Eljárási normák a feltételezett jelenések és kinyilatkoztatások megítéléséhez
Előzetes megjegyzés a normák létrejöttéhez és jellegéhez
A Szent Kongregáció atyái az 1974 novemberében tartott évi Plenáris Ülésük folyamán megvizsgálták a lehetséges jelenések és a gyakran hozzájuk kapcsolódó kinyilatkoztatások problémáit, és az alábbi következtetésekre jutottak:
1. Ma ezekről a jelenésekről szóló híradás sokkal gyorsabban elterjed a hívek között, mint bármikor korábban, a tömegtájékoztatási eszközöknek (mass media) köszönhetően. Továbbá, az utazások könnyebbé válása elősegíti és megsokszorozza a zarándoklatokat. Az egyházi Hatóságnak ezért késlekedés nélkül meg kell nyilatkoznia ez ügyben.
2. Másrészt, a mai gondolkodásmód és a tudományos kritikai kutatás követelményei megnehezítik, ha éppen nem lehetetlenné teszik azt, hogy az elvárt gyorsasággal jelenjenek meg az olyan döntések, amelyek a múltban lezárták (fennáll a természetfölötti vonatkozás, nem áll fenn a természetfölötti vonatkozás), és amelyek megadták az Ordináriusoknak azt a lehetőséget, hogy engedélyezzék vagy megtiltsák a nyilvános tiszteletet vagy a tisztelet egyéb formáit a hívek körében.
Ezzel a megokolással, azért hogy a hívek között ez eme dolgok révén keletkezett tisztelet az egyházzal való teljes közösségben nyilvánuljon meg, és hogy gyümölcsöt teremjen, melyek alapján maga az egyház a következőkben meg tudja ítélni az események valódi természetét, az atyák úgy döntöttek, hogy a kérdésben a következő eljárási módot kell alkalmazni.
Amikor az egyházi Hatóság értesül valamely feltételezett jelenésről vagy kinyilatkoztatásról, feladata a következő:
a) legelőször: megvizsgálni a történteket pozitív és negatív kritériumok alapján (vö. föntebb I. pont);
b) továbbá: ha ez a vizsgálat kedvező eredménnyel zárul, megengedni bizonyos nyilvános tiszteleti vagy ájtatossági formákat, ám folyamatosan nagy bölcsességgel kell ezekre felügyelni (ami megegyezik a következő formulával: „jelenleg semmi sem ellenzi”);
c) végül: az eltelt idő és a tapasztalat fényében, különös tekintettel az új tisztelet által hozott lelki gyümölcsök termékenységére, meghozni a döntést a történtek valódiságáról és természetfölöttiségéről, ha a dolog ezt kívánja.
I. Kritériumok, hogy legalábbis bizonyos valószínűséggel megállapítható legyen a feltételezett jelenések vagy kinyilatkoztatások jellege
A) Pozitív kritériumok
a) Erkölcsi bizonyosság, vagy legalábbis nagy valószínűség az esemény létezéséről, amit komoly vizsgálat eredményezett.
b) Sajátos körülmények, melyek az esemény létezésére és természetére vonatkoznak, vagyis:
1. az illető vagy az illetők személyes tulajdonságai (különösképpen a pszichikai kiegyensúlyozottság, a méltó és helyes erkölcsi életvitel, az őszinte és állandó engedelmesség az egyházi Hatóság irányában, a készséges magatartás a rendes hitélethez való visszatérésre stb.);
2. a kinyilatkoztatást illetően: valódi és tévedésmentes hittani és lelki tanítás;
3. egészséges tisztelet, továbbá bőséges és folyamatos lelki gyümölcsök (például az imádság szelleme, a megtérések, a felebaráti szeretet megnyilvánulásai stb.).
