Szeretetláng

Multimédia

Imádságok, kották

Kápolnáink

Cikkek, írások

Támogatás

2023. június. 06.

Ma Norbert, Cintia napja van.
Napi evangélium

Naptár

H	K	Sz	Cs	P	Sz	V
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30

Könyvajánló

Linkajánló

Facebook:

Szeretetláng rózsafüzér

2012-11-04 12:03:25

Elmélkedés a Dicsőséges rózsafüzér titkaira

A Szűz Mária Szeplőtelen Szívének Szeretetlángja Mozgalom világszerte elterjedt; Dél-Amerikától a Fülöp-szigetekig engesztelő hívek sokasága fordul az Úrhoz és Szent Anyjához az Egyház hivatalos imáival, és más, a Szeretetláng lelkiségből fakadó és táplálkozó imádsággal is. Az alábbi rózsafüzér-elmélkedést a brazil testvérektől vettük át.

1. titok: Aki a halálból föltámadt

“A hét első napján (az asszonyok) kora hajnalban kimentek a sírhoz, s magukkal vitték az előkészített illatszereket is. Úgy találták, hogy a kő el volt a sírtól hengerítve. Bementek, de az Úr Jézus testét nem találták. Még fel sem ocsúdtak meglepetésükből, már két férfi jelent meg mellettük, ragyogó ruhában. Ijedtükben a földre szegeződött a tekintetük. De azok így szóltak hozzájuk: "Miért keresitek az élőt a halottak között? Nincs itt, feltámadt” (Lk 24, 1-6).

Az emberiség történelmének legmélyebb pontján, amikor a világban kihalni látszott a reménység, és sötétség uralkodott, akkor – ahogyan a Szentírás írja, és ahogy a Hiszekegyben imádkozzuk – Jézus Krisztus maga szállt le a pokolba, és a valaha volt legnagyobb erővel, a Szeretetláng fényével örökre legyőzte a halál sötétségét és a bűnt.

Ahogyan a teremtés előtt teljes sötétség és káosz uralkodott a földön, és Isten parancsára: “Legyen világosság!” azon nyomban sütni kezdett a Nap, és fénye felváltotta a sötétséget, úgy a Krisztus föltámadása előtt uralkodó sötétségben és káoszban “felkelt az Isten Fia, kinek adatott minden hatalom mennyben és földön”, s az örök Szeretetláng fénye felragyogott, és azóta is sugárzik az emberek lelkében!

A keresztények számára nem létezik a sötétség, mert van egy új napunk, a Jézus Szent Szívéből származó Szeretetláng, mely beragyogja életünket.

Miért keresitek az élőt a halottak között? Jézus azért jött a földre, hogy életet adjon; bőséggel teli életet. Akik Őbenne hisznek, azok számára nem létezik a halál, mert Ő becsukta az ajtót a halál előtt, és kinyitotta nekünk az örök élet ajtaját. Bizodalmunk van abban, hogy akik itt a földön Krisztussal együtt élünk, föltámadunk Krisztussal az örök életre.

Áldott légy Uram, én Istenem, mert azt akartad,

hogy lelkünk sötétségébe és zűrzavarába

belépjen a te örök ragyogó napod,

hogy egész emberi mivoltunk megtalálja helyét

a te akakratod szerint.

Imádlak Szeretetláng, én Isteni napom!

Nézd, szeretett Uram:

napraforgód vagyok, ha elhagysz, meghalok.

Amerre Te mozdulsz, arra fordulok:

követem fényedet.

Amikor befednek az árnyékok,

meghajtom magam amennyire csak lehet,

és futok a homályból kifelé,

hogy megint rátaláljak fényedre.

Amikor felhők takarják az eget,

s szürkévé teszik és jön az eső,

én sokat szenvedek,

de tudom, hogy a vihar, mely rám tör,

szükséges növekedésemhez.

Kibírom, mert mindig hagysz egy kis ablakot

a felhők között, mely élteti reménységemet.

Tudom, hogy a felhők mögött ott vagy Te,

és a viharnak hamar vége lesz; a felhők elillannak,

s én újra magamon érezhetem napsugaraidat,

melyek melengetnek és megtöltenek élettel.

Egy napon már nem leszek itt lenn,

mert meghalok és földed befed majd,

de Te a kertedbe viszel engem,

föltámasztasz, s én örökké élni fogok,

élvezve gondoskodásodat, szeretetedet, jelenlétedet.

