod mind éhesebbé teszi lelkemet, sőt, úgy érzem, nincs is már szenvedésem. A szeretet, mely által szünet nélkül erősíted lelkemet, a szenvedésben nemcsak erőt ad, hanem egyre jobban eggyé olvaszt Veled. Így nincs már szenvedés számomra, csak a vágy a lelkek megmentésére; ez él lelkemben. Olyan vágyat adtál nekem, mely által egészen egybeolvadt bensőnk minden érzelme. Már csak Te élsz bennem, s ha néha valami oknál fogva elhomályosodna lelkemben a bensőséges együttérzés, imádott Jézusom, Te máris mellettem vagy, s jelenléteddel oly erőt adsz, mely megfoghatatlan és szóval ki nem fejezhető. Szeretnélek imádni minden ember helyett, szeretnélek engesztelni az egész világ helyett.Szeretném az egész világ bűneit megbánni, és ezt a szeretni akarásomat idehelyezem szentséges Lábaidhoz. Tekints rám, és fogadd el ezt! Ámen.

Uram, imádott Jézusom! Engedd, hogy szavaimat Hozzád emeljem! Most, hogy szétoszlattad lelkemben a sötétséget és megszüntetted a lelki szárazságot, jól esik ezt éreznem, de egyre inkább rájövök arra, hogy számomra az a szenvedés, ha nincs szenvedésem. Imádott Jézusom, köszönöm jelenléted érzetét, de az elviselt szenvedések is megnyugtató örömmel töltik el lelkemet. Tudom, ezt is Te adod. Örömmel ölelem ezeket is magamhoz. Fogadd el őszinte és hálás köszönetemet, melyet itt, szentséges lábaidnál mondok, és kérlek, adj sok-sok szenvedést. Ez az egyetlen cél még életemben, mely örömmel tölti el lelkemet. Szenvedni, szenvedni a Te örök gondolataid érvényre jutásáért mindaddig, amíg azt a Te szent akaratod így rendeli el számomra. Nem tudok mást kérni, ez mindaz, amit csak szeretnék, s tudom, meghallgatsz. Hiszen Te azt mondtad, mindent megadsz, amit a lelkek érdekében kérek, kérünk.
Uram, nincs szenvedésem! Szenvedés nekem az, ha nem szenvedhetek. Isteni kegyelmeiddel elárasztott lelkembe sokszor belesóhajtottad, hogy a szenvedések, melyekkel elárasztasz, szereteted bizonysága. Imádott Jézusom! Isteni jelenléted érzetét tehát egyenlővé tetted a szenvedésekkel, így a szorongó kételyekben, a lelki szárazságban, hitkételyeimben, különböző testi szenvedéseimben mérhetetlen kegyelmeid épp úgy erősítik lelkemet, mint isteni jelenléted. Imádott Jézusom, egyformán mondok hálás köszönetet mindezekért! Imádlak, áldalak, dicsőítelek és magasztallak a Te végtelen jóságodért! Ámen.

Imádott Jézusom! Lehetnék-e áldott, ha Te meg nem áldottál volna? Lehetnék-e jó a Te kegyelmeid nélkül, édes Jézusom? Hisz’ én már az ébredés pillanatában, ahogy elmém is öntudatra ébred, szívem első gondolatával magamat mellőzve és megvetve Neked ajánlom magam, nehogy a gonosz helyet találjon az ébredésnél lelkemben. Fogadj el engem, én Uram és én jó Istenem!