B) Negatív kritériumok
a) A tényekben való nyilvánvaló tévedés.
b) Tanbeli tévedés, melyet magának Istennek, a boldogságos Szűz Máriának vagy valamely szentnek tulajdonítanak a megjelenéseikben, de számot vetve azzal a lehetőséggel is, hogy az illető – akár öntudatlanul is – hozzáfűzött egy hiteles természetfölötti kinyilatkoztatáshoz pusztán emberi elemeket vagy a természet rendjébe tartozó valamilyen tévedést (vö. Szent Ignác: Lelkigyakorlatos könyv, 336. pont).
c) Olyan anyagi haszon nyilvánvaló keresése, amely szorosan a történtekhez kötődik.
d) A történés idején vagy a történéshez kapcsolódóan az illető vagy az ő követői által elkövetett súlyosan erkölcstelen cselekedetek.
e) Pszichikai betegség vagy pszichopatikus hajlam az illetőben, amik bizonyosan hatással voltak a feltételezett természetfölötti jelenségre, illetőleg pszichózis, tömeghisztéria vagy más hasonló dolgok.
Meg kell jegyezni, hogy ezek a pozitív és negatív kritériumok csak jelzésszerűek, nem pedig kimerítőek, és összességükben kell alkalmazni őket, vagyis kölcsönös összefüggésükben.
II. Az illetékes egyházi Hatóság eljárása
1. Ha egy lehetséges természetfölötti jelenség esetén szinte spontán módon tiszteleti vagy ájtatossági formák más megnyilvánulásai történnek a hívek körében, az illetékes egyházi Hatóságnak súlyos kötelessége mihamarabb ismereteket szerezni róluk és pontosan megvizsgálni a dolgot.
2. Az illetékes egyházi Hatóság a híveknek (akik közösségben vannak a Főpásztorukkal, és nem a szekták hatása alatt állnak) jogos kérése alapján eljárhat, hogy jóváhagyja és elősegítse a tiszteletnek és az ájtatosságnak bizonyos formáit, ha – az előbbi kritériumokat alkalmazása után – semmi sem ellenzi azokat. Figyelmet kell azonban fordítani arra, hogy a hívek ezt az eljárási módot ne tartsák az esemény természetfölötti jellegének az egyház részéről történő elismerésének (vö. Előzetes megjegyzés, c).
3. Az illetékes egyházi Hatóság a tanítói és lelkipásztori feladatánál fogva motu proprio révén is közbeléphet; súlyos körülmények között azonban ezt meg is kell tennie, például a tisztelet és az ájtatossági formák kijavítására és az eltévelyedések megelőzésére, a tévtanítások elítélésére, a téves és nem megfelelő miszticizmus elkerülésére stb.
4. Kétes esetekben, ha az az egyház javát semmiképpen nem veszélyezteti, az illetékes egyházi Hatóság tartózkodhat minden megítéléstől és minden közvetlen közbelépéstől (mert megtörténhet az is, hogy bizonyos idő eltelte után a lehetséges természetfölötti jelenség feledésbe merül); nem szakadhat meg azonban az odafigyelés, hogy szükség esetén gyorsan és okosan közbe lehessen lépni.
III. Az eljáró illetékes Hatóság
1. Elsősorban a helyi Ordináriusé a feladat, hogy felügyeljen és eljárjon.
2. A regionális vagy nemzeti Püspöki Konferencia eljárhat:
a) ha a helyi Ordinárius saját akaratából hozzája fordul, hogy nagyobb bizonyossággal tudjon dönteni az ügyről;
b) ha az esemény már nemzeti vagy regionális méreteket öltött, de mindig csak a helyi Ordinárius előzetes hozzájárulása mellett.
3. Az Apostoli Szentszék eljárhat, akár magának a helyi Ordináriusnak, akár a hívek minősített csoportjának a kérésére, de akár közvetlenül a Szentatya egyetemes joghatósága értelmében is (vö. föntebb, IV. pont).
IV. A Hittani Szent Kongregáció eljárása
1. a) A Szent Kongregáció eljárást kérheti mind a maga részéről az Ordinárius, mind a hívek egy minősített csoportja. Az utóbbi esetben figyelmet kell fordítani arra, hogy azt, aki a Szent Kongregációhoz fordul segítségért, ne kétséges érvek motiválják (mint például az akarat, hogy az Ordináriust az érvényes döntéseinek megváltoztatására, valamely szektás csoport elismerésére kényszerítse stb.).
b) A Szent Kongregáció feladata, hogy súlyos esetekben motu proprio révén lépjen közbe, különösen amikor az eset az egyház egy jelentősebb részét érinti, de mindig csak akkor, miután már tárgyalt az Ordináriussal, és ha a helyzet megkívánja a Püspöki Konferenciával is.