Szent Anyám, te vagy a viharos felhők közötti

áldott kis ablak, mely láttatni engedi a Nap sugarait

életem próbái, kísértései és bánatai között;

te éltetsz, te bátorítasz, hogy menjek előre

egy jobb holnap reménységével,

hiszen egyszer majd vége lesz a viharoknak,

s napod fénye örökre felragyog életemre!

2 titok: Aki fölment a mennybe

“Azután, hogy ezeket mondta, (Jézus) a szemük láttára fölemelkedett, és felhő takarta el szemük elől. Amint merőn nézték, hogyan emelkedik az égbe, egyszerre két férfi termett mellettük fehér ruhába öltözve. Ezt mondták nekik: «Galileai férfiak! Mit álltok itt égre emelt tekintettel? Ez a Jézus, aki tőletek az égbe vétetett, úgy jön el ismét, amint szemetek láttára a mennybe ment»” (Apcsel. 1,9.).

Mint egy gyertyát, melyet magasra emelnek, hogy világítson a szobában, úgy emeltetett a Szeretetláng a Mennybe, hogy onnan világítson az egész emberiségre. Mi, akikre ez a fény árad, örvendezni fogunk és Vele együtt fölemeltetünk a mennybe, az örök életre.

Itt a földön csak vándorok vagyunk, kik a sivatagban járunk, de szükséges átmennünk rajta, hogy a kikötőbe érjünk, mely majd otthonunk lesz. A nap alatt bandukolni nehéz, fájdalmas és fárasztó, de a bűneinktől való megtisztuláshoz szükségünk van rá. Majd’ meghalunk a szomjúságtól, ám ahogy minden sivatagban van oázis, mely segít a vándornak felüdülni és árnyat találni a napszúrás ellen, úgy kedves Urunk is adott nekünk oázisokat életünk sivatagjába.

A Szűzanya ad nekünk inni áldott vizet, mely Szent Fia szívéből fakad. Árnyékában megpihentet, Jézus vérével meggyógyítja sebeinket, ellát minket a szükséges dolgokkal, hogy tovább tudjunk menni, és Szeretetlángja elkísér, hogy az éj sötétjében el ne essünk.

A kiengesztelődés titokzatos szentségében letehetjük terheinket, így könnyebb a menetelésünk. A kegyelem köpenyével beborít minket, hogy a Nap sugarai ne égessenek. Az Eucharisztia adja nekünk az áldott kenyeret, mely táplálja lelkünket, hogy ne haljon éhen; erőt ad, hogy kibírjuk a próbákat és kísértéseket, melyekkel szembesülünk. A mi Urunk végtelen áldásokkal halmoz el, melyek segítenek nehéz utunkon: Igéjének kardjával, amely megvéd az ellenségtől; az imádságokkal, melyek megőrzik reménységünket; a bűnbocsánat szentségével, mely felment minket adósságaink megfizetése alól; a szentleckékkel, melyek buzdítanak küzdelmeinkben, s még számtalan kegyelemmel anyánk, az Egyház kincseiből.

Egy különös földön vagyunk vándorok, zarándokok; lelkünk nyugtalan, amíg elérjük otthonunkat, ahol örökké vidámak leszünk, ahol nincs többé fájdalom, sírás és szomorúság.

Uram, lelkem megfáradt a sivatagi vándorlás során.

Mennyire vágyakozom, hogy elérjek a révbe,

ahol Te vársz engem és hazaviszel,

ahol majd örvendezve dicsérlek és imádlak örökké,

ahol nem lesz sírás, sem fájdalom,

sem betegség, sem csalódás.

De addig is, Uram hálát adok neked,

hogy életem sivatagába megmentő,

áldott oázisokat adtál.

Segíts, hogy mindig használjam segítségeidet,

s nappal a Te napod ragyogjon rám,

éjjel pedig Szent Édesanyád világítson

a te Szeplőtelen Szívedből származó lánggal!

3. titok: Aki nekünk a Szentlelket elküldte

“Mindannyian egy szívvel, egy lélekkel állhatatosan imádkoztak az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel együtt. Amikor elérkezett Pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak. Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek. Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket” (Apcsel. 1,14 és 2, 1-4.).

Krisztus megújította a föld színét saját szívének gyertyájával, és meggyújtotta a tanítványok szívében is a gyertyát. Krisztus halálával a tanítványok szívében majdnem kialudt a gyertyák fénye, de Pünkösdkor a Szentlélek újjáélesztette azt. Ahogyan az utcákat esténként lámpával világítják meg, ugyanúgy a mi Urunk is meggyújtotta az apostolok szívét, hogy világítsanak az utcákon a népnek, mely még sötétségben ült.

