A SZERETETLÁNG SZOLGÁLATÁBAN
Dr. Wilhelm Leichmann (Vilmos atya) életrajza
 (1927-2023)

 

Vilmos atya 1927. augusztus 2-án született Münchenben.

Általános és középiskolai tanulmányai után a Müncheni Egyetemen közgazdaságtant tanult, ahol ezt követően négy évig volt tudományos munkatárs.

Ezután gazdasági pályára ment és 25 éven át egy nagy biztosító társaságnál Münchenben vezető beosztásban dolgozott.

Az Úr különös kegyelméből hite érett életkorában úgy elmélyült, hogy állását föladta, házát és telkét eladta, és 52 évesen megkezdte hat éves teológiai tanulmányait.

Így késői hivatásként 59. életévében a Müncheni Főegyházmegyében 1986. jún. 28-án szentelték pappá. Közvetlenül ezután püspöke egy plébániai közösség plébánosaként bízta meg lelkipásztori munkával.

Ezután az aktív plébánosi szolgálat után Ausztriában, Dürrnbergben egy szanatóriumi tartózkodása során ismerte meg a Szűzanya Szeplőtelen Szívének Szeretetlángjáról szóló üzeneteket. Kezdettől nyitott volt ezek iránt az egyedülálló kinyilatkoztatások iránt, melyek azután egyre inkább meghatározóvá váltak gondolkodásában és törekvéseiben. Sőt az isteni Gondviselés terve szerint ez egész életében döntő fordulatot hoztak.

1998 elején Németországból Magyarországra utazott azzal a szándékkal, hogy segítsen egy kis Szeretetláng életközösséget létrehozni, számukra a Szent József házat Budapesten (Máriaremetén) megvásárolni és a „Szeplőtelen Szív Alapítványt” megalapítani. Ezután spirituálisa is lett a kis közösségnek, így gondoskodva lelki vezetésükről. Vásárolt egy régi kis házat a Szent József ház közelében, amelyet felújíttatott, s ahová azután beköltözött. Így belsőleg búcsút véve hazájától áttelepült új lakhelyére, és új feladatkörének szentelte magát.

A Szent József ház berendezése és a nővérek beköltözése után, az ő lelki gondozásuk mellett egyre bővült feladatköre. Megkezdte, majd sok éven át végezte a budai Krisztus Király templomban egy ott már régóta működő Szeretetláng imacsoport lelkipásztori szolgálatát, rendszeresen szentmiséket mutatva be az imaórákhoz kapcsolódóan. A Szeretetlángért végzett aktív munkájának csúcspontjait Vilmos Atya számára különösen is a febr. 2-i Szeretetláng ünnepek és az Országos Szeretetláng Találkozók jelentették, amelyeken mindig prédikált/szentbeszédeket és előadásokat tartott a magyar misztikus, Kindelmann Károlyné, Erzsébet asszony által kapott Szeretetláng üzenetektől.

Különös örömöt jelentett Vilmos atya számára az Erzsébet asszony által kapott első Szeretetláng üzenet 50. évfordulója alkalmából 2012-ben a Szent István Bazilikában tartott ünnepségen az előadásra való felkérés. Mindig is ez volt a törekvése, hogy a Szeretetlángról szóló üzeneteket előadások és kiadványok által terjessze. Ezen teljes erejéből fáradozott.

Ezek közé a feladatok közé tartozott, hogy az évente a Szeretetláng ünnepre az üzenetek forrásához Budapestre érkező német és osztrák zarándokcsoportoknak szentmisét mutasson be a máriaremetei Szentlélek templomban, és annak kriptájában, Erzsébet asszony végső nyughelyén, velük imádkozzon. 

Vilmos atya tevékenységi köreihez tartozott még lelkigyakorlatok tartása a Szeretetlángról Németországban és a magyarországi lelkigyakorlatokon való aktív részvétel.

17 éven át, 1998-2015-ig fáradozott azon, hogy a Szeretetlángról szóló üzeneteket szóban és írásban mindenütt terjessze. Végül 88 éves korában egy fájdalmas szenvedés megakadályozta abban, hogy ezt a feladatát továbbra is ellássa. Búcsút kellett vennie a Szent József háztól és Magyarországtól, hogy egy osztrák máriás rend kolostorában, Vorauban töltse élete végső éveit.

De buzgósága és lelkesedése a Szeretetlángért életének ebben az utolsó szakaszában sem hagyta el, mivel mélyen meg volt győződve ezeknek az üzeneteknek az igazságáról.

Afelől sem volt a legkisebb kétsége sem sohasem, hogy ezek a kinyilatkoztatások minden megpróbáltatás és ellenállás ellenére is utat fognak törni maguknak, mivel isteni eredetűek, ahogy ez az üzenetekből világosan kiderül.

Vilmos atya szilárdan meg volt győzve arról, hogy a Szűzanya Szeplőtelen Szívének Fatimában meghirdetett diadala – egy ígéret szerint – a Szeretetláng által fog megvalósulni, és a Szeretetláng kegyelmi kiáradása az emberek áldására és üdvösségére az egész világra ki fog terjedni.

Bízva ezekben az égi kinyilatkoztatásokban egészen haláláig önzetlenül a Szeretetlángért dolgozott, és anyagilag is mindig támogatta a mozgalmat. Egész törekvése az volt végső életszakaszában, hogy egészen a Szűzanyának és az Ő Szeretetlángjának szentelje magát.

95 éves korában zárult le földi életköre. Személyében a Szeretetláng egy hűséges papi szolgájától veszünk búcsút, akit a Szeretetlángért végzett munkánk során nagyon fogunk hiányolni.  

Dr. Zoltán Kovács[1] 

The Theological Examination

of the

Spiritual Diary of the Flame of Love

 

1.     Introduction

When conducting the theological examination of the messages found in the Spiritual Diary of Mrs. Kindelmann, we first of all briefly review the contents of the Spiritual Diary, along with the form in which Madame Erzsébet could have received the messages, including – based on our best knowledge – the relevant human, spiritual, moral and psychic background. After this we will examine the concept and phenomenon of the “Flame of Love” and “Blinding Satan”, and then pass on to evaluate the messages according to the relevant and official directions of the Holy See. During my work I have used the document of the Congregation for the Doctrine of Faith, entitled Normæ S. Congregationis pro Doctrina Fidei de modo procedendi in iudicandis præsumptis apparitionibus ac revelationibus (issued on 25^th February 1978).[2]

 

2. What Are the Contents of the Spiritual Diary?

The “Spiritual Diary of the Flame of Love” contains the private revelations received by Mrs. Károly Kindelmann, born Erzsébet Szántó (1912-1985) and from now on: Madame Erzsébet, between 1961 and 14th March 1983. Madame Erzsébet collected these messages in four volumes.[3] She attributes these messages mostly either to Jesus Christ, or to the Blessed Virgin Mary, but also mentions her guardian angel and other angels, too (conversations, warnings, awakenings; cf I/47.52; I/61; II/25.70; III/121.124.198.226), also dialogues with Satan (cf. II/50-51; III/209; III/228)[4], or  spiritual combat (cf. I/111.113; II/3.13.61.64.66.69.75.77; III/161), and finally the written summary of her own thoughts and inner struggles (cf. II/52-56)

 

3. The Form and transparency of the Messages

In most cases Madame Erzsébet received the messages in the form of an allocution (locutio cordis)[5], which appear in the context of mystical experiences, spiritual struggles, mostly in the context of prayer or contemplation.[6]

          It is very common that Mary “accompanies” the clairvoyant, or those people to whom she – in one way or another – addresses the messages. Also, in the life of Madame Erzsébet, the reception of the messages is not bound to a certain place or time.[7] Naturally, sensing the allocutios is more intense in the state of grace or in a prayerful atmosphere, but she abundantly received them also during her everyday work or while travelling (cf. II/6.19.48.108; III/127.199). The figure of Mary in Madame Erzsébet’s psyche is not a “static image”, and the Blessed Virgin talks to her as a dynamic, spiritual, life-like reality, as a “living person”[8] in a glorified state.

          The thoughts recorded in the Spiritual Diary are mostly clear and coherent, the chains of logic are traceable, the form of writing is clear, orderly and readable everywhere. This is very different from the usual written revelations of  psychopaths  

 

4. The Human, Moral and Spiritual Qualities of
Madame Erzsébet based on the Spiritual Diary

          We know that after the Easter of 1945 Madame Erzsébet raised her children as a widow, and with honest and heavy physical work she was able to provide for her family and teach her children real human and Christian values.  For her struggles she drew strength from her faith.[9]

          Madame Erzsébet “lived in the present”. The Spiritual Diary does not contain any utopian thoughts, and even the small number of “apocalyptic” -type messages or future perspectives are clean, moderate and well placed in the context of theology. Likewise the contents of the writings are not characterised by nostalgic mentioning of the past, depicting people who are already dead, or harking back to past life situations. The author of the Spiritual Diary is a child of her own time, realistically observing the mentality of her era and society. Adjusting to it she tries to create a balance between her spiritual life and “worldly life” – that is to carry out the duties of her state in life. For the dutiful fulfilling of the latter she is capable even of subordinating her own spiritual ambitions (cf. IV/22). Her sense of responsibility, willpower and freedom are penetrated by Christian morality.

          The text bears witness to the mature spiritual life of Madame Erzsébet. Her relationship to God is very living and orderly, her spirituality has definitive Carmelite characteristics.[10] The simplicity of her style of writing and the usage of words, the inaccurate usage of theological expressions and the great number of spelling mistakes can be linked to the low level of her education (she received only the first four years of elementary school)[11] . However these errors do not mean a great difficulty when judging the contents of the Diary.

          The presence of spiritual guides and confessors is conspicuous in the life of Madame Erzsébet. Among her spiritual guides we can find very well-trained priests, too.[12] She has regular confessors who know her. She can completely subordinate her will to their advice, in which I seem to discover a willingness to be obedient. This obedience also has its importance when judging the messages.[13]

          In her spiritual life one can trace both the experiences of grace through deep spiritual experiences and spiritual dryness (cf. I/69), temptations, and times of immeasurable spiritual darkness.[14] But the tendency of spiritual growth remains constant even in these times[15]. She can also live in darker, more critical, dryer spiritual periods, the experiences of which are also fruitfully built into her spiritual life[16] (e.g. she learns humility, patience, reliance on God, and accepts suffering as bearing the Cross and  co-operation with the Redeemer[17]). In these phenomena I did not encounter any deviances from normality. The spiritual life of Madame Erzsébet is not characterised by pathological extremism, even though some problematic symptoms can be found (cf. II/52-56).

          A great number of biblical references can be found in the Spiritual Diary, almost on every page. The author deeply meditated on the Word of God; from which her spiritual life draws strength.

          She also often refers to liturgical songs (cf. I/86,87,74,7,87), and even some elements of the liturgy appear in the messages (e.g. to blend in and to deepen in the presence of Christ, just like “the drop of water in the wine”; I/26 ).

          The importance of the Eucharist, attending Mass daily, adoration and visiting the Blessed Sacrament have a central role in her spiritual life (cf. I/73).

          From the point of Mariology the learning and exemplary living of the spirituality of the Magnificat cannot be omitted.[18] In the life of Madame Erzsébet  the smallness, poverty and the simple lifestyle of the lower classes, little education, the ignorance of the things of the world, the inner incentive for fulfilling duties, the proper appreciation of human life, the family and the work are all present without a doubt[19], along with living them in an exemplary way, with faith and unconditional trust in God. Her faith gave her a strong moral calibre. She even reflected on the difficulties with a thanksgiving (“eucharistic”) spirituality[20], which is also the fruit of a prayerful life and the unique spirituality of the Magnificat.[21]

          Characteristic of Madame Erzsébet is her love for the Church in all her  behaviour, evident in her obedience towards her bishop, spiritual guides and confessors[22], despite her character – as she herself confesses – which is “quite headstrong” (cf. I/26), and which she tries to fight against. Madame Erzsébet– according to the messages in the Spiritual Diary – is asked by Jesus and Mary to pass on the messages through the pastors of the Church. She has to go to them, she has to be united to them, co-operate with them and she cannot act arbitrarily[23](cf. I/47-48). The dynamism of this new spirituality also has to take place within the framework of the Church, from the national shrines, to be precise (cf. I/49). The sense of spiritual responsibility of Madame Erzsébet along with her prayers for her parish is conspicuous[24] (cf. I-103, III/236). She also has to pray for deceased priests (cf. I/114). Her need for praying for the souls of priests and vocations shall be valued as an integral part of her Church-centred behaviour (cf. I/104, III/159).

          When passing on the messages, I did not encounter the obsessive-compulsive tone of “false prophets”, according to which the content of the messages is almost “dogmatic”, unchangeable, and which they have to accomplish at all costs and where the only true interpreter can be its direct recipient. On the contrary, the behaviour of Madame Erzsébet was rather withdrawn, she does not want to attract attention because of the messages. She handles her own unworthiness with the fact that the messages are attributable to the grace of God, not her own excellence and with humility. Many times, we see a kind of “healthy” doubt, whether she is mixing her own thoughts with the supernaturally received messages (cf.II/119; III/124-125.127.183.193.213). This attitude can be considered as positive.

 

5. The Physical and Psychical State of Madame Erzsébet

Madame Erzsébet lived a disciplined life as a result of the hard, physical work she had to do in providing for her family. Many times, she writes about the strict fast she did for many days, which she takes very well (cf. I/77.81; II/55.116; III/146.170.193.239; IV/7), although in the last years of her life she was clearly ailing (cf. III/223).

          Based on the Diary we have no knowledge about any lasting drug effect, or any document-based psychological illness, which would have affected the psychical state of Madame Erzsébet during the time of receiving and writing down the messages.  In the Spiritual Diary Madame Erzsébet mentions three times seeking out a neuropath, as asked by her confessor. The first (Horánszky MD) listened to Madame Erzsébet with interest (cf. II/102-103), and had a positive attitude about her patient. We do not know his diagnosis, because the doctor – according to the Diary – informed the confessor of Madame Erzsébet in writing (cf. II/103). The second expert (Szirtes MD) received the patient with doubts and a materialist attitude, according to Madame Erzsébet. As a therapy, she took some soothing pills for a couple of days.[25] The treatment was abandoned a few days later on the advice of the doctor, because nausea appeared, as a side effect. Madame Erzsébet sought out Szirtes MD once more, when he told her to stop self-suggestion (cf. II/104). In III/221-223 she mentions seeing a third doctor, who pointed out that the nervous system of Madame Erzsébet responded very gently to the surrounding events, and takes on other peoples’ sufferings.  However he did not find any neurological changes.[26] Apart from these, we do not know about any other diagnoses or treatments.

          I have not experienced any mental anomalies that could put into doubt her credibility. The shape and characteristics of the Virgin Mary appear in the psyche of Madama Erzsébet as intact, and the ancient pattern of motherhood (which is crucial in the visualisation of the character of Mary, as mother)[27]is present without any harm. In the writings of Madame Erzsébet we encounter neither a “threatening Mary”, nor one who would use her motherly gentleness in contrast to a strict, judging God. Even if we find such elements in which Mary seems to “withhold the punishing hand of her Son” (I/92), these – based on the context – refer to the elements present in the popular piety of the era of Madame Erzsébet, in the prayers and in the practices of simple people, but which do not constitute a theologically serious error.[28] The figure of Mary appears balanced and in harmony with the characteristics found in the Church’s devotion to Mary. Madame Erzsébet does not add any strange elements.[29]

 

6. The Theological Evaluation of the Messages

6.1 Do We Have Sufficient Information?

          The factors provided so far, which can be considered as the context of the mystical phenomenon give enough ground for judging the messages. The messages themselves were also drawn up for the most part in an intelligible way, or such that in the context the clarity of their meaning becomes obvious.