2. A Szent Kongregációt illeti, hogy megítélje és jóváhagyja az Ordinárius eljárási módját, vagy ha azt lehetségesnek és megfelelőnek tartja, lefolytassa az újabb vizsgálatot, megkülönböztetve attól, amit az Ordinárius végzett, és amit vagy maga a Szent Kongregáció, vagy egy speciális bizottság visz végbe.
A jelen Normákat a Szent Kongregáció Plenáris Ülése elfogadta és a szerencsésen uralkodó VI. Pál pápa 1978. február 24-én jóváhagyta.
Róma, a Hittani Szent Kongregáció palotájában, 1978. február 25.
Franjo Šeper bíboros
prefektus
Jérôme Hamer, O. P.
titkár
2012-11-10 16:43:43
URBIS ET ORBIS
R E N D E L E T
A szent búcsúk adományával gazdagodnak
a Hit Éve folyamán végbevitt különféle jámbor cselekedetek
A II. Vatikáni Zsinat ünnepélyes megnyitásának ötvenedik évfordulóján, amely zsinatnak Boldog XXIII. János pápa „fő feladatként jelölte meg a keresztény tanítás értékes hitletéteményének gondosabb őrzését és kifejtését, hogy így hozzáférhetőbb legyen Krisztus hívei és a jóakaratú emberek számára” (II. János Pál pápa, Fidei Depositum apostoli konstitúció, 1992. október 11, AAS 86 [1994] 113), XVI. Benedek pápa kijelölése alapján kezdetét veszi egy olyan év, amelyet az igaz hit megvallásának és helyes értelmezésének szentelünk, a Zsinati Dokumentumoknak és a Katolikus Egyház Katekizmusa cikkelyeinek olvasása, vagy még inkább jámbor átelmélkedése révén. A Katekizmust Boldog II. János Pál pápa adta ki a Zsinat kezdetének harmincadik évfordulóján, pontosan azzal a céllal, hogy „a Zsinat tanítását elmélyítve a hívek jobban kötődjenek ahhoz és ez elősegítse megismertetését és alkalmazását” (Uo. 114).
Már az Úr 1967. évében, Szent Péter és Pál apostol vértanúságának tizenkilencedik centenáriumának emlékére is ehhez hasonlóan meghirdette a Hit Évét Isten szolgája, VI. Pál pápa, hogy „a hit ünnepélyes megvallása révén megmutassa, mennyire fontos, hogy az évszázadok alatt kialakult hitvallást, amely minden hívő öröksége, újra meg újra megerősítsük, kifejtsük, annak érdekében, hogy a múlttól igen eltérő történelmi körülmények között is érvényesnek bizonyuljon” (XVI. Benedek pápa, Porta fidei apostoli levél, 4).
Jelen korunkban, amely annyi mély változást hoz az emberiség számára, Szentatyánk, XVI. Benedek a Hit Évének meghirdetésével arra kívánja felszólítani Isten népét, amelynek egyetemes pásztora, valamint az egész világ valamennyi püspökét, hogy „egyesüljenek Péter utódával a kegyelem ezen idejében, amelyet az Úr kínál nekünk, hogy emlékezzünk meg a hit drága ajándékáról” (Uo., 8).
Minden egyes hívő „alkalmat kap rá, hogy megvallja hitét a feltámadott Krisztusban… az egész világ minden székesegyházában és minden templomában, az otthonokban és a családokban, hogy mindenki átérezze a sürgető szükséget, hogy jobban megismerje és a következő nemzedékeknek továbbadja az örök hitet. A szerzetes közösségek, a plébániák, az Egyház minden közössége, legyen bár ősi vagy új, módot fog találni ebben az esztendőben, hogy nyilvánosan hitvallást tegyen” (Uo).
Ezen felül minden hívő, egyénileg és közösségileg is meghívást kap, hogy nyíltan megvallja a hitét a többiek előtt a mindennapi élet különféle körülményei között: „Az ember társas természete viszont igényli, hogy belső vallási aktusait külsőleg kifejezze, vallási téren másokkal kapcsolatot teremtsen, és vallását közösségi formában vallja meg” (Dignitatis humanae nyilatkozat, 1965. december 7: AAS 58 [1966], 932).