Az ádott kis gyertyácskák kezdték meggyújtani a szeretet lángjait sok ember szívében. A tűz fellobbant, s azóta senki nem tudja elfojtani! Kétezer év telt el, de senki sem olthatta ki! Sokan próbálták, de hiába, mert a lángok az égig érnek, ahol a szent Szeretetlángból táplálkoznak. A tűz meggyújtotta az apostolok szívét, és a Szűzanya segít életben tartani a lángot, melyet szívről szívre, nemzedékről nemzedékre adnak át, és soha senki sem tudja kioltani!

Uram, az én szívem utcája

még nem is olyan régen sötétségben volt.

Most már tudom, hogy sokszor küldtél nekem

világító mécseseket, de én elutasítottam azokat.

Féltem attól, hogy meg legyek világítva

és lássam nyomorúságomat.

Mennyire tévedtem, Uram,

mert ha láttam volna nyomorúságomat,

megláttam volna a te kegyelmedet is!

Szentlelked betöltött Szeretetlángjával,

és karjába vett engem.

Éreztem, ahogy szívem felenged,

elolvad és megtisztul tüzedben,

s ha ezt fájt is nekem, utána oly nagy örömöt éreztem,

melyet annak előtte soha nem tapasztaltam.

Életemben először igazán szeretve éreztem magam!

Most már érzem magamban tüzedet,

mely éget és világít, hogy én is mécses legyek,

hogy kimenjek a sötét utcákra testvéreimhez

és hirdessem a jó hírt,

hogy megismerjék szeretetedet,

és Szentlelked meggyújtsa bennük is

irgalmas szíved szeretetlángját.

Köszönöm, Uram kegyelmedet,

köszönöm Szentlelkedet,

aki vezet, erősít és bölcsességet ad!

Imádlak, dicsérlek, dicsőítelek Isten áldott Szentlelke!

Szentlélek, aki a fény forrása vagy,

kérlek, világíts nekem!

4. titok: Aki téged, Szent Szűz a mennybe fölvett

“Királylányok vannak szeretteid között, jobbodon a királynő áll, Ofir aranyával ékesítve” (Zsolt 45,10.).

Amint Krisztus felemelkedett a mennybe, hogy mint Szeretetláng a mi napunkká, fényünkké változzon, s világítson és vezessen minket nappal, úgy emelte fel Isten Szűz Máriát, Krisztus anyját, hogy az ő Szeretetlángja fénylő holdunk legyen, mely világít az éj sötétjében.

Ez az áldott hold ad fényt bűneink közepette, ha úgy döntünk, hogy előjövünk rejtekhelyünkről, mert nem akarunk tovább sötétségben élni. Finom és lágy sugarai engedik, hogy meglássuk nyomorúságunkat, és felkészíti szemünket, hogy a Nap sugaraiba tudjunk nézni. Ő bátorít bennünket, akik ugyan már világosságban élünk, de a világ sötétsége közepette, hogy el ne bukjunk; ő tartja bennünk a reménységet, hogy a Nap fel fog fényleni. A Nap felé vezet bennünket, megvilágítja ösvényeinket, hogy el ne botoljunk, s meglássuk a veszélyeket, melyek leselkednek ránk.

Mivel nincsen hold csillagok nélkül, amikor egy Szeretetlánggal meggyújtott lélek meghal, csak a teste hal meg, ám a lelke tovább világít, örökké, s Isten csillaggá változtatja, hogy világítson és lelkesítse testvéreit, kik még a földön szenvednek és a sötétségben járnak. Ők a reménység jelei; létük bátorítás számunk-ra, hogy egyszer mi is úgy fogunk világítani, mint ők.

Mennyire szeret minket Mennyei Atyánk! Mindent előre látott, mindennel ellátott, amire szükségünk van, hogy ne vesszünk el, hogy biztonsággal haza találjunk, ahol Ő majd kitárt karokkal vár.

Jézus Krisztus, aki az egyetlen közvetítő Isten és ember között, azt akarja, hogy mindenki megismerje az igazságot és mindenki megmeneküljön. “Hiszen egy az Isten, egy a közvetítő is Isten és ember között: az ember Krisztus Jézus” (I Tim 2,5.).