          Many written testimonies and a number of still living, or deceased witnesses prove that the social, historical and personal background of the messages found in the Spiritual Diary is in harmony with the reality.[30] The members of the worldwide-spread movement, built around the messages, talk about similar spiritual experiences.[31]

 

6.2 The Concept of the Flame of Love

The concept “Flame of Love” does not appear in Revelation, but its contents and nature can be derived from a number of passages of the Scriptures, which refer to the presence of God, his love and the “bursting into flames” of the hearts of those men who meet him. Just a few examples: Moses and the burning bush (Ex 3,1-7); “I have come to bring fire to the earth, and how I wish it were blazing already!” (Lk, 12,49); “'Did not our hearts burn within us?” (Lk 24,32); “he will baptise you with the Holy Spirit and fire” (Mt 3,11);For our God is a consuming fire (Heb12,29); (one like a Son of man) …his eyes like a burning flame (Rev 1,13-14 cf. 19,12).

          The messages of the Spiritual Diary take for granted the veneration of the Immaculate Heart of Mary[32], because the Flame of Love originates from the heart of Mary. The veneration of the Heart of the Blessed Virgin has a significant position in the universal Marian devotion.[33] This kind of devotion cannot be separated from the veneration of the Heart of Jesus[34], on the contrary, in recent times it draws a lot from the elements of the latter.[35]

          Autodefinitio is often part of certain messages and apparitions (e.g. in her apparitions in Lourdes, the Blessed Virgin calls herself the Immaculate Conception). The Spiritual Diary contains only one such auto-definition, when Mary calls herself “the beautiful ray of dawn” (II/100).[36] According to the messages Mary speaks about the Flame of Love in the context of her own heart. As she says, the Flame of Love of her Heart is “Jesus Christ himself”[37], the nature of which is – as I see it – best explained by Lajos Antalóczi. We are talking about grace, he says.[38] The Flame of Love is introduced by Madame Erzsébet as a grace of God. Through the pouring of the Flame of Love the recurring attacks of Satan fail. So, the Flame of love is one of the graces of God, which breaks the power of the evil spirit, and thus helps the spiritual growth of believers and strengthens them on the path toward salvation (especially in their hour of death), and after death it helps the process of purification.[39] The concept that through the Holy Spirit in the heart of the Blessed Virgin the fire of the love of God and men burns, is not a new spiritual experience, and the Spiritual Diary is not the first to write about it.[40] What is really new in the Diary is a description of the pouring out of the Flame of Love and its intensity, and the bidding prayer attached to it (cf. IV/36).

According to the Spiritual Diary, the “grace” of the Flame of Love (we shall discuss this phrase later) pours out also to those, who prepare to depart from earthly life during the time of the prayer vigils[41] Grace pours out to the dying, Satan is blinded – that is, he loses his power, and thus their souls are saved from damnation through penance starting from the grace of the Lord (I/110). It is conspicuous that the pouring out of the Flame of Love is also a great help for the souls in Purgatory – the Church suffering (cf. I/34,115; II/15-16).

In other places we can read in the Diary that the Flame of Love pours out though the Wounds of Christ (cf. I/39), which “blinds” the devil (we will talk about this in detail later), and thus many souls are set free from damnation.[42] Mary fights for souls in this process, too.[43] “Blinding” Satan results also in the liberation of souls. Accepting the Flame of Love – as a grace – is also a mission: one has to transfer it from heart to heart (cf. I/39; III/140). It also has to be taken overseas (cf. I-104). “Passing on”[44] the Flame of Love is a missionary task, because it is a real participation in the dissemination of the work of salvation (cf. I/63). For this humility is required, which is many times the fruit of being humiliated (cf. I/112). Its progress shall not be “announced”, one has to do it silently and humbly (cf. I/116-II/1) and anyone can do it. (cf. II/1).

A phrase, attributed to the Blessed Virgin, which is understandable only with a certain difficulty, is that  “since the Word incarnated, there was no movement of such a grand scale on my part, which would have come to you as I send you the Flame of Love of my Heart” (cf. I/84).[45]

The explosive pouring out of the Flame of Love to the whole world – according to another message – is the “biggest miracle” of Mary (II/18),  because it will destroy  hatred, and put out “the fire with fire”[46] (III/203). The fire of hatred will be destroyed by the even more powerful flame of love.

The spreading of the Flame of Love  - as the Diary says – will inspire people to have a deeper devotion to Mary, and that is why the Blessed Virgin “herself” asks – through Madame Erzsébet – that the competent leaders of the Church should not  hinder the pouring out of the Flame of Love (cf. II/109).

The Flame of Love knows no boundaries: it spreads to every country and nation, even to the non-baptised.[47] It is a help of grace for the members of the Church suffering and the Church militant (cf. II/120).

It is strong, but understandable phrase, which says that Mary “cannot contain in her Heart” the Flame of Love, and she desires so much for it to be poured out on many men to accept it and pass it on[48] (cf. III/129).

According to the message the Flame of Love will be disseminated on earth by self-sacrificing and prayerful souls (cf. III/204). For those, who really accept the grace offered by the outpouring of the Flame of Love, in the hour of their death Satan will be “blinded”, the dying would be filled with grace and the Flame of Love will induce repentance, helping souls to find salvation (cf. III/216).

The phrase Flame of Love in the messages of the Spiritual Diary corresponds to the main criteria of the spirituality, which begins with veneration of the Heart of Mary: it explores the spiritual depths of universal Marian devotion, and at the same time transforms us into the likeness of Christ and His Mother. From those who make contact with it, the Flame of Love calls upon them to put order in their spiritual and moral lives and to learn Marian spirituality; and above all it brings them nearer to God, and to perfection in Christian spirituality.[49]

 

6.3 “Blinding” Satan

 We find a strange phrase in the Spiritual Diary, which appears in many messages talking about  the “blinding”of Satan (cf. I/39.59.63.83.109.110; II/33.36.90.102; III/125.126.130.140.152.198.234.236). This is one of the most evident “consequences” of the outpouring of the Flame of Love. The tone is very symbolic (for further details see: 6.5) and anthropomorphic, but the content becomes clear within the context. Satan (temporarily) loses his power, his strength to lead souls to damnation, and temptations in souls lessen or cease. We are not speaking about exorcism, but about a grace, which frees the soul against the temptations of the Evil One. As an example from the Bible let us look at the scene from the book of Revelation, when the woman, robed in the Sun, was saved from “the dragon” (cf. Rev. 12,5-6) together with her son by the intervention of God. In this way grace offers protection against evil and renders it powerless against man who is tempted.[50]

The exorcisms of Jesus described in the Bible verify that Satan “suffers” from the pouring out of the graces of God, he loses his power and “abilities”. But also in the Spiritual Diary this does not come about only because of some one, new thing (praying the prayer of the Flame of Love), but rather through the whole Christian life. This is not a new reality, because the Diary itself says that for example “participating in holy communion increases the blinding of Satan on the greatest scale” (II/33). This confirms the idea that Holy Mass is the main source of winning graces. So, “blinding Satan” gives a picturesque description of the effect of grace on Satan. The Spiritual Diary  calls the “blinding” of Satan through the Flame of Love as a new gift of grace, a “new instrument” (I/37). This is helped also by accepting sufferings as a sacrifice, and also by “work offered to the glory of God in a state of grace” (cf. II/36). It is striking that the Spiritual Diary emphasises the importance of both prayer and work, so it is not a one-sidedly spiritual. She says “during the day, offer your work to the glory of God. This offering in the state of grace intensifies the blinding of Satan” (II/36).

It is a further and balanced characteristic of the messages that they do not over-emphasise the power of evil. Some strong phrases, however, may allow the conclusion about the rule of Satan in the souls, but the context makes it clear that we are not talking about generating fear. The Diary does not exaggerate the power of evil, and more importantly it does not exclude it from being always under the control of God: “Do not fear the evil, I have trampled upon it” (I/72), the work of Satan lasts only as long as  God allows it (I/90); God only allows the work of evil to try men (cf. III/230); souls are freed from sin (cf. I/63).

6.4. The Faithfulness of the Messages

Most of the messages found in the Diary can be considered as free from theological errors, even if some of them need some explanation. (For the problematic questions, see 6.6). In this chapter I will not refer to the “nature” of the Flame of Love, to its biblical references and to the blinding of Satan.

6.4.1 The Christ-centeredness of the messages

Examining the messages of the Spiritual Diary we can state that they are Christ-centred.[51] The Diary never places the person of Mary or her role in the work of salvation above the person and role of Christ. In no way does it put them on the same level. Sometimes the emotionally overheated wording seems to argue against this, but seeing the whole context, we can say with certainty that these errors are basically formal ones, not affecting the contents of the Faith.

6.4.2 The Pneumatological Dimension

The many references to the work of the Holy Spirit with theologically correct phrases is conspicuous. The prayer of Mary also had a role by her presence fifty days after the resurrection of Christ when the Holy Spirit poured out upon the praying community of the disciples (cf. Acts 1,14; 2,1-13). Through the intercession of the Blessed Virgin the grace of God is still being poured out (cf. II/93). The spreading of the Flame of Love revives the faith and trust in God, which – as the Diary say – will result in a renewal not seen since the incarnation of the Word (cf. II/93-94).[52]  Indeed, according to another proclamation it is said that “the pouring out of the Flame of Love has already started” (II/100), and the spreading of which – as the messages say – is taken care by the Father himself (cf. II/101). In this the Holy Spirit plays a key role.

6.4.3. The Ecclesiological Dimension

In the Spiritual Diary we can read a lot about the triumphant, suffering  and militant Church (cf. 6.4.4.) These aspects shed light on each other and are strongly intertwined. The Flame of Love spreads in and through the members of the Church, to help its living and purifying members to reach salvation. The pouring out of grace comes from the Head of the Church.[53]

The pouring out of the Flame of Love is also the fruit of the work of Christians willingly co-operating with God’s grace and Mary. A spiritual movement has been formed, which under no circumstances shall lack the approval of the Hierarchy, or contradict the directives of the Magisterium.  This intention can be found in the Diary in many places (cf. II/37.42.93.105.115; III/130.131; IV/29.32).

According to the bidding of the Blessed Virgin, the Flame of Love shall be celebrated on the feast of the Presentation of Jesus at the Temple.[54] The lumen Christi (the light of Christ), which sheds new light on the people of God, can be a common feature between the content of the feast and the concept of the Flame of Love.[55]

All in all, we can say that the Marian character of the Spiritual Diary is not only Christ-centred, but also faithful to the Church. In this regard it completely fulfils the directives of the Second Vatican Council, which describes the right veneration of Mary in these terms.[56]

6.4.4. Eschatological Dimension

There are no excessive eschatological and apocalyptical references in the visions, except when speaking  about the souls in the Purgatory. The conditional character(revelation conditionate) of the messages can be felt[57], which includes the possibility  that the recipient of the Flame of Love will get a special grace, and if they use this grace, avoiding damnation will be easier for them (cf. I/84). Similarly to the secrets of Fatima the presence of damnation and destruction is not irrevocable: there is a way out if we make a conscious choice for our salvation. [58] Accepting and passing on the Flame of Love helps with this. A common characteristic with the other well-known visons (mostly with Fatima), is that Mary expresses her concern[59] about certain predicted catastrophes (cf. II/93) into which sin can lead man. (see more at: 6.4.11).[60]

Madame Erzsébet receives a promise that the work of saving souls continues even in Heaven, so after her death, as a glorified soul she also can continue her intercession for the salvation of souls (cf. III/227)[61]. These considerations about the state of the saints in Heaven is far from being strange.[62]

The grace of atonement, leading members of the Church militant to salvation, by praying for the suffering souls and by other ascetic practise, always benefits the whole Church.[63]

6.4.5 Doctrinal Dimension

Even if we cannot find solid expressions in the messages, from the context it becomes clear that one of the most important characteristics of baptism is the “clothing in Christ” (cf. Gal 3,27). As a consequence, we also partake in carrying the cross, and so our suffering becomes an active co-operation in the spreading of the work of salvation[64] (cf. Rom 8-17-18).

Baptism by blood, desire or water (cf. I/88) are also mentioned correctly.[65]

As mentioned earlier Holy Mass, the adoration of the Eucharist, or making visits, has a crucial role both in the life of Madame Erzsébet and in the messages (cf. I/73). The eucharistic dimension leads to an integral and true eucharistic spirituality (cf. Jn 6,53.56).

The Blood of Christ cleanses mankind from all sin[66], and keeps evil from those who bear its sign. The messages about the Most Holy Blood are also theologically correct (cf. e.g. III/139). This is joined by the veneration of the Holy Wounds, to which one of the messages contains a practice (cf. I/32): making the sign of the cross five times, while thinking of the Holy Wounds of Jesus.

 

6.4.6 Dimension of Grace

Just as supernatural messages and visions in general, the allocutios of Madame Erzsébet – according to the classical understanding of the terms – come under the category of gratia gratis data, because they are divine gifts, of which the purpose is the building up of the community of the Church and helping people to salvation.[67] The vast majority of the messages are full of  references to the grace of God. The Flame of Love itself – as we have already seen – is also a grace, and rendering the devil powerless is also a result of grace. Passing on the Flame of Love also spreads grace (about its fruits see: 6.9), but even its acceptance supposes the state of grace and a prayerful atmosphere. All the practises linked to the messages are sources of graces, and among them the most important is holy Mass (cf. I/73; II/33).

The phrases “force of grace” and “effect of grace” (I/84) along with “(the Blessed Virgin) counting on grace poured all her power into my soul” and “the grace of my Flame of Love” (III/240) are all about the fruits of grace.[68]

 

6.4.7 The Angelic and Demoniacal Dimension

Her guardian angel speaks to Madame Erzsébet very often in the messages (cf. I/47.52.61; II/52.70; II/121.124.198.202.226), and from this we get a balanced picture about the role of the guardian angel. These passages are completed with a few more about the angels (cf. I/36; II/76; IV/27).

The temptations of the devil shown in the messages are very life-like. Madame Erzsébet not only senses the depressing presence of Satan, along with his sarcastic remarks and temptations, but also the helpless writhing of the humiliated (“blinded”) Satan (cf. III-161).

I do not wish to repeat all that had been said in 6.3 about the blinding of Satan, but I have to say that the figure of the devil in the Diary of Madame Erzsébet is balanced, not exaggerated, and nor does she give the figure of evil unnecessary anthropomorphic attributes, nor over-exaggerates his power over souls – except  in some places where the power of the devil over the weakness of men comes disproportionately into the foreground because of the expressions used. The absolute power of the Redeemer, however, never gets eroded by the limited power of Satan. Regarding Madame Erzsébet we can read plenty about temptations, spiritual attacks, the temptation-like magnifying of concerns in the Spiritual Diary [69], but we do not encounter any signs – such as possession, disturbance, hallucinations, delirium – which are described in professional literature as the influence of the evil One.[70]

 

6.4.8. Pastoral Theological Dimension

Let us look at shrines, parish prayer groups, the daily routine of the life of atonement and the importance of families – as phrases which come up frequently in the Diary.

Recourse to the Blessed Virgin: “In the eight most popular shrines of the country, as well as in the heart of the country, in four churches consecrated to my name, they shall begin the prayer meetings, the passing on of my Flame of Love” (I/49). In another place she says: “Just join up with all your strength and prepare your souls for receiving the holy Flame. The shrine places will be fitting for the pilgrim souls. (I/58).

The responsibility felt for souls belonging to the parish (Madame Erzsébet uses the word “congregation” many times) along with the prayer for them is an important part of the messages.[71]

Among the messages attributed to Jesus we can find the daily routine of Madame Erzsébet, which was intended to form the ascetical discipline of her spiritual life (I/33-34): The followers of the spirituality often take up this rhythm partly or in its entirety.