Minthogy elsősorban az a célunk, hogy – amennyire ez ezen a Földön egyáltalán lehetséges – a lehető legjobban kifejlesszük magunkban az életszentséget és a lélek tisztaságát, ehhez nagyon hasznos segítséget nyújthatnak a szent búcsúk, amelyeket az Egyház, a Krisztustól ráruházott hatalom segítségével, felkínál mindazoknak, akik a megfelelő hozzáállással teljesítik azokat a sajátos előírásokat, amelyek elnyerésük feltételei. „A búcsú révén – tanította VI. Pál – az Egyház, felhasználva a Krisztus által végbevitt üdvözítés szolgáló leánya voltát, meghirdeti a hívek számára Krisztus és a szentek közössége teljességében való részvétel lehetőségét, bőven kínálva számukra alkalmat az üdvösség elérésre” (Apostolorum Limina apostoli levél, 1974. május 23: AAS 66 [1974] 289). Ebben nyilvánul meg az „Egyház kincse”, amelyet jelentős mértékben növelnek „a boldogságos Istenanya és minden kiválasztott érdemei, a legelső igaztól az utolsóig” (VI. Kelemen, Unigenitus Dei Filius bulla, 1343. január 27).
Az Apostoli Penitenciária, amelynek feladata a búcsúk megadását és használatát szabályozni, valamint buzdítani a hívek lelkét, hogy helyesen fogják fel és táplálják ezek elnyerésének vágyát, miután erre felkérte az Új Evangelizáció Előmozdításának Pápai Tanácsa (a Hittani Kongregáció által kiadott Lelkipásztori iránymutatással kiegészített jegyzék a Hit Évére alapján), az alábbiakat határozta meg a búcsúk adománya elnyerésére a Hit Évében, a Pápa gondolatának megfelelő módon, abból a célból, hogy a hívek mindinkább törekedjenek a Katolikus Egyház tanításának megismerésére és megszeretésére, és abból minél bővebb lelki gyümölcsöket nyerhessenek.
A Hit Évének teljes időtartama alatt, vagyis 2012. október 11-től 2013. november 24-ig teljes búcsút nyerhetnek a saját bűneik miatti időleges büntetés alól Isten irgalmából, amit az elhunyt lelkekért is felajánlhatnak, mindazon hívek, akik valódi bűnbánatot tartottak, kellőképpen meggyóntak, szentségi áldozáshoz járultak és imádkoztak a Szentatya szándékára,
a. – minden alkalommal, ha legalább három alkalommal részt vesznek az igehirdetésen a szent missziók alkalmával, vagy legalább három előadást meghallgatnak a II. Vatikáni Zsinat dokumentumairól és a Katolikus Egyház Katekizmusának cikkelyeiről, bármely templomban vagy alkalmas helyen;
b. – minden alkalommal, ha zarándoklat formájában meglátogatnak egy pápai bazilikát, egy keresztény katakombát, egy székesegyházat, egy, az ordinárius által a Hit Évére kijelölt szent helyet (például a Basilica Minor-ok valamelyikét, valamely Mária-kegyhelyet, a szent apostolok vagy védőszentek valamely kegyhelyét) és itt részt vesznek valamilyen liturgikus imádságon, vagy legalább megfelelő időt eltöltenek ott összeszedetten, jámbor elmélkedéssel, amit a Miatyánk, a Hiszekegy bármely hivatalos formája, valamint a Szűzanyához, az apostolokhoz vagy a védőszentekhez szóló fohász elimádkozásával fejeznek be;
c. – minden alkalommal, az ordinárius által a Hit Évére meghatározott napokon (például az Úr, a Szűzanya, a szent apostolok és védőszentek ünnepein vagy Szent Péter székének ünnepén), ha bármely szent helyen részt vesznek egy ünnepélyes szentmisén vagy zsolozsmán, s ezen felül elimádkozzák a Hiszekegyet, annak bármely hivatalos formájában;
d. – a Hit Éve bármely szabadon megválasztott napján, amikor hívő módon meglátogatják a keresztelőkápolnát vagy más egyéb helyet, ahol elnyerték a keresztség szentségét, amennyiben itt megújítják keresztségi fogadalmaikat, annak bármely hivatalos formájában.