Édes Anyám, világosan látom,

hogy a te Fiad, Jézus az én egyetlen megmentőm

és egyetlen közbenjáróm Istennél.

Mi lenne velem nélküled,

hiszen te vagy, aki közel viszel

és naponta megbékéltetsz Fiaddal, Jézussal,

aki a kegyelem Istene,

s aki végtelenül igazságosan ítéli népét.

Te, szent Szűzanyám közbenjárásoddal

meglágyíthatod Fiad szívét irántam, mint egy jó anya,

aki az apa igazságos dorgálása

és büntetése elől menti gyermekét, ha az rosszat tett.

Kedves szavakkal beszél az apához,

hogy a büntetés ne legyen túl szigorú,

és megkeresi gyermekét, aki elbújt bűntudatában.

Nyugtatgatja és ezt mondja neki:

“Gyere fiacskám, járulj apád elé,

kérj tőle szívből bocsánatot, és ígérd meg neki,

hogy nem cselekszel többé rosszat.

Ne aggódj, én már beszéltem vele,

meg fog bocsátani és jóindulatú lesz hozzád”.

Tudom, hogy te ugyanígy teszel velem,

amikor igazságos büntetést

érdemelnék bűneimért.

Ha Júdás hozzád járult volna,

ahogy Péter és a többi apostol is bizonyára tette,

amikor megtagadták és elhagyták Jézust,

te őneki is reménységet adtál volna.

Bizonyára Jézushoz küldted volna,

a megbocsátás reménységét ültetted volna szívébe,

a mély megbánás kegyelmét,

a jóvátétel szilárd elhatározását.

Anyám, ezért hiszek szilárdan abban,

hogy Fiad, Jézus felvett téged a Mennybe

testestül lelkestül, hogy hold legyél,

mely fénylik a Szeretetlánggal

lelkem sötét éjjelében.

Tudom, hogy Isten akarta ezt így

végtelen szeretetéből – én értem.

Milyen szörnyűek volnának az éjszakák

a hold és a csillagok fénye nélkül!

Könnyű prédái lennénk

a vadállatoknak és a kígyóknak.

Köszönöm Szűz Anyám,

hogy Szeretetlángod menedéket nyújt;

ne engedd, hogy elvesszek,

ments meg minden veszélytől,

ó dicsőséges és áldott Szűz!

Köszönöm Istenem, hogy nekünk adtad Máriát,

mert azt akartad, hogy Szeplőtelen Szíve

mindannyiunknak világítson az éjszakában,

hogy ne vesszünk el, hanem örök életünk legyen.

Hiszen tudjuk, hogy amint vannak napfényes napok,

úgy léteznek sötét éjszakák is!

5. titok: Aki téged, Szent Szűz

a mennyben megkoronázott

“Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona. Áldott állapotban volt, gyötrelmében és szülési fájdalmában kiáltozott” (Jel 12, 1-2.).

Ahhoz hasonló ez, mint amikor egy templomi gyertyát felékesítünk, hogy a többi egyszerű gyertyától megkülönböztessük. A mi Urunk meg akarta különböztetni a szentek között a Szentséges Szüzet, királyi koronával ékesítve fejét. De mi az oka ennek a megkülönböztetésnek? A Biblia azt mondja, hogy mindannyian kapunk majd egy koronát, ha a mennybe érünk, és azt is mondja, hogy némelyekét ékesebb kövek fogják díszíteni mint másokét. Ez megérteti velünk, hogy a mennyben létezik egy hierarchia, egy rangsor az odaérkező lelkeknek, aszerint, hogy az életszentség milyen fokára jutottak földi életükben.

A Jelenések Könyvében említett áldott asszony Jézus Krisztus édesanyja.

Jézus, a valóságos Isten és valóságos Ember beszélt nekünk Atyja királyságáról. Azt mondta tanítványainak, hogy neki adatott minden hatalom a mennyben és a földön. Ebből megérthetjük, hogy neki adatott a legfőbb Királyi Korona. Ha Ő a királyok Királya, akkor bátran állíthatjuk, hogy anyja a királynők Királynője. Mária fölemeltetett az égbe, megkoronáztatott, és az ég és föld Királynője címet kapta.

Ám ahogyan a gyertya is csak gyertya marad, bárhogyan ékesítjük fel vagy áldjuk meg, úgy a Szűzanya is anya marad, annak ellenére, hogy Királynőnek szólítjuk. Ő és Fia továbbra is egyesítik szívüket, mely így egyként dobog szeretett gyermekeikért. Két szeretettől égő szív, ugyanazzal a lánggal a kiválasztottakért.