Emphasising the vocation of mothers and families is also very significant. Jesus stresses the importance of the vocation of  mothers in one of his messages: mothers are called to enrich the Kingdom of God by passing on life and taking care of the religious upbringing of their children (cf. III/140). In another place Jesus says that he gives a special blessing for parents, and by every single birth a very special grace pours out on the family[72] (cf. III/155).

 

6.4.9. The Messages and the Four Marian Dogmas

We can ascertain that the messages of the Spiritual Diary are in complete accordance with the teachings of the Church stated in the Marian dogmas. About Divine Motherhood (especially about the motherhood of Mary lived towards her “children, the members of the Church; cf. II/50) we read very often (cf. I/18,25,36; II/54). The dogma of the perpetual virginity is in close connection with this, shedding light on the divine motherhood, and deepening in our understanding of it. Regarding the virginity of Mary we can find only the use of the titles (“the Blessed Virgin” etc; cf II/40,47,60).  The immaculate conception (that is freedom from all sin, completely holy and “full of grace”) comes more into the foreground, because the veneration of the Immaculate Heart of Mary is the basis of the Flame of Love. The Assumption is evident (even though it does not speak about the bodily-spiritual assumption), since it is a prerequisite for all Mary’s actual intercession, or mediating graces, including the struggle against Satan.  In the Communion of Saints Mary, who works for the salvation of souls – has a special “place”.[73]

No elements, which would contradict the teaching of the Church on Mary can be found in the Spiritual Diary.

6.4.10. The Question of mediatio and intercession

In Mary we experience a mediation of graces, subordinated to that of Christ (cf. RM 40).[74] This is not characteristic only of the Blessed Virgin.  There are a few strong, but – in the right context – true expressions about the spreading of the work of salvation in which every Christian has a role[75] (cf. 6.4.5).

The best known example in the Bible referring to Mary’s mediation of grace is the event of the Visitatio, recorded in the Gospel of Luke (cf. Lk 1, 39-45), in which we also see a kind of grace. The Mother of God carries the Redeemer in her womb, and at the greeting words “full of grace”  “ the child leapt in her womb and Elizabeth was filled with the Holy Spirit” (Lk 1,41).  We are talking about mediated grace  by the active participation of the Incarnate Word-carrying Mary, and which is shared with John the Baptist and his mother. We see not only the mediation of graces here, but the effect also, which is manifested in its fruits (here in joy; cf. Lk 1,41 and 44, also: Gal 5,22).  In her glorified state in Heaven, Mary still continues this mediation of graces, subordinated to that of Christ.

All in all, we can conclude that regarding intercession and mediation Madame Erzsébet – at her own level – becomes a “colleague” of Mary, and for which all the followers of the Flame of Love get a mission, everyone at their own level.[76]

 

6.4.11. Mary and compassion[77]

We often see the passion of Mary because of the faithless generations of her Son, which she allows that Madame Erzésbet should feel. This is not rare amongst the mystics.[78] The question might arise, how can the worries, pain and suffering of Mary for the souls on the road to perdition be compatible with the joy of the glorified state in Heaven.[79] The Church itself gives the answer to this: The Mother of God is the Mother of the Church. An essential part of her motherly love is worrying for her children. This is supported not only by miraculous events involving bleeding, or tear-shedding  statues or pictures [80] , but mostly in certain liturgical texts (cf. 15^th September, the feast of Our Lady of Sorrows and other votive Marian masses[81]), along with the literary and figurative manifestations of popular religiosity.[82] Mary suffered the most under the Cross of his Son, but she expresses  her motherly concern and will through the chosen members of the Church militant[83], by making them living signposts. Madame Erzsébet has become such a living signpost through her suffering, offered to God and lived in spirit with Christ.

6.4.12 A Specific Feature of the Mary-cult: The Veneration of Our Lady of Hungary (cf. I/12)

The elements of universal Marian devotion found in the Spiritual Diary are sometimes clothed into the specific features of the traditional Hungarian Marian cult, when for example in the Diary Mary asks for atonement for Hungary. In one place we find that Mary is sad because of the sins of Hungary (cf. I/37).[84] In another places she reminds Madame Erzsébet of the offering of the country by King St. Stephen[85], which plays a key role in the veneration of Our Lady of Hungary.

This is one of the most authentic manifestations of universal Marian devotion, which – without any doctrinal errors and in accordance with the teachings of the Magisterium – has accompanied the spiritual growth of Hungarian believers for over a thousand years.[86] In the Spiritual Diary we find messages where Jesus addresses Mary as Our Lady of Hungary (cf. I/41.44.77).

6.4.13 Summary of the Systematic Part

The growing number of apparitions and messages in the 20^th and 21^st centuries show an obvious tendency, which is that God often calls our attention, also through the Blessed Virgin, in order that we take Divine Revelation and the Christian virtues more seriously.[87] The messages regarding the Flame of Love do not compromise the Depositum fidei[88], but by drawing strength from it they authentically show the way toward the salvation among the difficulties of this age[89], so we are right to say that the messages received by Madame Erzsébet are remarkable manifestations of private revelations of recent times, which need to be considered in their own light. They can never be part of the deposit of the faith, but they may be a help for individuals or communities to strengthen their faith and to carry out everyday apostolate through the practice of Marian spirituality.

During the theological examination of the Spiritual Diary we did not find any elements which would contradict neither the Holy Scriptures, nor the Sacred Tradition of the Church, the liturgy, the teachings of the Magisterium and the truths of faith based on the sensus fidei and crystallised in the practice of popular devotion.

 

6.5. Language. Formal and material errors, which are not a matter of faith. Strong and unusual phrases

Before starting the examination of mystical texts or messages, it is imperative to stress that such texts have always had their own language.[90] The Spiritual Diary of the Flame of Love is no exception.[91]

Let us examine a few such phrases

 

6.5.1 We can find some strongly worded messages, in which Christ or Mary show anthropomorphic characters. It might sound surprising to hear from Jesus “we both grew tired”, or “let’s eat something warm” (cf. III/146-147), but we know that experiencing and understanding the qualities of being human is not strange in the Son of God, who became human, and these phrasings want to make this palpable. These details also support the strong spiritual relationship between Christ, Mary and Madame Erzsébet.[92]

6.5.2. “Many drift into damnation against their wills” (I/64). In these lines it might seem as if sin were not the consequence of human free will and that the evil spirit could force it on people. It seems as if the text would attribute too much power to the evil spirit. In reality, the language of Madame Erzsébet is poor, so often she does not make exact theological distinctions when using different phrases. Considering the whole context of the messages we find on the contrary that the evil spirit could not lead souls into perdition without the agreement coming from the free will. Neither does the Diary state that the gift of the Flame of Love could free the souls from sin without repentance, that is by the act of the human free will.[93] Indeed, the text constantly calls for repentance and reparations.  So, the inaccuracies in the text above are not substantive.[94]

6.5.3. A few phrases in the relation to the Blessed Virgin and grace – if we take them out of context – contains a few striking expressions. “I flood them with excellent graces” (I/40); “I gave you the abundance of my graces” (II/27); “Live according to my graces” (II/36). It is also remarkable, that after the latter expression immediately comes a reference to the Holy Spirit, as the source of the grace. Or in another place: “Believe at last in my motherly power, by which I blind Satan and save the world from damnation” (III/26); somewhere else she adds: “in their dying hours they will feel the gentle light of my Flame of Love, which will start immeasurable repentance in their hearts and thus save them from damnation” (III/216). This means: the Flame of Love helps repentance, and it is through repentance that God saves us from perdition.  Thus, incorrect wording ultimately does not compromise the correctness of the messagesin themselves.

6.5.4. The Blessed Virgin, so to say, “obliges” Jesus (cf. I/34,I/97,II/37). As we already mentioned popular piety contains a great number of such elements. The spirituality of Madame Erzsébet draws from these, and no theological error is involved.

6.5.5. It might seem to be a grave error, but considering the context and the linguistic abilities of Madame Erzsébet , the message is acceptable which says: “your suffering merges with my divine powers at every moment, and this power is also given to you to redeem your soul” (IV/19), which has in fact been rephrased in a later edition. But in the context of the whole Diary it is very obvious that this is not about a division of divine power, but about the sharing in the work of redemption, which is – as referred to in baptism – fulfilled by Madame Erzsébet by working together with the Redeemer.[95] This soul-saving is made efficient by her own self-offering, and the suffering united to the suffering of Jesus. An example of this inner merging is the “heart-changing”, described in the last book of the Diary[96] (cf. IV/14.17).

 

6.5.6. Other Content Issues:

          According to a promise of Our Lord, the day of the death of Madame Erzsébet will be on her 52^nd birthday (cf. III/128.217.219). Later – as the text says – Jesus himself explains it, that he really said this, but only for the spiritual growth of Madame Erzsébet. The “death” here has a spiritual sense, which means:  die to the world and to oneself (cf. III/229), meaning to give up oneself, so that Christ may live fully in them (cf. Gal 2.20).

“On Sundays, attend as many masses as you can” (I/62). This is not in accordance with the current view of the Church. It is possibly a particular directive to Madame Erzésbet.

In one of the messages Jesus says: “I was a man, too” (I/73). The phrasing is problematic, so it is corrected. Jesus Christ is a real God and man, and that is how he lives in the glorified state. Based on the context it is obvious what she intends to say (a reference that Jesus understands everything which comes from being human), but in the phrasing the  present tense should be used. Similarly: “My dear, I used to be a man, and because of my human nature I had human qualities, too. I, too, have fiath, hope and love” (III-134) Since Jesus Christ is both real God and man, the human attributes (except for sin) can be found in him.[97] So, there is no problem with living the theological virtues in the earthly life.[98]

At this very moment we do not know how to understand the saying, attributed to Mary, which says that: “this place (Máriaremete) will be the greatest shrine in the world after Lourdes” (III/199). It is also not clear what the alleged message of Jesus means, according to which after blinding Satan “the decree of the Council will come into force on a grand scale” (cf. III-196). [99]

The language had to be corrected, because the author had only very little education.[100]  A few changes in words, bad phrasings cause problems for the text. During the spiritual experiences she often encounters difficulties in expressing herself: “(the Lord) has told me previously unknown heavenly things. I cannot express them with words (III/127).

 

6.6. Doctrinally Problematic Points of the Diary

 Let us now examine a few points, which cause quite a difficulty in deciding the authenticity.

6.1.1. The Question of the Measurability of Grace in time.

Messages II/15-16 specifically say that if we pray three Hail Mary’s out of devotion to the Blessed Virgin, a soul is saved from Purgatory.[101] In the month of November even praying only one Hail Mary results in a mass freeing of souls. Even if we do not take this message literally, it is certain that it is the practice of the Church to encourage people to win graces for the souls in Purgatory, especially in November, the month of the dead.[102]

We encounter a similar problem, when – as the message says – the souls of dead priest – if we atone for them – free them from Purgatory on the eighth dayof their deaths (cf. I/114-115).

It is also difficult to understand the message, attributed to the Blessed Virgin, which says “from now on” (31. August 1963).  Any time Madame Erzsébet prays three Hail Mary’s ten souls will be freed from Purgatory (cf. II/116).

The “facilitating” of the happenings of the transcendent dimension makes one also think: is it really the number of Hail Mary’s prayed, on which the liberation of souls from Purgatory would depend?[103] Let us not forget also that Madame Erzsébet lived in an age when the Church was inclined to measure transcendent things with an immanent, or with a mathematical standard. We have only to think of the partial indulgences “measured in numbers”, which was a very common practice back then.[104]

It also cannot be proven to what degree ascetic deeds actually help the liberation of suffering souls or to what extent praying Hail Mary’s has an effect on a person’s liberation from Purgatory). But the depth and the quantity of the prayer is without doubt in direct proportion to he divine graces won by it, even if its effect cannot be measure in the way we expect it.

 

6.6.2 The Flame of Love Prayer

At the end of book IV an important notice it is indicated, that – according to the assumed bidding of the Blessed Virgin – the second half of the Hail Mary should sound as follows: “Holy Mary, Mother of God, pray for us, sinners and pour out the graces of your Flame of Love to all mankind now, and at the hour of our death. Amen” (IV/36). At this request, however, one cannot think that this would be the only correct way to pray the Ave Maria.[105] Even Madame Erzsébet herself did not dare to write this down for 21years (IV/34). I consider it a serious question, because it concerns one of the best know Marian prayers of the Church. But there is no problem providing we consider this bidding as optional, as a unique prayer only to a certain spirituality, but not compulsory for anyone in the Church, and that even though it starts from the traditional text of the Hail Mary it creates a new prayer, but it does not affect the original prayer and does not require anyone to change it, and so the matter is solved.[106] It is important that the respective communities create new forms of prayer, in which however they keep an eye on unity and the exclusion of any misunderstanding, such as the word by word interpretation and practical use of the messages received by Madame Erzsébet.

We must mark, that the praying of the Hail Mary with the addition is neither a “correction of”, nor an “addition to” the original, nor some variant of it, but a self-sufficing prayer, independent from the original Ave Maria.

 

6.7 The Opinion of the Church about the Spiritual Diary

The messages of the Spiritual Diary – along with the movement gathered around it – is more widespread abroad than in Hungary, but there are prayer groups here, too, even approved at the diocesan level as a private society for Christian believers. As far as I know, it is not forbidden anywhere. There are opinions or suggestions regarding different extracted versions of the Diary.[107] In 2009 we conducted a new and thorough investigation based on the whole original text of the Diary, on the basis of which it became publishable. In the appraisal we cannot omit those signs and spiritual fruits that accompanied the movement so far (see more at 6.9).

The messages have been presented in Rome, too. The confessor of Madame Erzsébet, Professor István Kosztolányi took the messages to Rome (17. February 1976) in order to hand them over to Pope Paul VI, and thus fulfilling the request of the Blessed Virgin (cf. IV/31). One year later, Madame Erzsébet travelled to Rome again, to give the messages to forty cardinals.[108] First she met Cardinal László Lékai, who was also in Rome at the time (cf. IV/32-33), and after this she tried to deliver the messages to the others as well.[109]

Madame Erzsébet also gives some directions about passing on the messages of the Spiritual Diary, which – of course – need some explanation: “there is no need for approval, because it will be approved in the depths of souls” (II/18-18). This is completed by the other part of the text: “we intentionally do not ask for a long inquiry, since we have already made it. This is felt by everyone, in their souls” (IV/31), that is they ask for a quick assessment, without trying to avoid the investigation of the Church. This is supported by the whole context.  The movement has come to be within the Church, and here it will spread, subject to the prelates of the Church. Madame Erzsébet wants to urge the administration to perfect it, and, as she writes: “there is no time to waste” (IV/31).

I don’t think there is any particular contradiction towards the author of the text, or its logic that some parts shall not be printed. Since private revelations are aimed at a better understanding of Revelation, they are published only as long as they serve the growth of the faithful. About the public declaration of the messages Madame Erzsébet notes: “To outsiders, we shall not talk about this” (II/39).[110]

“When passing on the Flame of Love, one does not need the core virtues” (II/29) – writes Madame Erzsébet. It is also an inaccurate expression, which – from the context – does not involve omitting traditional core virtues, and only means that we should pass on the Flame of Love in a simple way, and needs neither other instruments  nor especially other unnecessary procedures.