A megyéspüspökök és eparchák, s mindazok, akik jog szerint egyenlő rangban állnak velük, ezen idő legalkalmasabb napján, a legkiemelkedőbb ünnepen (például 2013. november 24-én, Krisztus Király ünnepén, amellyel bezárul a Hit Éve) kioszthatják a pápai áldást a teljes búcsúval, amelyet mindazok a hívek élvezhetnek, akik jámborul fogadják ezt az áldást.
Azok a hívek, akik valódi bűnbánatot gyakoroltak, ám súlyos okból nem tudnak részt venni az ünnepi eseményeken (főként a szerzetesnők, akik örök klauzúrában élnek, a remeték és anakoréták, a bebörtönözöttek, az idősek, a betegek, és mindazok, akik kórházakban vagy egyéb ápolási központokban folyamatos szolgálatban állnak a betegek mellett…) elnyerhetik a teljes búcsút ugyanezen feltételek mellett, ha lélekben és gondolatban egyesülnek a jelenlévő hívekkel, különösen azokban a pillanatokban, amikor a Szentatya vagy a megyéspüspökök szavait közvetíti a televízió, illetve a rádió, s otthonukban vagy azon a helyen, amelyet akadályoztatásuk okán nem tudnak elhagyni, elimádkozzák a Miatyánkot, a Hiszekegyet, annak bármely hivatalos formájában és más fohászokat, a Hit Éve célkitűzéseinek megfelelően, valamint felajánlják szenvedéseiket vagy saját életük szükségeit.
Azon célból, hogy a bűnbánat szentsége és az isteni bűnbocsánat elnyerése a Kulcsok hatalma által lelkipásztori tekintetben könnyebben elérhetővé váljon, felkérjük az egyes helyek ordináriusait, hogy engedjék át a székesegyházakban és a Hit Évére erre kijelölt templomaikban az ott gyóntató kanonokoknak és papoknak azokat az engedélyeket, amelyek egyébként nekik vannak fenntartva (a keleti egyházak híveinek tekintetében a CCEO 728. kánonja 2. § szerint, esetleges fenntartás esetén a 727. kánon szerint, kizárva innen természetesen a 728. kánon 1.§-ában foglalt eseteket; a latin egyház hívei tekintetében a CIC 508. kánonjának 1. §-a szerint).
A gyóntatók, miután felhívták a hívek figyelmét azon bűnök súlyosságára, amelyeket a fenntartás vagy a törlés érint, határozzanak meg megfelelő szentségi penitenciát, amelyek a híveket a lehető legnagyobb mértékben a tartós megbánás állapotára vezetik és az esetek természetétől függően, rájuk kényszeríti az esetlegesen okozott botrányok és károk helyrehozatalát.
Végezetül a Penitenciária nagyon ajánlja az excellenciás püspök uraknak, akik a háromszoros munus (tanítás, vezetés, megszentelés) letéteményesei, hogy legyen gondjuk arra, hogy világosan elmagyarázzák híveiknek az itt a hívek megszentelése érdekében felsorakoztatott alapelveket és intézkedéseket, különös tekintettel az adott hely, kultúra és hagyományok körülményeire. Az egyes népek karakterének minél inkább megfelelő katekézis világosabban és az értelem számára élőbb módon tárhatja fel ezeket, hogy a szívekben erősebben és mélyebben meggyökerezhessen a vágy erre a különleges adományra, amelyet az Egyház közvetítésével elnyerhetnek.
A jelen rendelet érvényessége kizárólag a Hit Évére szól, bármilyen ezzel ellentétes intézkedés ellenére.
Kelt Rómában, az Apostoli Penitenciárium székhelyén, 2012. szeptember 14-én, a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén
Manuel Monteiro de Castro bíboros
legfőbb penitenciárius
Mons. Krzysztof Nykiel
ügyvivő
2012-11-10 16:22:27
2012-11-10 16:13:17
2012-11-10 14:47:52
GALGÓCZY ERZSÉBET ÉLETE
Született 1905. június 27-én Szolnokon 10. gyermekeként egy 11 gyermekes családban. A felnőtt kort csak négy gyermek érte meg. |
Hiteles kiegészítés Galgóczy Erzsébet életrajzához |
A SZűzazanya szavai Galgóczy Erzsébethez
Máriaremetén, 1959. nov. 30-án |
2020-03-28 11:49:34
Copyright © 2012. Kindelmann Balázs