A Szeretetláng átadás a Közösségünkhöz (lelkiségünkhöz) való tartozás ünnepélyes kifejeződése, illetve annak megújítása. Évente február 2-án, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén (Urunk bemutatása), esetenként a helyi közösségek más kiemelt alkalmain tartjuk, a Szent Szűz kérésének megfelelően: „Ne féljetek a lángtól, mely észrevétlenül, szelíden fog kigyúlni, mint szelíd fény! Senki nem fog gyanút erre a szívekben végbement csodára, melyet Gyertyaszentelő napomon körmenet formájában adjanak át az én kedves fiaim, hogy az én szeretetemnek lángja élő tüzet fogjon a szívekben, lelkekben.” (1962. május 4.)
Ha lehetőség van rá, a Szeretetláng átadás szentmiséhez kapcsolódva – a befejező áldás után –, papi vezetéssel történjen. Mivel ez nem sorolható az Egyház hivatalos liturgikus rendjébe – bár ünnepélyes keretek között végezzük – kerülni kell a liturgikus szertartás látszatát.
A Szeretetláng átadás elején a pap a következő vagy hasonló szavakkal fordul a hívekhez:
Testvéreim! Szűz Mária kétezer évvel ezelőtt testben adta Szent Fiát az emberiségnek. Ma, amikor oly nagyon elhatalmasodott a bűn a földön, Szeretetlángja által ajándékozza nekünk Krisztust, a Világ Világosságát, aki világtalanná téve a sátánt, megfosztja őt hatalmától és felszabadítja a lelkeket a bűntől.
Most annak jeleként, hogy szívünkbe akarjuk fogadni a Szent Szűz Szeretetlángját, aki maga Jézus Krisztus, meggyújtjuk gyertyáinkat (mécseseinket), és felszítjuk lelkünkben a küldetés iránti vágyat, amelyre Szűz Máriától kaptunk meghívást ezekkel a szavakkal: „Vedd e lángot, melyet neked nyújtok. Ez Szívem Szeretetlángja. Gyújtsd meg nála a tiédet, és add tovább!”
A pap ezután a föltámadt Krisztust jelképező húsvéti gyertyáról meggyújtja a saját gyertyáját, majd erről a sorban eléje járuló hívekét is, miközben mindenkinek a következő szavakat mondja:
– „Vedd e lángot, melyet neked nyújtok. Ez Szívem Szeretetlángja. Gyújtsd meg nála a tiédet, és add tovább!”
Miután a hívek visszatértek a helyükre, a pap felszólítja őket:
Most imádkozzuk el közösen az Úrral való egység imáját, melyben átadjuk önmagunkat és életünket Krisztusnak, a Szeretet Élő Lángjának:
Imádott Jézusom!
Lábunk együtt járjon;
kezünk együtt gyűjtsön;
szívünk együtt dobbanjon;
bensőnk együtt érezzen;
elménk gondolata egy legyen;
fülünk együtt figyeljen a csöndességre;
szemünk egymásba nézzen és tekintetünk összeforrjon;
ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához irgalomért! Ámen.
A pap ezután áldással vagy rövid záró formulával elbocsátja a híveket.