I would like to add here, that the first three of the four volumes conclude with handwritten notes, in which the texts are testified before God by Madame Erzsébet as written in her own hand, and she also bears witness to the accurate and faithful rendering of the messages[111], dated and signed by herself. This however is not present in the fourth volume, where we encounter the question of transubstantiation and the additions made to the Hail Mary. So, supposing that this is not missing intentionally, then maybe Madame Erzsébet did not want to testify the truth of these “messages” under oath. But it is also possible, that this clause is missing – in contrast to the other three volumes written in a few of months – because this later volume contains the messages received in the last 18 years of Madame Erzsébet’s life, and also is not yet finished. It is possible that she was not sure whether or not to write down certain messages. Such an example is the Hail Mary, which has been inserted into the Flame of Love Prayer, and which is the last entry in the Diary (14. III, 1983), but which originally is from 1962. She writes about this,saying: “I had to think about this for a long time, and did not dare write it down” (IV/34).7

6.8. Practices Related to the Flame of Love

The summit of religious practices in the Flame of Love messages is participation in Holy Mass. The fact that the Mass is described in the messages as the highest form of the outpouring of grace show a Church-centred spirituality and theological correctness. For example, in one of the messages we can read that participation in the state of grace – even though it is not compulsory – increases the “blinding” of Satan, as well as drawing an abundance of grace upon those for whom the Mass is offered (II/32-33). Of course, one has to be prepared that Satan, blinded for the duration of the Mass, will later start an even more ferocious fight for the souls of those who received this grace (cf. II/33).

Among the principles, laid down by Tanquerey – an expert on asceticism and mysticism – we can find the following: “It is not a true revelation where God asks for something impossible.”[112]  In the messages received by Madame Erzsébet I have not found any exhortation for such a practice.

Some of the messages – as we have already seen – makes the freeing of the souls from Purgatory dependent on the praying of the Hail Mary (II/15-16). In the Diary, at the bidding attributed to Mary or Jesus, we can often find exhortations to prayer, fasting, repentance, [113] along with atonement[114] and the emphasising of the importance of the First Saturdays. The required and expected ascetic practices are in complete concordance with similar ones within the Church, which are often centuries old.  Frankly, the Diary shows nothing new in this area. Likewise in this matter it shows a similarity to the ascetical practices connected to the messages of some of the best known Marian apparitions.[115]

In the Spiritual Diary we can find authentic exhortations for Christian holiness: The Lord calls upon Madame Erzsébet, and also the readers of the Diary, to a virtuous life. Its manifestations:  the Holy Mass (cf. II/33); prayer according to the tradition of the Church (stations of the Cross, Rosary; cf. I/33, I/114); examination of conscience, repentance (cf. I/33); fasting, sacrifice, vigils (cf. I/33); a correct daily routine in accordance with God’s will (cf. I/33); unconditional trust in God (cf. I/42); the practice of love (cf. I/43). [116]

The practice of prayer in unity with Jesus can be found very often in the messages: “our feet shall walk together”, which is a typical feature of the mystics. We encounter the same in the case of the saving of souls. “Have you forgotten that your sufferings merge together with my divine power at every moment, and that this power is also given to you to redeem souls?” (IV/19). For the interpretation of the strong expressions see: 6.5.5. Or about passing graces on to others: “The richness of my divinity radiates out of your soul with what you can distribute to others. That is, I made you a steward of my graces” (IV/21). So, graces come from God, they are collected within the soul, and its fruits are passed on to others.

Madame Erzsébet attributes the message to a joint exhortation from Jesus and Mary, according to which fasting on Mondays by taking only bread and water is for priests, as well as holy Mass offered for them, and which results in a mass-release of the souls of priests from Purgatory (cf. IV/28).

Marian

6.9 Valuable Signs and Spiritual Fruits

Lajos Antalóczi writes: “About the Flame of Love we have to mention that this grace is a universal gift, which also lacks any spectacles. We cannot count on these events to be considered miracles, such as we are accustomed to in other Marian apparitions. There are no spectacular events in connection with the Flame of Love. There was no healing, nor any miracle of the Sun, nor shedding of tears, etc. We can only talk about the fruits, which are experienced and bear witness to interior miracles. The miracles happened in the depths of the souls.[117]

Frequently “twelve chosen priestly souls are mentioned, who are also destined to accept and pass on the Flame of Love (cf.I/23-25.25-26.28.38.40.57; II/5.86; III/122.126; IV/24).  But from the Spiritual Diary the identity of them all is not clear, only a couple of names appear in this context.[118] The “twelve chosen priestly souls” also suffer severe temptations in the moment of the lighting of the Flame of Love, but the message encourages them not to be afraid (cf. II/8586). We have no knowledge whether or not Madame Erzsébet was in contact with all of the “chosen” priests. They are to be living signposts for the spreading of the Flame of Love, as members of the Church militant, through whom God reveals his love for the world. In the Diary twelve laymen, twelve nuns and twelve teachers are also mentioned, who are also called to accept and pass on the Flame of Love, especially by undertaking prayer and fasting offered up for the twelve priests (cf. I/25). The identity of these persons is also not revealed in the Spiritual Diary.

The authenticity of the apparitions, as well as the messages attached to them, is authenticated by the works and the fruits of the Holy Spirit, and can be traced in various connected events.[119] Spreading the messages without exaggerations or misinterpretations, promoting spiritual growth, can be found already in the life of Madame Erzsébet. Also in favour of authenticity is an important factor which is that the “passing on the Flame of Love” has created a movement, which is remarkably widespread in many countries[120] without having any suspicion about any kind of obviously serious theological error. All this is definitely not just the result of the personal organising work of Madame Erzsébet.

7. Summary

Summarizing this whole examination, we can assume with a clear head that in the majority of the messages of the Spiritual Diary of the Flame of Love one can recognise the signs of the supernatural world.[121] Speaking of love as a “flame” is also supported biblically, and these expressions are not essentially criticised from a theological point of view. Even if the phrasing is sometimes confusing – as we have seen –, in most cases from the context it becomes obvious what Madame Erzsébet intended to express in writing.

Considering the faith and moral values of Mrs Kindelmann, along with her progress in ascetics, her mental and physical health, as well as the meaning and the theological nexus of the messages about the Flame of Love, we can suppose the credibility of the content of the allocutions, that is the conviction that they are very likely traceable back to real and objective graces.

The contents of the messages and the worldwide movement built around them show that the news about the Flame of Love not only won the “sympathy” of the people (placita fidelium) but they also inspired many to pray, and as the movement grows, they spread further.[122] We also have to mention the spiritual fruits, which helped growth in the love of God and in the faith of the Church in many places.

In the Flame of Love messages – apart from a few erroneous phrasings – the concepts of the teachings on the Holy Trinity, Christology, Pneumatology, Divine Grace and Mariology are correct. The spiritual manifestations of the sacred mystery of our faith nicely shed light on each other, and the novel, albeit  in Christian mysticism more-or-less already fully present concepts, (such as “Flame of Love” or “blinding Satan”) also fit into the teaching of the Church. The ascetic practices, included in some of the messages, are also in full accordance with the Catholic faith.

The quantity of problematic elements in the text is insignificant, their presence does not compromise the raison d’etre of the other parts, because one of the basic ground rules of the examination of private revelations is: “a certain revelation can be basically real, but still, false elements might be mixed into it. God… sometimes does not correct those errors and prejudices, which might be present in someone’s mind.”[123]

The exhortation of the Apostle Paul should also be before our eyes: “Do not stifle the Spirit or despise the gift of prophecy with contempt; test everything and hold on to what is good” (1Thess 5,19-21). From the texts at hand we have to choose, what can be considered as good among them, and which serve to the growth of the community of the Church.

Based on all this I conclude that this edition of the Spiritual Diary serves for the benefit of the Church, thus is worthy to be printed and published.

Budapest, on the feast of the Presentation of Jesus in the Temple, A.D. 2020

 

Dr. Zoltán Kovács[1]

  

EXAMEN TEOLÓGICO DEL ”DIARIO ESPIRITUAL DE LA LLAMA DE AMOR”

 

Budapest

2020.

 

 

 

               1. INTRODUCCIÓN

 

Cuando examinamos teológicamente los mensajes escritos en el Diario Espiritual de la señora Isabel de Kindelmann, primero revisamos brevemente qué contiene el Diario, cómo podía haber recibido los mensajes la señora Isabel y según nuestros conocimientos cuáles fueron los antecedentes humanos, espirituales, morales y psicológicos de su ambiente. Luego examinamos desde un punto de vista teológico el concepto y el fenómeno de la “Llama de Amor” y el “cegar a Satanás”, y luego evaluamos los mensajes de acuerdo a las directivas oficiales de la Santa Sede. En mi trabajo utilicé los criterios contenidos en el documento llamado Normæ S. Congregationis pro Doctrina Fidei de modo procedendi in iudicandis præsumptis apparitionibus ac revelationibus (25 de febrero de 1978) de la Congregación para la Doctrina de la Fe[2].

 

 

               2. ¿QUÉ CONTIENE EL DIARIO ESPIRITUAL?

 

               El “Diario Espiritual de la Llama de Amor” contiene las revelaciones privadas de la señora Isabel de Kindelmann, nacida Isabel Szántó (1913-1985; en adelante sra. Isabel) que ella recibió a partir de 1961 hasta el 14 de marzo de 1983. La sra. Isabel escribió los mensajes en cuatro cuadernos[3]. Isabel atribuye la mayoría de los mensajes a Jesucristo y a la Virgen María, pero menciona también su ángel de la guarda u otros ángeles (conversaciones, advertencias, llamadas de atención; diálogo con Satanás o incluso combate, además un resumen escrito de sus propios pensamientos y luchas internas.

 

               3. FORMA Y TRANSPARENCIA DE LOS MENSAJES

 

La sra. Isabel recibió los mensajes en forma de alocuciones (locutio cordis)[4], las cuales son experiencias místicas que se presentan en el contexto de luchas espirituales, principalmente en una atmósfera de oración o reflexión[5].

               Es un fenómeno general que María “acompañe” a los videntes o a las personas a quienes ella se dirige de alguna forma. En la vida de la sra. Isabel el recibir mensajes no está vinculado a un lugar determinado o tiempo específico[6]. Por supuesto las alocuciones se perciben más intensamente en un estado de gracia y una atmósfera de oración, pero también abundaban mientras hacía su trabajo diario o mientras viajaba (cf. por ejemplo: 11 de octubre de 1962, 25 de octubre de 1962, 2 de enero de 1963). En la psique de la sra. Isabel la figura de María no se fija como una “imagen estática”, sino que la Santísima Virgen le habla como una realidad dinámica y espiritual, una “persona viva” en un estado glorificado[7].

               Las ideas registradas en el Diario Espiritual en gran parte son claras y coherentes, las cadenas lógicas de los pensamientos se siguen totalmente bien, la forma de la escritura es muy ordenada y bien legible en todas las páginas. Esto no nos lleva a la conclusión de que los pensamientos de la sra. Isabel fueran enfermizos.  

 

 

               4. LAS CUALIDADES HUMANAS, MORALES Y MENTALES DE LA SRA ISABEL A BASE DEL DIARIO ESPIRITUAL

 

               Sabemos que a partir de la Pascua de 1945 la sra. Isabel ha criado a sus seis hijos como viuda, sustentó a su familia con trabajo físico decente y duro, enseñándoles a sus hijos verdaderos valores humanos y cristianos. Para combatir la vida sacó fuerzas de su fe[8].

               La sra. Isabel “vivió en el presente”: el Diario Espiritual no contiene ideas utópicas, los pocos mensajes “apocalípticos” y la perspectiva para el futuro también son sobrios, moderados y están bien ubicados en un contexto teológico. Al mismo tiempo el contenido de la escritura no se caracteriza por el nostálgico recuerdo del pasado ni la descripción de actores ya fallecidos ni se remonta en situaciones de vidas pasadas. El autor del Diario Espiritual es una personalidad de su época, viendo de manera realista la mentalidad de la sociedad de aquel entonces, y ajustándose a ese ambiente intenta lograr un equilibrio entre su vida espiritual y su “vida mundana”, es decir el cumplir con sus deberes cotidianos que exige su estado civil. Para cumplir con sus deberes diarios es capaz de subordinar sus propias ambiciones espirituales (cf. 27 de julio de 1966). Su sentido de responsabilidad, voluntad y libertad están impregnados con moral cristiana.

               El texto da testimonio sobre la vida espiritual madura de la sra. Isabel. Su relación con Dios es muy viva y ordenada, su espiritualidad se caracteriza definidamente por la espiritualidad de los carmelitas[9]. La simplicidad de su estilo y de su vocabulario, el manejo inexacto de conceptos religiosos y expresiones teológicas, la multitud de fuertes errores ortográficos se deben al bajo nivel educativo de Isabel (terminó tan solo cuatro años elementales)[10]. Sin embargo, estos errores no significaron gran dificultad mediante el juicio y evaluación del contenido del Diario.

               Es notable la presencia de guias espirituales y confesores en la vida de la sra. Isabel. Entre sus guias espirituales habían sacerdotes altamente calificados[11]. Sus confesores habituales conocen muy bien de ella. Isabel es capaz de subordinar completamente su propia voluntad según sus consejos, en lo que veo una obediencia consciente por descubrir. Isabel aplica esa misma obediencia también al juzgar  los mensajes que ella recibe[12].

               En su vida espiritual, se detecta la vivencia de la gracia a través de profundas experiencias espirituales, períodos de sequía espiritual (cf. mayo de 1962), tentaciones e inmensas oscuridades espirituales[13]. Aún así persiste y permanece constante la tendencia del crecimiento espiritual[14], puede convivir con las etapas espiritualmente más oscuras, más críticas y más secas, cuyas experiencias las integra fructíferamente en su vida espiritual[15] (por ejemplo aprende humildad, paciencia, confianza en Dios, acepta el sufrimiento como carga de la cruz, colaboración con el Salvador[16]). En estos fenómenos no he experimentado ninguna desviación. No hay extremidades patológicas en la vida espiritual de la sra. Isabel, aunque a veces se pueden detectar algunas manifestaciones problemáticas (cf. 9 de enero de 1963).

               En el Diario Espiritual hay muchas referencias bíblicas en casi todas las páginas. El autor reflexionó profundamente en la Palabra de Dios, de la cual se alimenta su vida espiritual.

               También se refiere a menudo a himnos litúrgicos (3 de agosto de 1962, 2 de junio de 1962), e incluso ciertos elementos de la liturgia aparecen en los mensajes (por ejemplo profundizarse, disolverse en la presencia de Cristo como «gota de agua en el vino»4 al 7 de marzo de 1962).

               La importancia de la Eucaristía, la participación diaria en la santa misa, la adoración del Santísimo y las visitas al Sagrario son fundamentales para su vida espiritual (cf. 24 de mayo de 1962).

               Desde el punto de vista mariológico hay que destacar cómo ella aprendió la espiritualidad del Magnificat y cómo la vivió ejemplarmente[17]. No hay duda de que en la vida de Isabel está presente el ser poca cosa, la pobreza, el estilo de vida simple característica de las clases bajas, la falta de educación y el no poder manejarse en “la vida mundana”, el estímulo interno para cumplir con los deberes de su estado civil, sus quehaceres diarios, el ganarse la vida y sacar a sus hijos adelante, la apreciación adecuada de la vida humana, la familia, el trabajo[18] y el vivir ejemplarmente con fe y absoluta confianza en Dios. Su fe también le proporcionó una sólida postura moral. Ante las dificultades y adversidades que ha experimentado en su vida, responde con un espíritu de agradecimiento ("eucarístico")[19], que es fruto de la oración y también una característica del espíritu del Magnificat[20].

               La sra. Isabel se caracteriza por un comportamiento eclesiástico, cuyo criterio principal es la obediencia, tanto a su obispo como a sus guías espirituales y confesores[21], a pesar de que su propio carácter, como ella misma confiesa es bien terca, «violenta, irritable» (4 al 7 de marzo de 1962), tratando constantemente de luchar contra estas condiciones. Según los mensajes comunicados en el Diario Espiritual, Jesús y la Santísima Virgen le piden a Isabel que los mensajes fueran transmitidos mediante los superiores de la Iglesia. Ella debe ir con ellos, cooperar con ellos, no puede actuar arbitrariamente a su manera ni a su cuenta[22] (20 y 27 de abril de 1962). El movimiento de esa nueva espiritualidad también debe arrancar desde la Iglesia, es decir desde los santuarios nacionales (cf. 30 de abril de 1962). Se resalta la responsabilidad espiritual y la oración de Isabel por su propia parroquia[23] (cf. 28 de agosto de 1962). También debe rezar particularmente por los sacerdotes fallecidos (cf. 15 de septiembre de 1962). Se aprecia como parte integral del espíritu eclesiastico el hecho de que debe orar especialmente por las almas de los sacerdotes y por las vocaciones sacerdotales (cf. 28 de agosto de 1962, 12 de marzo de 1964).