Uram, bocsásd meg vétkeimet, nem bírom áltatni magam tovább! Végképp meg akarok nyugodni. Látom, teljesen értelmetlen az, amit tettem, és nem tudom miért, azóta csak szenvedek. Hisz’ a bűnből eredő szenvedés nem lehet érdemszerző. Szabadulni, szabadulni! Ez az egyetlen imádságom az ég felé. Mi az, ami megszabadít ettől a szörnyű kíntól? Csakis a halál! Ó, boldog halál! Ez az egyetlen szó, mely még hiteles lelkemben. Ettől a gondolattól nem akarok szabadulni, számomra ez lesz a megváltás, mely megszabadít a földön átélt pokol kínjaitól. Mert én ezt szenvedem már évek óta. Ó, jöjj, boldog halál! Isten irgalmára hagyatkozom. Ha elveszi életemet, s ha az utolsó ítéletig is ott felejt Isten a szenvedők között, azt is boldogan elfogadom, mert tudom, hogy ott bármeddig is vagyok, nincs többé alkalmam a bűnre. A halállal megszűnnek zavaros gondolataim és hazugságaim, s ott boldog szenvedésemben az lesz a vigaszom, hogy már nem bántom meg Istent.

(Az Úr kérése a Lelki Naplóban: „Tegyétek szíveteket alkalmassá a Velem való állandó egyesülésre napközben is egy szerető fohász, egy szerető pillantás által, hisz úgy sóvárgok utánatok!” Ezek a rövid, sóhaj-szerű imák alkalmasak arra, hogy Erzsébet asszonnyal együtt Istenhez emeljük lelkünket, vagy a Szent Szűz közbenjárását kérjük a nap bármelyik szakában.)

Ó, Uram, segíts, hogy akaratomról lemondva csak Neked engedelmeskedjem, mindenben a Te kedvedet keressem! A Te fényességed világítson meg engem és mindazokat, akiket reám bíztál. Imádott Jézusom, fogadd el egyetlen fohászom, melyet szívem teljes vágyával küldök Hozzád: Szeretlek nagyon, nagyon!

Imádott Mesterem, szívem egész gondolatával, vágyával csak azon vagyok, hogy a Te irgalmas szeretetedhez mind közelebb férkőzzem.

Égi Anyám, hogy s mint tegyek? Ugye, mellém állsz? Én olyan erőtlen vagyok Nélküled!

Anyám, én csak Általatok és Veletek akarok és tudok tenni és gondolkodni!

Imádott Jézusom és drága jó Szűzanyám, nyomorúságos semmi vagyok Nélkületek. Fogjatok szorosan!

Égi Édesanyám, annyira vágyódom Szeretetlángod kigyúlása után, hogy igen nagy szomorúságot és szívfájdalmat érzek ennek hátráltatása miatt. Édesanyám! Egyengesd útjukat azoknak, akik hivatva vannak ügyedet továbbvinni!

Mit kívánsz, Te nagy Úr tőlem, ki Tőled függök, Általad és Benned élek?

Édesanyám! Alázatosan bocsánatot kérek Tőled. Nem akarok meginogni még szörnyű kísértéseim közepette sem. Ugye, Te tudod, milyen parányi porszem vagyok, és nem tudok semmit tenni Nélkületek. Édesanyám, Szeplőtelen, Fájdalmas Szent Szűz, most Neked is köszönöm, hogy Szeretetlángod kegyelmi hatása által ily nagy érdemszerző lehetőséget árasztottál rám. Örvendezésem azóta is állandóan él lelkemben. Ó, jöjj, áldott szenvedés, mely által életemet adhatom a szent ügyért!

Anyám! Ó, jöjj, segíts hálát adni Szent Fiadnak, mert a felém tóduló kegyelmeit alig bírom elviselni. Ajkaimra nem jön szó. Mi módon adjak hálát Neki?

Üdvözlégy, Mária, Édesanyám! Alázatosan kérlek, tarts meg engem a Te különös védelmedben, ajánlj engem Szent Fiadnak!

Ó, Uram, segíts, hogy akaratomról lemondva csak Neked engedelmeskedjem, mindenben a Te kedvedet keressem!

Imádott Jézusom, fogadj el teljes nyomorúságommal, és segíts, hogy híven, hűséggel szolgáljalak, én és sokan mások!

Égi Anyám, az én gyenge erőm Tőled táplálkozik!