Akik teljesíteni Jézus parancsát: “Úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek benneteket”, azoknak Jézus és Mária szentséges szívéhez kell járulniuk, át kell adniuk szívüket, lelküket, életüket, hogy újjászülessenek az ő hasonlatosságukra. Az egyetlen módja annak, hogy úgy szeressünk mint Jézus, ha ugyanolyan szívünk van, mint Jézusnak. Az egyetlen öntőforma, mely Jézushoz hasonlóvá tehet minket, az a szent szűzi méh, ahol ő is kiformálódott, az ő anyjának méhében, szívének agyagából.

Drága Szűzanyám, áldott legyen a te tiszta méhed,

melyet Isten kizárólag Krisztus személyének

és szívének formálására készített.

Istennek szentelt, Istennek szánt méh,

első és egyetlen, Istenhez méltó szentély,

áldalak téged!

A te áldott bensődben testesült meg Krisztus,

az örök Ige.

Isten végtelen gyengédséggel,

Szentlelkének szerelmével, szeretetének lángjával

helyezte beléd az Életet.

A tökéletes szeretet magját ültette el benned,

mely gondoskodása közepette erősödött,

s naggyá nőtt, százszor annyi gyümölcsöt hozva.

Ám mielőtt Jézust formálta volna,

megalkotott téged, mert rád is kellett hasonlítania.

A vér, mely a te szívedet dobogtatta,

ugyanaz, amely az Ő szívében és ereiben is folyt!

Ezért van az Szűzanyám,

hogy Isten előbb neked adott egy tökéletes,

bűn nélküli szívet,

mely minden világi megkötözöttségtől szabad,

hogy isteni szeretettel szeresd Fiadat.

A te Szeplőtelen Szíved agyagából testesült meg Ő,

s lett hasonlóvá az emberhez még a halálban is,

kivéve a bűnt.

Uram Jézusom, szelíd és alázatos szívű Jézusom,

tudom, hogy nem vagyok méltó arra,

amit kérni szeretnék tőled,

de tudom, hogy végtelenül kegyelmes szíved van,

és nagyon szeretsz engem,

ezért ez az én könyörgésem:

“Adj nekem új szívet, a tiédhez hasonlatos szívet,

mely úgy szeret, mint te, mely türelmes, egyszerű,

alázatos, engedelmes, szolgálatkész, mint te.”

És mivel nincsen más olyan tökéletes öntőforma,

mely téged formált, engedd meg,

hogy én is abban formálódjak,

és így be tudjam tölteni parancsolatodat,

hogy úgy szeressek, amint te.

Ezerszer és ezer módon próbáltam már megváltozni,

de hiába, csak édesanyád az én reménységem!

Áldott Anyám, elismerlek mint Királynőmet,

kérem segítségedet, védelmedet,

közbenjárásodat Fiadnál, a legfőbb Királynál.

Te vagy a Királynője a szegényeknek,

a gyámoltalanoknak, az alázatosaknak,

kik itt, a siralom völgyében sírnak.

Átadom neked szívemet, lelkemet,

hogy uralkodjék bennem a te és Szent Fiad szíve,

hogy elterjedjen Isten Országa az egész földön,

s mindannyiunknak olyan szívünk legyen, mint nektek.

A szeretetláng égjen a szívünkben,

s akkor a béke és egység valóság lesz a földön.

Minden tékozló fiú

bűnbánattal fog megtérni az Atyához,

és beteljesülnek Jézus szavai:

“hogy mindnyájan egyek legyenek”.

Mindannyian megszenteljük

az Ő nevét cselekedeteinkkel,

és hűséges alattvalói leszünk az univerzum

egyetlen és igaz Királyának és Királynőjének.

Beteljesítjük az Atya ígéretét,

amint az angyalok és szentek teszik a mennyben.

Szüntelenül figyelünk arra,

hogy ne bántsuk meg sem Istent, sem testvéreinket,

hogy meg tudjunk bocsátani azoknak,

akik vétkeznek ellenünk,

s hogy felemeljük az elesettet.

Isten hiányosságaink ellenére nagylelkű lesz velünk,

és erőt ad ahhoz, hogy ne vétkezzünk újra.

Megszabadít ellenségeinktől, addig a napig,

amelyen a mennybe visz, hogy örökké Vele éljünk!

2012-11-04 12:18:41