               En el modo de transmitir los mensajes no he experimentado la obsesión compulsiva que es característico de los “falsos videntes”, según la cual el contenido del mensaje debería ser inalterable como un dogma, habría que hacerlo valer a toda costa, y el único y exclusivo que podría explicarlo con crédito sería el que había recibido los mensajes. Es más, el comportamiento de Isabel es más reservado, en realidad no quiere jactar o llamar la atención con los mensajes. Valora su propia indignidad humildemente y el hecho de que los mensajes son atribuidos a la gracia de Dios y no son méritos de ella. Muchas veces nos encontramos con una especie de duda, con un “sano escepticismo”: Isabel muchas veces tiene la duda si ella está mezclando sus propios pensamientos con los mensajes sobrenaturales o no (cf. 14 de septiembre de 1963, 19 de octubre de 1963, etc). Esta actitud es definitivamente positiva.

 

               5. SALUD FÍSICA Y ESTADO MENTAL DE LA SRA. ISABEL

 

               El duro trabajo físico que la sra. Isabel hizo para mantener a su familia, entrenó su cuerpo sobremanera. Varias veces escribe sobre los ayunos estrictos que hizo durante muchos días, y que notablemente los soporta bien (cf. por ejemplo: 15 de julio de 1962, 30 de julio de 1962). Sin embargo, en los últimos años de su vida se puso cada vez más delicada de salud (cf. mayo de 1965).

               A base del Diario no tenemos conocimiento de ningún efecto permanente de medicamentos, drogas o trastornos psicológicos documentados que pudieran haber afectado materialmente el estado mental de la sra. Isabel en el momento de recibir y escribir los mensajes. En el Diario Espiritual la sra. Isabel menciona tres ocasiones cuando visitaba un neurólogo, cosa que su confesor le pidió que haga. El primero (Dr. Horánszky) escuchó a la sra. Isabel con interés (cf. 24 de junio de 1963), y su actitud fue muy positiva con respecto al paciente. Se desconoce su informe médico, porque según el Diario, el médico informó directamente al confesor de Isabel por escrito (cf. 24 de junio de 1963). El otro especialista (Dr. Szirtes) recibió la paciente con dudas y actitud materialista. Como terapia le sugirió tomar un medicamento sedativo[24], pero Isabel lo tomó solo durante un par de días, porque el médico suspendió este tratamiento después de unos días, debido a un malestar cada vez peor como efecto secundario. Luego Isabel fue otra vez con el Dr. Szirtes, lo buscó nuevamente, entonces el médico le pidió que dejara de autosugestionarse (cf. 1 de julio de 1963). En el pasaje de mayo de 1965 menciona haber visitado un tercer médico, quien comprobó que el sistema nervioso de la sra. Isabel responde muy sutilmente a los eventos que le rodean, ella es propensa de hacerse cargo del sufrimiento de otras personas. Sin embargo, no experimentó ningúna alteración neurológica[25]. No se conoce ningún otro diagnóstico o tratamiento.

               No he experimentado ninguna irregularidad mental que ponga en duda la credibilidad. La figura y las características de María están esencialmente intactas en la psique de la sra. Isabel. El patrón arquetípico maternal (que es un factor clave en la representación del carácter maternal de María)[26] en la mente de Isabel está presente sin vulnerabilidad. En los escritos de la sra. Isabel no nos encontramos con una “María amenazadora”, ni con una persona que usaría su ternura materna contra un Dios estricto y juzgador. En cuanto encontramos elementos en los que María aparece como «la que retiene la mano castigadora de su Divino Hijo» (8 de agosto de 1962), esto se explica con el contexto, que son concernientes a la religiosidad de la época en la que ella vivió, fueron las oraciones y prácticas devocionales de la gente humilde, que desde un punto de vista teológico sería un error asumirlos como confusiones serias[27]. La figura de María aparece de manera equilibrada, y en armonía con las características que se encuentran en el culto de la Iglesia católica hacia María. La sra. Isabel no le agrega elementos extraños[28].

              

               6. EVALUACIÓN TEOLÓGICA DE LOS MENSAJES

 

6.1.¿Tenemos suficientes informaciones para el juicio?

Los factores presentados hasta ahora pueden considerarse como contexto del fenómeno místico, y proporcionan una base suficiente para formar juicio sobre los mensajes. Los mensajes en sí están redactados de manera comprensibles en gran medida, o al menos el contexto deja claro su significado.

Numerosos testimonios escritos, así como aquellos que todavía están vivos o han fallecido recientemente, demuestran que el trasfondo social, histórico y personal de los mensajes en el Diario Espiritual corresponden sustancialmente a la realidad[29]. Los miembros del movimiento mundial que se ha extendido a base del Diario, informan experiencias espirituales similares a las de la sra. Isabel[30].

 

               6.2. El concepto de la Llama de Amor

               El término “llama de amor” no se menciona en la misma Revelación, pero su contenido y naturaleza se pueden deducir de algunos pasajes de las Escrituras que se refieren a la presencia, al amor de Dios y “el incendio de la llama” del corazón humano que se encuentra con él. Algunos ejemplos: Moisés ante la zarza ardiente (Ex 3,1-7); «He venido a traer  fuego a la tierra a ¡cuánto desearía que estuviera ardiendo!» (Luc 12,49); «¿No sentíamos arder nuestro corazón cuando nos hablaba?» (Lucas 24,32), «Él los bautizará con Espíritu Santo y con fuego» (Mat 3,11); «Sean fervorosos en el Espíritu y sirvan al Señor» (Rom 12,11); «Nuestro Dios es fuego devorador» (Heb 12,29); «Sus ojos parecen llamas de fuego [alguien que se parecía a un hijo de hombre]» (Apocalipsis 1,14 y 19,12).

               Los mensajes del Diario Espiritual suponen la veneración del Inmaculado Corazón de María[31], porque la Llama de Amor brota del Corazón de María. La veneración del Corazón de la Virgen María ocupa un lugar importante en el culto mariano universal[32]. Este tipo de devoción es inseparable de la veneración del Corazón de Jesús[33], incluso recientemente la devoción del Corazón de María posee muchos elementos a la devoción del Corazón de Jesús[34].

Algunas revelaciones y mensajes a menudo incluyen una especie de autodefinición (por ejemplo en la revelación de Lourdes, Maria se hace llamar la Inmaculada Concepción). El Diario Espiritual tiene solamente una autodeterminación en la que María se llama a sí misma «yo, el rayo hermoso de la aurora» (19 de mayo de 1963)[35]. En los mensajes María habla de la Llama de Amor en relación de su propio Corazón. Según María la Llama de Amor de su Corazón es “Jesucristo mismo”[36], lo cual, según mi opinión, está mejor explicado en los escritos de Lajos Antalóczi: es un regalo de gracia, de eso se trata, dice él[37]. La sra. Isabel presenta la Llama de Amor como un regalo de la gracia de Dios. Los ataques repetidos de Satanás fallan al emanar la Llama de Amor. Por lo tanto, la Llama de Amor es uno de los dones de la gracia de Dios, que rompe el poder del espíritu maligno y, por ende promueve el crecimiento espiritual de los creyentes y los fortalece en el camino hacia la salvación (especialmente en la hora de su muerte) y ayuda al proceso de purificación después de la muerte[38].

El hecho de que en el Corazón de la Virgen María arde el amor a Dios y el amor al hombre a través del Espíritu Santo, no es una experiencia espiritual nueva, ni aparece por primera vez en el Diario Espiritual[39]. Lo que es verdaderamente nuevo en el Diario es la descripción del modo y la intensidad del derramamiento del amor, y la oración (la jaculatoria) con la que pide el derrame (cf. 14 de marzo de 1983).

               Según el Diario Espiritual, el «efecto de gracia» de la Llama de Amor (hablaremos de este término más adelante) durante el tiempo de las vigílias de oración también se derrama a aquellos que se están preparando a dejar la vida terrenal[40]: a los moribundos se derrama la gracia, Satanás queda “cegado”, o sea pierde su poder, de modo que a través del arrepentimiento causado por la gracia del Señor, las almas se salvan de la condenación (cf. 7-8 septiembre de 1962). Llama la atención que el derramamiento de la Llama de Amor también sea de gran ayuda para la Iglesia que se está purificando, o sea los que estén en el Purgatorio (cf. 10 de abril de 1962, 28 de septiembre de 1962).

               En otra parte del Diario encontramos que la Llama de Amor se derrama por medio de las Santas Llagas de Cristo (cf. 13 de abril de 1962), que “ciega” a Satanás (hablaremos detalladamente sobre esta imagen más adelante), liberando así a muchas almas de la condenación[41]. En este proceso, María también está luchando por las almas[42]. La “obcecación” de Satanás resulta la liberación de las almas.

La aceptación de la Llama de Amor como un regalo de gracia implica una misión: se debe pasarla y entregarla de corazón a corazón (cf. 13 de abril de 1962, 17 de enero de 1964), e incluso llevarlo más allá del mar (cf. 31 de agosto de 1962). La “transmisión o entrega” de la Llama de Amor[43] es una tarea misionera, porque es una verdadera participación en la difusión de la obra de la salvación (cf. 3-11 de mayo de 1962). Esto requiere humildad, que a menudo es fruto de la humillación (15 de septiembre de 1962). Su distribución no tiene que ser “con mucha alarma“: se hace humildemente, silenciosamente (29 de septiembre de 1962) y puede ser realizada por cualquier persona (29 de septiembre de 1962).

               Un término difícil de interpretar es la declaración atribuida a la Virgen María de: «desde que el Verbo de Dios se hizo carne, no he emprendido yo un movimiento más grande que éste de la Llama de Amor de mi corazón que salta hacia ustedes» (1 de agosto de 1962)[44]. Aunque directamente no lo demuestra con nada, sin embargo, nos permite sacar la conclusión de una gran efusión de la gracia, que se medirá más en sus frutos (la pérdida de poder de Satanás, las conversiones, las liberaciones del purgatorio, etc).

Según otro mensaje el derramamiento explosivo de la Llama de Amor en todo el mundo es el «mayor milagro» de María (19 de octubre de 1962), porque va a extinguir el odio, va a «apagar fuego con fuego»[45] (6 de diciembre de 1964): el fuego del odio se va a aniquilar con llamas de amor, que son mucho más grandes que el odio.

               La expansión de la Llama de Amor, según el Diario, inspirará a las personas a tener una devoción más profunda por María, por lo que la Virgen “ella misma pide” mediante Isabel que los líderes competentes de la iglesia no obstaculicen el derramamiento de la Llama de Amor (cf. 4 de agosto de 1963).

               La Llama de Amor no conoce límites: se extiende a todos los pueblos y naciones, incluso a los no bautizados[46]. Es una ayuda de gracia a los miembros de la Iglesia sufriente y peregrina (16 de septiembre de 1963).

               También es una expresión fuerte pero bien entendible que María ya “no puede contener más en su corazón” la Llama de Amor, porque tanto desea que ya se derrame cada vez más a las personas, y que ellas la reciban y la pasaran a otros[47] (7 de noviembre de 1963).

               Según el mensaje, la Llama de Amor va a ser difundida en la tierra por «almas sacrificadas y las que velen en oración» (6 de diciembre de 1964). El que verdaderamente acepta la gracia del efecto de la Llama del Amor, en la hora de su muerte Satanás quedará “cegado”, el moribundo se llenará de gracia y el resplandor de la Llama de Amor le hará que se arrepienta, lo que ayudará que su alma llegue a la salvación (28-29 de marzo de 1965).

               El concepto de la Llama de Amor presentado en los mensajes del Diario Espiritual está conforme con los atributos principales de la espiritualidad de la veneración del Corazón de María: revela la profundidad de la veneración mariana universal, mientras transforma espiritualmente a uno, incita que sea semejante a Cristo y a su Madre; del creyente que se puso en contacto con el don de la gracia de la Llama de Amor, exige que ponga en orden su vida espiritual y moral, que aprenda el espíritu mariano y sobre todo los acerca a Dios y a la auténtica espiritualidad cristiana[48].

              

               6.3. ”Obcecación” de Satanás

               Nos encontramos con una expresión extraña en el Dirio Espiritual, porque muchos mensajes se tratan de “cegar” a Satanás (cf. por ejemplo: 13 de abril de 1962, 4 de mayo de 1962, 1 de agosto de 1962, 22 de noviembre de 1962). Esta es una de las “consecuencias” más evidentes del derramamiento de la Llama de Amor. El lenguaje es fuertemente simbólico (ver punto 6.5 por más detalles) y antropomórfico, pero el contenido se vuelve claro en el contexto: Satanás pierde su poder (temporalmente), pierde su fuerza para perder las almas, así disminuyen o se terminan las tentaciones de las almas. No se trata de exorcismo, sino de un regalo de la gracia, que libera las almas contra las tentaciones del mal. Como un ejemplo bíblico tomemos la imagen del libro del Apocalipsis, en el que la intervención divina salva a una Mujer vestida de Sol y a su Hijo molestados por el maligno (“el dragón”) (Apocalipsis 12,5-6). Es decir, la gracia ofrece protección contra el mal y lo deja impotente contra la persona tentada[49].

               Las exorciones de Jesús en el evangelio demuestran abundantemente que Satanás “sufre” por el derramamiento de la gracia de Dios, pierde su poder y sus “habilidades”. Sin embargo, este proceso no es algo nuevo en el Diario Espiritual, no se realiza con solo orar la jaculatoria de la Llama de Amor, sino con toda la vida cristiana. No se trata de una realidad completamente nueva, ya que el Diario mismo dice que, por ejemplo: «La participación en la santa misa es lo que más ayuda a cegar a Satanás» (22 de noviembre de 1962). Esto confirma que la santa misa es el medio más importante para obtener la gracia. El concepto de “cegar a Satanás” nos da una ilustración gráfica de cómo es el efecto de la gracia sobre Satanás. El Diario Espiritual denomina como un «nuevo instrumento» (13 de abril de 1962) la “obcecación” de Satanás mediante el don de la gracia. La obcecación es promovida si uno vive los sufrimientos como un sacrificio, incluso «el trabajo ofrecido para la gloria de Dios en un estado de gracia» (30 de noviembre de 1962). Llama la atención que el Diario Espiritual enfatiza la importancia de la oración y el trabajo de la misma manera, por lo que no se considera unilateralmente espiritualista: «A lo largo del día ofrezcan sus trabajos para la gloria de Dios! Este ofrecimiento también, realizado en estado de gracia, ayuda a cegar a Satanás» (30 de noviembre de 1962).

               Es una característica equilibrada de los mensajes que básicamente el poder del mal no está enfatizado sobremanera. Aunque algunas redacciones nos dejan sacar la conclusión de que Satanás tiene poder sobre las almas (cf. 1 de agosto de 1962), el contexto deja claro  que no se trata de generar miedo. El Diario no exagera el poder del maligno ni lo priva del control de Dios: «No tengas miedo al maligno, yo lo he aplastado y no tienes de qué temer» (mayo de 1962); la obra de Satanás dura solo mientras que el Señor lo permita (cf. 7 de agosto de 1962); el Señor permite que el maligno actúe solo para poner a prueba a los hombres (cf. 10 de junio de 1965); las almas se liberan del pecado (cf. 3-11 de mayo de 1962).

                

               6.4. La fidelidad de los mensajes

               En el Diario Espiritual la mayoría de los mensajes pueden considerarse libres de errores teológicos, incluso si algunos de ellos requieren explicación. (Los puntos problemáticos consulte párrafo 6.6). En este punto ya no volveré a discutir la naturaleza de la Llama de Amor, sus referencias bíblicas y la obcecación de Satanás.

 

6.4.1. Las características cristocéntricas de los mensajes. Al examinar los mensajes del Diario Espiritual podemos comprobar que esencialmente están centrados en Cristo[50]. El Diario nunca coloca la persona de María y su papel en la obra de la salvación por encima de la persona y papel de Cristo, tampoco la ubica en el mismo nivel. A veces la redacción emocionalmente exaltada parece contradecir, pero conociendo el contexto, podemos decir con certeza que estos errores son básicamente formales y no son confusiones que toquen el contenido de nuestra fe.

 

6.4.2. Dimensión neumática. Nos llama la atención el mencionar frecuentemente el funcionamiento del Espíritu Santo, con términos totalmente correctos desde un punto de vista teológico. Las oraciones de María también tuvieron que ver con que el Espíritu Santo se derramara entre los discípulos cincuenta días después de la resurrección de Cristo (cf. Hechos 1:14; 2,1-13). A través de la intercesión de Nuestra Madre la gracia de Dios continúa derramándose hoy día (cf. 23 de marzo de 1963). La difusión de la Llama de Amor enciende la fe y la confianza en Dios, y según dice el Diario, su resultado es una renovación sin precedentes que nunca se había visto desde la encarnación del Verbo (cf. 24 de marzo de 1963)[51]. Además, según otro mensaje «Mi Llama de Amor ya comienza a encenderse» (19 de mayo de 1963), cuya difusión es atendida y defendida por el mismo Padre Celestial, así dice el mensaje (cf. 19 de mayo de 1963). También el Espíritu Santo juega un papel clave en todo esto.

 

6.4.3. Dimensión eclesiológica. El Diario Espiritual habla mucho sobre la Iglesia triunfante, sufriente y peregrina (ver punto 6.4.4). Estos aspectos se iluminan entre sí y están estrechamente entrelazados. La Llama de Amor se está propagando en la Iglesia por sus miembros, para ayudar en la salvación de sus miembros que viven en la tierra, y a los que quieren purificarse. Este derramamiento de gracia proviene de la Cabeza de la Iglesia[52].

               El desbordamiento de la Llama de Amor es también fruto del trabajo de los cristianos que colaboran conscientemente con la gracia de Dios y con María. El movimiento espiritual que ha surgido en relación a la Llama de Amor, no puede funcionar sin la aprobación de la Jerarquía y no puede contradecir a las directivas del Magisterio de la Iglesia. Esta intención está muy claramente escrito en muchas partes del Diario (cf. por ejemplo: 1, 16 de diciembre de 1962, 23 de marzo de 1963 entre otros).

               De acuerdo con la solicitud de la Santísima Virgen la Llama de Amor debe celebrarse en el día de la Virgen de la Candelaria (presentación de Jesús en el templo)[53]. Entre el contenido de esta celebración y el concepto de la Llama de Amor, un punto común puede ser el lumen Christi (“Luz de Cristo”), que inunda al pueblo de Dios con nueva luz[54].

               En general, podemos comprobar que el carácter mariano del Diario Espiritual no solamente es cristocéntrico, sino también es fiel a las doctrinas de la Iglesia. Desde este punto de vista cumple totalmente con los requisitos del Concilio Vaticano II, según el cual la veneración adecuada de María se caracteriza con estos términos[55].

 

6.4.4. Dimensión escatológica. Las visiones no abundan en aspectos apocalípticos y escatológicos, solo cuando se trata de almas que sufren en el purgatorio. Se percibe la naturaleza condicional del contenido de los mensajes (revelatio conditionata)[56], que implica la posibilidad de que quien acepta la Llama de Amor, obtenga un efecto de gracia especial y si hace uso de esta gracia, evitará más fácilmente la condenación (cf. 1 de agosto de 1962). En estos mensajes, semejantes a los secretos de Fátima, la posibilidad de la condenación y destrucción no son inalterables: todavía hay salida si tomamos una decisión consciente por nuestra salvación[57]. En esto ayuda el recibir y transmitir la Llama de Amor. Otra característica comúm con mensajes parecidos más conocidos (especialmente con los de Fátima) es la preocupación de María[58] por las catástrofes previsibles (cf. 24 de marzo de 1963), a las cuales los pecados conducen a la humanidad (véase también 6.4.11)[59].

               La sra. Isabel recibe la promesa que la obra de salvar almas continuará en el cielo, es decir después de su muerte, como alma glorificada, pueda continuar intercediendo por la salvación de las almas (cf. 30 de mayo de 1965)[60]. Esta idea sobre el estado celestial de los santos, no es nada extraño[61].

La expiación, la salvación de los miembros de la Iglesia peregrina y el efecto de gracia de las oraciones por las almas que sufren y otros ejercicios ascéticos benefician a toda la Iglesia[62].

 

6.4.5. Dimensión sacramentológica. En los mensajes no encontramos expresiones al respecto, pero a base del texto queda claro una de las características más importantes del bautismo, “el revestirse de Cristo” (cf. Gálatas 3,27). Resulta que somos también partícipes de cargar la cruz y por lo tanto, nuestro sufrimiento se convierte en una colaboración activa en la difusión de la obra de salvación[63] (cf. Romanos 8, 17-18).

               El bautismo de sangre, el bautismo de deseo y el bautismo de agua (cf. 6 de agosto de 1962) también se mencionan correctamente en el contenido[64].

               Como ya lo he mencionado anteriormente, la santa misa, la adoración del Santísimo Sacramento en la Eucaristía, y la visita al Sagrario son cruciales tanto en la vida de la sra. Isabel como en los mensajes (cf. mayo de 1962). La dimensión eucarística está completa, intacta y conduce a un verdadero espíritu eucarístico (cf. Jn 6,53.56).

               La Sangre de Cristo purifica a la humanidad del pecado[65] y mantiene el mal alejado de aquellos que llevan su señal en sus almas. Los mensajes relacionados a la Santa Sangre de Jesús también son teológicamente correctos (por ejemplo 16 de enero de 1964). A eso se relaciona la adoración de las Santas Llagas, a la cual un mensaje relaciona un ejercicio (cf. 8 de abril de 1962): persignarse cinco veces y mientras tanto se debe pensar en las Santas Llagas de Jesús.

 

6.4.6. Dimensión de la gracia. Al igual que los mensajes sobrenaturales y las apariciones en general, las alocuciones (allocutio) de la sra. Isabel, según la comprensión clásica de los términos, pertenecen a la categoría de gratia gratis data (gracia dada gratuitamente), porque son dones divinos, destinados a construir y ayudar a la comunidad de la Iglesia a la salvación[66]. La mayoría de los mensajes están completamente impregnados con la alusión a la gracia divina. La Llama de Amor en sí es un regalo de gracia, y hacer impotente al diablo también es resultado de la intervención de la gracia divina. La transmisión de la Llama de Amor también resulta que la gracia se difunda (ver frutos concretos en el punto 6.9), pero su aceptación supone el estado de gracia y una atmósfera de oración. Los ejercicios relacionados con los mensajes también  son fuentes de gracia, entre los cuales la más importante es la santa misa (cf. mayo de 1962, 22 de noviembre de 1962).

               Las frases «poder de la gracia», «efecto de la gracia» (1 de agosto de 1962), «la Virgen derramó su poder llena de gracia en mi alma», el «efecto de la gracia de mi llama de amor» (24 de julio de 1965) tienen que ver con los frutos de la gracia[67].

 

6.4.7. Dimensión angelológica y demonológica. El ángel de la guarda de Isabel le habla repetidamente en los mensajes (cf. por ejemplo: 2 de mayo de 1962, 3-11 de mayo de 1962, 24 de septiembre de 1963), en los cuales obtenemos una imagen relativamente equilibrada del papel del ángel de la guarda. Estos párrafos se complementan con algunas otras partes sobre ángeles (cf. 10 de abril de 1962, 1 de febrero de 1963, 2 de febrero de 1981).

               Los mensajes reflejan las tentaciones del Diablo de una manera muy real. La sra. Isabel no solo percibe la presencia opresiva, deprimente de Satanás, sus comentarios difamatorios y sus tentaciones, sino también los esfuerzos impotentes de Satanás humillado (“cegado”) mediante el don de la gracia (cf. 17 de marzo de 1964).

               No quiero repetir lo que ya dije en el punto 6.3 sobre la obsecación de Satanás. Sin embargo, debo mencionar que la imagen del Diablo en el Diario de la sra. Isabel es equilibrada, no está exagerada, a la figura del maligno no le atribuye rasgos antropomórficos innecesarios, ni exagera su poder sobre las almas (solo en algunas partes debido a la redacción, el poder del diablo sobre las almas débiles se resalta desproporcionadamente, pero la presentación del poder absoluto del Salvador nunca se menosprecia contra el poder limitado de Satanás). En el Diario Espiritual hay mucha constancia sobre tentaciones, pesadillas, ataques espirituales, tentaciones, angustias, engrandecimientos de la ansiedad con relación a Isabel[68], pero no se detectan fenómenos mencionados en la literatura especializada como obsesiones, disturbios, acosos, ataques psicosensoriales (alucinaciones, delirios), que sí serían señales de influencia maligna[69].

 

6.4.8. Dimensión teológica pastoral. Se deben mencionar aquí los santuarios, los lugares de culto, los grupos de oraciones y cenáculos en las parroquias, la agenda de la vida expiatoria, la importancia de la familia, como conceptos mencionados en el Diario.

               La solicitud de la Virgen: «Que los ocho santuarios más concurridos del país y en cuatro iglesias a mí dedicadas en la capital, comiencen simultáneamente esta devoción: la entrega de mi Llama de Amor» (30 de abril de 1962). En otra parte dice: «Únanse con todas sus fuerzas y preparen sus almas para acoger la Llama Sagrada. En los santuarios los peregrinos estarán dispuestos a acogerla» (4 de mayo de 1962).

               El sentido de responsabilidad y la oración por las almas que pertenecen a la misma parroquia (Isabel aún usa el término “congregación del barrio”) también es una característica importante de los mensajes[70].

Entre los mensajes atribuidos a Jesús, encontramos el horario de Isabel, que se trata de regular la disciplina ascética de su vida espiritual (10 de abril de 1962): los seguidores de esa espiritualidad a menudo practican este ritmo semanal, ya sea en parte o en su totalidad.

               En el Diario también es muy significativo la importancia de la maternidad y la familia. Jesús también enfatiza la importancia de la vocación de ser madre en uno de sus mensajes: las madres están llamadas a expandir el reino de Dios a través de la transmisión de la vida y la educación religiosa de los niños (cf. 17 de enero de 1964). En otra parte dice que a los padres les concede una bendición especial y que cada vez que nazca un niño, se derrama una gracia extraordinaria sobre la familia[71] (cf. 29 de febrero de 1964).

 

6.4.9. Los mensajes y los cuatro dogmas marianos. Podemos comprobar que los mensajes del Diario Espiritual están totalmente conformes con la enseñanza de la Iglesia, en cuanto a los dogmas marianos. Se menciona muchas veces la maternidad divina, especialmente en relación con la maternidad espiritual de María con sus “hijos”, miembros de la Iglesia (cf. 8 de enero de 1963, 4-7 de marzo de 1962, 9 de enero de 1963). El dogma de la perpetua virginidad se relaciona con eso muy estrechamente, porque explica el significado del dogma de la maternidad divina. Sobre la virginidad de María solo se menciona en sus títulos (“Nuestra Señora Virgen”, “Virgen María” cf. 12, 18, 30 de diciembre de 1962). La inmaculada concepción (es decir libre de todo pecado, completamente santa y “llena de gracia”) se vuelve mucho más prominente, ya que la veneración del Inmaculado Corazón de María es la base del concepto de la Llama de Amor. La asunción de María es evidente (aunque no habla sobre la asunción corpral y espiritual), ya que es la condición de las intercesiones actuales y las mediaciones de gracia de María, incluida la lucha contra Satanás. A María le toca un lugar distinguido entre la comunidad de los santos, porque ella trabaja por la salvación de las almas[72].

               En el Diario no hay elementos esencialmente contradictorios con la  enseñanza de la Iglesia sobre la Virgen María.

 

6.4.10. Asunto de la mediación y la intercesión. En el Diario encontramos que María intercede y hace mediación de la gracia, subordinandose a Cristo (cf. RM 40)[73]. Pero esto no solo es característico para la Virgen María, sino en algunos términos fuertes, pero contextualmente correctos dice que todos los cristianos tienen un papel en la difusión de la obra de la salvación (véase 6.4.5)[74].

               Un ejemplo más conocido de la Biblia sobre la mediación de la gracia de María es el evento de la visitación, escrito en el Evangelio de Lucas (cf. Lc 1, 39-45), donde nos encontramos con una especie de efecto de la gracia. María, la llena de gracia, pregnante con Jesús, el Redentor en su vientre, saluda a su prima: «al oír Isabel su saludo, el niño dio saltos en su vientre y se llenó Isabel del Espíritu Santo» (Lc 1,41). Se trata de una gracia transmitida por Dios a Juan Bautista y a su madre, mediada a través de la participación activa de María, quien lleva en su útero el Verbo Encarnado. No solo se trata de una mediación de gracia, sino también de su efecto, que se manifiesta en frutos (la alegría; cf. Lc 1,41 y 44; véase también Gal. 5,22). María en su estado glorificado en el cielo continúa esta mediación de gracia, subordinandose a Cristo.

               Resumiendo con respecto a la mediación y la intercesión podemos afirmar que la sra. Isabel en su nivel se convierte en “compañera de trabajo” de María, al igual quienes aceptan la Llama de Amor reciben una misión, cada quien a su nivel[75].

 

6.4.11. María y la compasión[76].Nos encontramos muchas veces con el sufrimiento y el dolor de María que siente por las generaciones infieles para con su Hijo, y que lo hace sentir con la sra. Isabel también. Ese fenómeno es frecuente para los místicos[77]. Nos puede surgir la pregunta de ¿cómo la felicidad celestial del estado glorificado puede ser compatible con la preocupación, el dolor y la tristeza de María por las almas que van en el camino a la condenación?[78]. La Iglesia tiene la respuesta: la Madre de Dios es la Madre de la Iglesia. Parte esencial de su amor maternal es la preocupación por sus hijos. Lo confirman no solo los fenómenos extraordinarios y milagrosos de derramamientos de sangre o lágrimas humanas en estatuas e imágenes[79], sino sobre todo los textos de la liturgia (por ejemplo 15 de septiembre: fiesta de la Santísima Virgen Dolorosa o algunas de las misas votivas marianas[80]), además las manifestaciones literarias y figurativas de la religiosidad popular[81]. María sufrió sobremanera bajo la cruz de su Hijo, pero sigue expresando su preocupación y su intención maternal a través de miembros elegidos de la Iglesia Peregrina, convirtiéndolos en señales vivos. Isabel también se convierte en un “señal” visible a través de sus sufrimientos vividos en espiritu con Cristo y ofrecidos a Dios.

              

6.4.12. Una característica específica del culto de María: la veneración de la Patrona de Hungría. En el Diario Espiritual los elementos de la devoción universal mariana a veces adoptan las características del culto tradicional húngaro mariano,  cuando María en el Diario pide expiación por Hungría. En alguna parte encontramos una referencia, diciendo que María está afligida por los pecados de Hungría (13 de abril de 1962)[82]. En otra parte le recuerda a la sra. Isabel el ofrecimiento del país por parte del rey San Esteban[83], que es un elemento clave en la veneración de la Patrona de Hungría de los húngaros.

La veneración de la Bienaventurada Virgen María es una de las manifestaciones más auténticas de la devoción universal mariana[84], que de manera excenta de errores doctrinales y en completa unidad con la enseñanza del Magisterio ha estado acompañando durante ya mil años el crecimiento espiritual de los creyentes húngaros[85]. También hay mensajes en el Diario Espiritual en los que Jesús mismo se dirige a María como Patrona de los Húngaros (cf. 17, 20 de abril de 1962).

 

6.4.13. Resumen de la parte sistemática. El número cada vez mayor de las apariciones en los siglos XIX-XXI muestra una tendencia evidente: Dios muy frecuentemente llama la atención, hasta mediante la Virgen María para que tomemos en serio la Revelación Divina y las virtudes cristianas[86]. Los mensajes referentes a la Llama de Amor no comprometen el Depositum fidei[87], sino precisamente basados en el depósito de la fe, en medio de las dificultades contemporáneas enseñan el camino auténtico hacia la salvación[88], por lo tanto podemos decir  que los mensajes recibidos por la sra. Isabel son manifestaciones notables entre las revelaciones privadas de los últimos tiempos, los cuales obviamente deben ser tratadas en su lugar: nunca podrán formar parte del depósito de la fe, pero pueden ayudar a las personas y a las comunidades para que fortalezcan su fe y lleven a cabo el apostolado diario mediante la práctica de la espiritualidad mariana.

               Durante el examen teológico del Diario Espiritual no encontramos ningún elemento esencialmente contradictorio con la Santa Biblia, con la Tradición de la Iglesia, con la Liturgia, con las enseñanzas del Magisterio, o con las verdades de la fe basadas en el sensus fidei (el sentido de la fe) y cristalizadas en la práctica de la religiosidad y creencias populares.

 

               6.5. Lenguaje. Errores formales y objetivos simples (que no son cuestiones de fe). Expresiones fuertes e inusuales

               Antes de examinar textos o mensajes místicos, es muy importante tener en cuenta que estos tipos de revelaciones siempre tienen un lenguaje específico, un idioma peculiar[89]. Así mismo, pasa en el caso del Diario Espiritual de la Llama de Amor también[90].

 

Examinemos algunos términos específicos.

 

6.5.1. Nos encontramos con mensajes fuertemente redactados en los que Cristo o María muestran caracteres explícitamente antropomórficos. Puede ser sorprendente Jesús diciendo “estamos cansados los dos” o “comamos algo caliente” (cf. 13 de febrero de 1964), pero sabemos que experimentar y comprender las cualidades de la existencia humana no es ajeno al Hijo de Dios, y estas redacciones pretenden ilustrar justamente eso. Estos mensajes también confirman la relación espiritual muy estrecha de Isabel con Cristo y María[91].

 

6.5.2. «Muchas almas a pesar de su buena voluntad son arrastradas a la condenación» (14 de mayo de 1962). En este mensaje puede parecer que el pecado no es resultado del libre albedrío del hombre, sino como que el espíritu maligno estaría sobreponiendo el pecado a las personas. El texto parece atribuir demasiado poder al espíritu maligno. De hecho la realidad es que el lenguaje de la sra. Isabel es pobre y por eso no hace distinciones teológicas precisas mediante el uso de los conceptos. Considerando todo el contexto no dice que el espíritu maligno pueda condenar el alma sin el libre consentimiento del hombre. El Diario tampoco afirma que la gracia, o el don de la gracia de la Llama de Amor podría liberar al alma del pecado sin arrepentimiento, es decir, sin la participación del libre albedrío de la persona[92]. Es más, el texto todo el tiempo llama al arrepentimiento y a la reparación de los pecados. Por lo tanto, las impuntualidades de ese texto citado no tiene errores de contenido[93].

 

6.5.3. Algunos términos en relación con la Santísima Virgen y la gracia, si los contemplamos fuera del cotexto, parecen ser muy sorprendentes. Por ejemplo: «Yo los inundaré con gracias muy especiales» (15 de abril de 1962); «Por esto te entregué a tí como a la primera la abundancia de mis gracias»  (19 de noviembre de 1962); «Vivan conforme a mis gracias» (30 de noviembre de 1962). Pero es digno de mencionar que después de esta última frase, viene inmediatamente una  referencia al Espíritu Santo, como la fuente de la gracia. En otro lugar: «Confía ya por fin en mi poder maternal con el cual cegaré a Satanás y libraré al mundo de la condenación» (23-24 de octubre de 1963); en otro le lugar agrega: «En sus horas de muerte sentirá la suave luz de mi Llama de Amor que causará un inmenso arrepentimiento en su alma y ​​de esa manera se salvará de la condenación eterna» (28-29 de marzo de 1965). Eso significa que la Llama de Amor ayuda a uno a arrepentirse, y a través del arrepentimiento Dios nos salva de la condenación. Por lo tanto, las redacciones incorrectas no comprometen la exactitud del contenido de los mensajes.

 

6.5.4. La Virgen María como si “comprometería u obligaría” a Jesús (cf. 10 de abril, 16 de agosto, 1 de diciembre de 1962). Como ya lo hemos dicho, la religiosidad popular contiene muchas fórmulas como ésta. La espiritualidad de la sra. Isabel se basa en esto, por ende no hay un error teológico explícito.

 

6.5.5. Puede parecer como un grave error teológico, pero teniendo en cuenta el contexto y las habilidades lingüísticas de la sra. Isabel, se justifica ese mensaje que dice: «tus sufrimientos se fusionan con mi poder divino en todo momento y este poder se te otorga a tí también para que también tú salves las almas» (8 de mayo de 1966)que de hecho lo hemos reformulado con otras palabras en la edición.  Está claro por el contexto total del Diario que no se trata de compartir el poder divino, sino de propagar la obra de la salvación, que Isabel a partir de su bautizo realiza colaborando con el Salvador[94]. La salvación de las almas se hace efectivo mediante el ofrecimiento propio, la unión y la identificación con los sufrimientos de Jesús. Un ejemplo para la unión interna con Jesús es el “cambio de corazón”, escrito en el último cuaderno del Diario[95] (cf. 26 de enero, 9 de abril de 1966).

 

6.5.6. Otros problemas de contenido:

El Señor le promete a Isabel que el día de su muerte sería en el día cuando cumpliría 52 años (cf. 2 de noviembre de 1963, 7 de abril de 1965, 6 de mayo de 1965). Según el texto, después Jesús le explica que sí lo dijo él, pero solo por el desarrollo espiritual de Isabel. El término “muerte” se usa solo en sentido espiritual, que significa morir para el mundo y para sí misma (cf. 9 de junio de 1965), es decir para renunciar a sí misma, para que Cristo viva en ella cada vez más (cf. Gal 2,20).

 

«Aún en tu día de descanso que es el domingo, velarás y oirás tantas santas misas cuantas te sea posible» (3-11 de mayo de 1962). Eso no está de acuerdo con las directivas de la Iglesia actual, solo pudo ser una guía individual para la sra. Isabel en aquel entonces.

 

Las palabras de Jesús en un mensaje: «Yo también fui hombre» (mayo de 1962). La redacción es problemática, por eso ha sido corregida. Jesucristo es Dios verdadero y hombre verdadero, que en su estado glorificado sigue viviendo en estas condiciones. Está claro por el contexto lo que quiere decir (se refiere a que Jesús entiende todos los aspectos de la existencia humana), pero la redacción debería usar tiempo presente. Del mismo modo: «Hijita mía, yo también fui hombre y por mi naturaleza humana también tenía cualidades humanas. Yo también tengo fe, esperanza y amor» (15 de diciembre de 1963). Como que Jesucristo es Dios verdadero y hombre verdadero, los atributos humanos (excepto los pecados) se pueden encontrar en su persona[96]. Por lo tanto, no hay ningún problema con que haya vivido las virtudes teológicas durante su vida humana en la tierra[97].

 

Por el momento no podemos evaluar esa comunicación atribuida a María que dice: «este lugar [Máriaremete] será el santuario más grande del mundo después de Lourdes». Tampoco está claro qué significa el supuesto mensaje de Jesús, según el cual «una vez que haya sido cegado Satanás, los decretos conciliares van a tener cumplimiento en una medida extraordinariamente grande» (25 de octubre de 1964)[98].

 

El lenguaje  tuvo que ser corregido, porque el autor tenía un nivel de educación escolar muy baja[99]. Ciertos cambios de palabras y malas redacciones a veces causan problemas en el texto. Isabel durante sus experiencias espirituales a menudo se enfrenta con dificultades para expresarse: «[El Señor] entre tanto me inició en cosas celestiales que hasta ahora ignoraba. A éstas no las puedo expresar con palabras...» (7 de abril de 1965).

 

               6.6. Puntos problemáticos doctrinalmente en el Diario Espiritual

               Examinemos ahora algunos puntos que hacen que sea muy dificil de discernir la credibilidad.

 

6.6.1. La problemática de la medición de la gracia en el tiempo. En las fechas 11 y 13 de octubre de 1962 del Diario dicen concretamente que si rezamos tres Ave Marías en honor a la Virgen María, se liberará un alma del purgatorio[100]. Incluso en el mes de noviembre hasta una sola Ave María resultará la liberación masiva de las almas. Si no interpretamos literalmente este mensaje, es cierto que en la práctica de la Iglesia existe la posibilidad de ganar mayores gracias en el mes de los muertos, para las almas que necesitan ser purificadas[101].

               Nos enfrentamos con un problema similar cuando según el mensaje, si hacemos expiación por las almas de los sacerdotes fallecidos, ellos serán liberados del purgatorio al octavo día de su muerte (cf. 28 de septiembre de 1962).

               Igualmente es difícil de explicar el mensaje atribuido a la Santísima Virgen cuando dice: «desde ahora en adelante» (o sea a partir de 31 de agosto de 1963) cada vez que Isabel reza tres Avemarías «diez almas se liberarán del lugar de los sufrimientos». Tampoco está claro cómo interpretar la promesa de que «a partir de medianoche» (medianoche de Pentecostés de 1964) en cada hora el alma de un sacerdote se liberará del purgatorio (cf. 18 de mayo de 1964).

               Nos hace pensar “la facilitación” de los acontecimientos en el tiempo, que son característicos para la dimensión trascendental: ¿dependería del número de Avemarías rezadas la liberación de las almas del purgatorio[102]? No se nos olvide que la sra. Isabel vivió en una época en que la Iglesia tendía a medir las cosas trascendentales de una manera inmanente, a veces taxativa: pensemos en las diversas tarifas “expresadas en números” de las indulgencias, cuya práctica estaba muy extendida en aquel momento[103].

               No se puede demostrar ni determinar que los actos ascéticos en qué medida  ayudan, logran o resultan la liberación real de las almas que sufren (realmente a cuánto equivale una Avemaría en la salvación de una persona del fuego purificador). Sin embargo, la profundidad y la cantidad de la oración sin duda está en proporción directa con la gracia divina obtenida como resultado, a pesar de que su efecto no se puede medir necesariamente de la manera que nosotros esperamos.

 

6.6.2. La jaculatoria de la Llama de Amor. Al final del cuaderno IV. aparece como una comunicación importante que, según la supuesta solicitud de la Santísima Virgen, la segunda parte de la oración Avemaría se reze así: «Santa María madre de Dios, ruega por nosotros pecadores, derrama el efecto de gracia de tu Llama de Amor sobre toda la humanidad, ahora y en la hora de nuestra muerte. Amén» (14 de marzo de 1983). Sin embargo esa solicitud no se considera como que esta sería la única forma  correcta de rezar la Avemaría[104]. La misma sra. Isabel no se atrevió a escribirlo durante 21 años (cf. 14 de marzo de 1983). Yo lo valoro como un asunto serio, porque se trata de la oración mariana más conocida de la Iglesia. Pero no hay problema siempre y cuando consideramos esa solicitud como una opción facultativa, que simplemente es una oración especial de los seguidores de una cierta espiritualidad y no es obligatório para nadie en la Iglesia, y aunque crea una  oración nueva basada en el texto tradicional habitual de la Avemaría, pero no afecta el texto oficial y no le exige a nadie que lo cambie, entonces el problema queda resuelto[105]. Es importante que cada comunidad aplique una forma de oración que tenga en cuenta la unidad y excluyan cualquier malentendido tanto como sea posible, en lugar de interpretar y aplicar literalmente el mensaje recibido por la sra. Isabel.

               Es importante anotar que la Avemaría rezada con la jaculatoria no es una “corrección” o “suplemento” del original, ni una variante del mismo, sino que

es una oración individual, independiente de la Avemaría original.

 

               6.7. Opinión de la Iglesia sobre el Diario Espiritual

               Los mensajes del Diario Espiritual y el movimiento que se ha formado alrededor, actualmente está mucho más extendido en el extranjero que en Hungría, pero hay grupos de oración e incluso aprobaciones a nivel diocesano  como una asociación privada de creyente cristianos en Hungría. Según tenemos entendido, no está prohibido en ningún lado. Con relación a los distintos extractos del Diario, se han realizado revisiones y recomendaciones[106]. En 2009 hemos realizado un estudio completamente nuevo y exhaustivo  basado en todo el texto original del Diario, que hizo posible que sea publicado. Cuando evaluamos el Diario y formamos opinión, no se deben dejar de lado los signos y los frutos espirituales que hasta la fecha de hoy han acompañado el movimiento Llama de Amor (ver punto 6.9).

               Los mensajes también se han presentado en Roma el 17 de febrero de 1976. El profesor István Kosztolányi, padre confesor de Isabel la acompañó a Roma para entregar los mensajes al papa Pablo VI, cumpliendo así la solicitud de la Santísima Virgen (cf. 12 de diciembre de 1981). Un año después, la sra. Isabel viajó nuevamente a Roma para entregar los mensajes a cuarenta cardenales[107]. Primero se encontró con el cardenal László Lékai (el cardenal de aquel entonces de Hungría), que justamente estaba allí en ese momento (cf. 12 de diciembre de 1981), y luego trató de hacer llegar los mensajes a los demás también[108].

               La misma sra. Isabel da algunas orientaciones sobre cómo difundir los mensajes del Diario Espiritual, las cuales por supuesto deben explicarse: «En relación con este milagro no necesitan comenzar a hacer investigaciones, porque todo el mundo sentirá su autenticidad en su corazón» (19 de octubre de 1962). Esto se complementa con otra parte del texto: «No solicitamos deliberadamente una investigación de larga duración, como ya lo hemos comunicado. Todos sienten esto en su corazón y alma» (12 de diciembre de 1981), es decir, pide un trámite más rápido, no quiere esquivar el exámen de la Iglesia. Todo el contexto lo confirma. El movimiento nace dentro de la Iglesia y debe difundirse dentro de la Iglesia, bajo el control de los superiores de la Iglesia. La sra. Isabel quiere darle urgencia a las gestiones y trámites, que sea más perfecto, como escribe, «no hay tiempo para postergar» (12 de diciembre de 1981).

               Pienso que no esté de contra con al autor del texto, ni tampoco con su lógica que ciertas partes del Diario no se publicaran. Debido a que las revelaciones privadas estimulan a vivir y comprender más profundamente la Revelación, por eso se deben publicar solo en la medida que seguramente sirvan para el crecimiento de los fieles. Las partes confusas pueden quedar afuera. Con respecto a las ediciones públicas de los mensajes, la propia sra. Isabel dice en un lugar: «Para personas ajenas no hay necesidad de hablar sobre esto» (12 de diciembre de 1962)[109].

 

               «Para entregar la Llama de Amor no se necesitan las virtudes cardinales»(22 de noviembre de 1962), escribe la sra. Isabel. Esta es también una redacción errónea, porque a base del contexto no fomenta el abandono de las virtudes cardinales en el sentido tradicional, sino que debemos entregar la Llama de Amor en una manera sencilla y no requiere ningún medio, ni procedimientos innecesarios.

               Quiero agregar que los tres primeros cuadernos de los cuatro terminan con una nota escrita a mano (una cláusula) por Isabel en la que ella reconoce ante Dios que ella fue la que escribió los mensajes con su puño y letra, y da fe y crédito que los comunicados (mensajes) fueron reflejados con exactitud y lealtad[110]. Al final firma y pone la fechas en éstas cláusulas. Pero esa nota no está incluida en el cuaderno IV. en el cual se encuentra el asunto de la transubstanciación y la jaculatoria intercalada en la Avemaría. Si esto no fue por casualidad, entonces podemos sacar la conclusión de que la misma sra. Isabel supuestamente no quiso testificar con su juramento la veracidad de los “mensajes” escritos en este cuaderno. Sin embargo, es posible que la cláusula no se encuentra en el final del cuaderno IV porque a diferencia de los tres primeros cuadernos que fueron escritos en unos pocos meses, el último cuaderno contiene los mensajes de los últimos 18 años de la vida de Isabel, por lo tanto, está incompleto, es decir se quedó sin terminar. Probablemente ella no estaba segura si tenía que escribir ciertos mensajes. Un ejemplo de esto es la jaculatoria de la Llama de Amor añadida en la oración Avemaría, que es la última nota en el Diario (14 de marzo de 1983), pero que en realidad es del año 1962. Porque ella misma escribe al respecto: «Lo cargué durante mucho tiempo en mí, pero no me atreví a escribirlo» (14 de marzo de 1983).

 

               6.8. Ejercicios relacionados con la Llama de Amor

 

               En los mensajes de la Llama de Amor lo más importante de las prácticas religiosas es la participación en la santa misa. Eso muestra decididamente un espíritu eclesiástico y es correcto teológicamente, que la santa misa está tratada como el foro más alto para el derramamiento de la gracia. En un mensaje por ejemplo dice que participar en la misa en el estado de gracia, cuando la participación no sea obligatoria, contribuye aún más a la “obcecación” de Satanás, incluso durante el tiempo de la misa la abundancia de las gracias se extienden en aquellos por quienes se ofreció la misa (II/32-33). Pero hay que prepararse para que Satanás “cegado” durante la misa, comience una lucha aún más feroz por las almas que han recibido esta gracia (cf. 22 de noviembre de 1962).

               Entre los principios establecidos por Tanquerey, un destacado experto en ascetismo y misticismo dice lo siguiente: «No es una revelación verdadera en la que Dios pide algo imposible»[111]. No he encontrado ninguna exhortación para este tipo de prácticas entre los mensajes recibidos por la sra. Isabel.

               Como hemos visto, algunos mensajes dicen que la salvación de las almas sufrientes del purgatorio fuera posible dependiendo del rezo de la Avemaría (cf. 13 de octubre de 1962). En los mensajes del Diario Espiritual en las solicitudes atribuidas a Jesús y a María hay mucha exhortación para oración, ayuno, arrepentimiento[112] y expiación[113], incluso enfatiza la importancia de los primeros sábados. Las prácticas ascéticas que nos piden están en plena armonía con los ejercicios de la Iglesia que vienen siendo ya desde varios siglos. El Diario no dice nada nuevo al respecto, sino que en este asunto es muy parecido a los ejercicios ascéticos relacionadas con los mensajes de las apariciones marianas más famosas[114].

                      En el Diario Espiritual encontramos exhortaciones muy auténticas referentes a la santidad cristiana: el Señor entrena a Isabel y a los lectores del Diario a que vivan una vida virtuosa. Las manifestaciones concretas son: santa misa (cf. 22 de noviembre de 1962); oraciones según las tradiciones de la Iglesia (vía crucis, rosario; cf. 10 de abril de 1962, 15 de septiembre de 1962); exámen de conciencia, arrepentimiento, reparación (cf. 10 de abril de 1962); ayuno, sacrificio, vigilia (cf. 10 de abril de 1962); agenda diaria según la voluntad del Señor (cf. 10 de abril de 1962); confianza incondicional en Dios (cf. 17 de abril de 1962); práctica del amor (cf. 17 de abril de 1962)[115].

               El ejercicio de orar por la unidad espiritual con Jesús se manifiesta frecuentemente en los mensajes: «Que nuestros pies vayan juntos...» (3-11 de mayo de 1962), que es una característica típica de los místicos. Vemos lo mismo en el caso de salvar las almas: «¿Se te olvidó que tus sufrimientos se fusionan con mi poder divino en todo momento y este poder se te otorga a tí también para que también tú salves las almas?» (8 de mayo de 1966: ver la explicación adecuada del término fuerte en 6.5.5). En cuanto a la transmisión de la gracia a los demás: «Se irradiará de tu alma la riqueza de mi divinidad, de la cual podrás repartir a los demás. En una palabra, te he hecho administrador de mis gracias» (12 de junio de 1966). Es decir, la gracia viene de Dios, el alma del hombre recoge esa gracia y transmite sus frutos a los demás.

               La sra. Isabel  también atribuye a Jesús y a María el mensaje según el cual los lunes el ayuno en pan y agua, y santa misa ofrecidos por los sacerdotes resulta una liberación masiva de las almas sacerdotales del purgatorio (cf. 2 de febrero de 1981).

 

               6.9. Señales valiosos y frutos espirituales

 

               Lajos Antalóczi escribió: “Sobre la Llama de Amor debemos decir que este don de la gracia es un don universal, pero carece de todo tipo de  atracciones […] no contiene eventos milagrosos, los que nos hemos acostumbrado en las apariciones marianas […] Mediante la Llama de Amor no han sucedido eventos espectaculares. No hubo sanaciones, ni milagros de sol, ni brote de fuentes, ni lagrimeos, etc. Solo podemos hablar de frutos espirituales, milagros internos, de eso hablan los testigos. Los milagros y los prodigios ocurrieron dentro del profundo de las almas”[116].

 

               Hay varias referencias a las “doce almas sacerdotales elegidas” que también están llamados a recibir y transmitir la Llama de Amor (cf. 4-7 de marzo de 1962, 8 de abril de 1962, 13 de abril de 1962, 15 de abril de 1962, 4 de mayo de 1962, 18 de octubre de 1962, 11 de marzo de 1963 entre otros). Sin embargo el Diario Espiritual no dice quiénes son ellos, solo algunos están nombrados en ese contexto[117]. Los “doce excelentes almas sacerdotales elegidos” también pasan tentaciones duras y fuertes en el momento de incendiarse la Llama de Amor, pero el contenido del mensaje también los anima a que no tengan miedo (cf. 1 de agosto de 1962). No sabemos tampoco si la sra. Isabel estuvo en contacto regular con los sacerdotes “elegidos”. Ellos pueden ser signos vivos de la divulgación de la Llama de Amor, como miembros de la Iglesia Peregrina, a través de quienes Dios declara su amor por el mundo. El Diario también menciona doce varones laicos, doce monjas y doce pedagogos que también serán llamados a recibir y a transmitir la Llama de Amor, especialmente ofreciendo oraciones y ayunos por los doce sacerdotes (cf. 4-7 de marzo de 1962). El Diario Espiritual no tiene la intención de revelar la identidad de estas personas.

               La autenticidad de las   revelaciones, así como los mensajes relacionados a ellas quedan confirmados si las actividades y los frutos del Espíritu Santo se pueden detectar en los eventos asociados con ello[118]. La difusión de los mensajes sin exageraciones y distorsiones para el crecimiento de las almas ya se había manifestado  en la vida de la sra. Isabel. Un argumento importante a favor de la credibilidad es el hecho de que el “pasar la Llama de Amor a los demás” resultó un movimiento que se ha extendido notablemente en el extranjero también[119], sin la sospecha de saber ningún problema teológico evidentemente grave. Y todo eso obviamente no es  resultado de un trabajo de organización personal de Isabel.

 

               7. RESUMEN

 

               Resumiendo el examen, podemos asumir razonablemente que en la mayoría de los mensajes del Diario Espiritual de la Llama de Amor se reconocen los signos del mundo sobrenatural[120]. El discurso sobre el amor como una “llama” es bíblicamente fundamentada, y desde un punto de vista teológico no hay nada inconveniente en los mensajes que se tratan de la llama. Donde la redacción es confusa por alguna razón que ya hemos discutido, en la mayoría de los casos se aclara sin equívocos del contexto qué es lo que Isabel quería decir o expresar por escrito.

               Teniendo en cuenta su fe, sus valores humanos y morales, su progreso en el ascetismo, su estado de  salud fícica y psicológica de la señora de Kindelmann, además el significado de los mensajes y sus  contextos teológicos referentes a la Llama de Amor, podemos asumir con buen juicio la autenticidad del contenido de las alocuciones, o sea que es muy probable que la percepción de las alocuciones sean efecto de una gracia real y objetiva.

               El contenido de los mensajes y la extensión mundial de la espiritualidad a su alrededor como movimiento muestran que los mensajes sobre la Llama del Amor no solo han ganado la “simpatía” de los feligreses (placita fidelium), sino que han inspirado muchos a orar, y a medida que se organiza el movimiento, se difunde cada vez más[121]. Aqui mismo tenemos que mencionar los frutos espirituales asociados con el movimiento, que han ayudado a crecer en el amor de Dios y en la fe de la Iglesia en muchos lugares.

               En los mensajes de la Llama de Amor, aparte de algunas redacciones erróneas, podemos decir que son correctos los conceptos de las enseñanzas sobre la Santísima Trinidad, Cristología, Neumatología (Espíritu Santo), Gracia Divina y Mariología. Las manifestaciones espirituales de los misterios sagrados de nuestra fe se iluminan mutuamente, y los conceptos ya conocidos del misticismo cristiano (como “Llama de Amor” u “obcecación de Satanás”) encajan bien en la enseñanza de la Iglesia. En los mensajes los ejercicios ascéticos también están totalmente sincronizados con la fe católica.

               La cantidad de elementos problemáticos en el texto es insignificante, su presencia no afecta la validez de las demás partes, ya que una de las reglas básicas de examinar una revelación privada es: «una revelación puede ser verdadera básicamente, pero aún así pueden mezclarse elementos falsos en ella. Dios [...] a veces no corrige los errores y prejuicios que pueden estar en la mente de uno»[122].

Tengamos en cuenta también la solicitud de San Pablo: «No apaguen al Espíritu, no menosprecien las profecías. Examinen todo, retengan lo bueno» (1 Tes. 5,19-21). De entre los textos disponibles debemos elegir los que son considerados como buenos y los que seguramente sirven para el crecimiento de la comunidad de la Iglesia.

A base de todo esto creo que el contenido en esta edición del Diario Espiritual puede servir el beneficio de toda la Iglesia y por lo tanto merece ser impreso y publicado.

 

               Budapest, año 2020, dia celebración de la Virgen de Candelaria

 

 

 

Las citaciones Bíblicas son de:

https://www.sanpablo.es/biblia-latinoamericana

A NEMZETKÖZI KOORDINÁTOR
KARÁCSONYI KÖRLEVELE, 2016

Kedves testvérek, akik szívetekbe fogadtátok a Szeretetlángot!

Pataki Mihály Piusz

TALÁLKOZÁSOM ERZSÉBET ASSZONNYAL

 

 

Pataki Mihály Mária a nevem. Faműves egyéni vállalkozóként, igényes kivitelezésű fakereszteket készítek. Hatvanhét évesen, a Budakalászi Szent Kereszt Felmagasztalása Plébánián, áldoztatóként igyekszem szolgálni. Másik egyházközségünkben, Szentistvántelepen, a Szent István Király Plébánia Képviselő Testületének, és az ottani Rózsafüzér Imaközösségnek vagyok a tagja. Nyilván nem véletlen az, hogy egy keresztgyártó kisiparos plébániája Szent Kereszt Felmagasztalása titulusú. A házunktól mintegy 4oo lépésnyire lévő Szent István Király templomunk pedig bérmálási védőszentem István nevével azonos.

 Tizenöt évvel a Szeretetláng első közlése után, úgy 1977 körül történt. Késő este, kaptam egy Szeretetláng füzetet. Barátom, azzal a felszólítással adta át: „Fontos lehet ez. Az íróját meg kellene keresned. Róla csak annyit tudunk, hogy még él, és Mária-remete környékén lakik.”

A Szeretetláng ismertetőjét még az nap hajnalán elolvastam. Tisztaságos szellemisége, tüzes lelkesültsége magával ragadott. Azonnal tudtam: „Végre megérkeztem! Akkor és ott; a Szeretetláng kegyelmi hatása megérintette szívemet-lelkemet! A hajnali csoda délelőtt tovább folytatódott. Sorozatos benső indíttatásoknak engedelmeskedve, Pesthidegkúton, a Harmatcsepp utcában, megtaláltam Erzsébet asszonyt. Ő, alapos kikérdezésem után (el)fogadott, kapu és lakás kulcsot adott nekem, azzal a meghagyással: „Jöjj csak bátran, amikor csak akarsz. Szeretettel várlak, neked nem kell külön bejelentkezned.”

 Délután, Erzsébet asszony kertjében lévő kis remete-lakában tovább folytattuk az ismerkedést, a beszélgetést. Egyszer csak, teljesen váratlanul, az akkor és ott feltett kérdéseimre, maga a Szűzanya válaszolt. Ezt mondta:

„Ha valaki Szeretetlángomat megismeri; elfogadja; magáévá teszi és tovább adja, az a legjobb úton jár; mert Szívem Szeretetlángja; Maga Jézus Krisztus.”

Nem tudom, csoda érthető-e, érzékelhető-e? Alig néhány órája, hogy olvasol a Szeretetlángról. Még csak fél napja tudsz arról, hogy ez a fogalom egyáltalán létezik. Ezek után eljutsz magához a forrásához, Erzsébet asszonyhoz. Ő, téged – akit akkor lát először! –, nagy-nagy szeretettel fogad, sőt elfogad. Ráadásul, mindezt megkoronázandó: Szűzanya imigyen közli veled Szeretetlángjának summázatát:

„Ha valaki Szeretetlángomat megismeri; elfogadja; magáévá teszi és továbbadja, az a legjobb úton jár; mert Szívem Szeretetlángja; Maga Jézus Krisztus.”

Nos, ilyen rendkívüli előzmények után, lettem az a „valaki”, aki Szűzanya Szeretetlángját megismerte, elfogadta, magáévá tette, és tovább is adta. Elsőként Réka feleségemnek adtam tovább. Így indultunk el – immár ketten –, a Szűzanya által számomra, számunkra legjobbnak mondott úton; úgy, mint a Szeretetlángban elrejtőzött Jézus Krisztust hordozók!

Erzsébet asszonnyal való első találkozásom után, feleségemmel, Rékával együtt, életünk teljesen megváltozott. Feltárult előttünk az Egyházban meglévő, de erősen háttérbe szorított aszketika és misztika valósága. Mi is ráleltünk, a csodák, a szentek, az égi közlések és kegyelmi útmutatások hatalmas szellemi-lelki birodalmára! Ezzel, a már korábbi útkereséseink során szerzett ismereteink – az újabbakkal kiegészítve és mintegy megkeresztelve –, végre helyükre kerülhettek! A ma Egyházában is tevékeny Szentlélek munkálkodása, ámulatba ejtett bennünket. Mint kintről érkezett idegenek, elképedtünk azon a furcsaságon, hogy az egyháziak döntő többsége, e kegyelmi ajándékok sokaságát, vajon miért nem akarja jobban megismerni és azt továbbadván a hívőkkel is megismertetni?

Nekem rendkívüli élmény, és valóságos „beavatás” volt a Szeretetláng eredeti, kézzel írt füzeteit elolvasnom. Erzsébet asszony magányosan megvívott kegyetlen lelki küzdelmei, mélyen megrendítettek. Önmaga kétségeivel, a fő gonosszal, az egyházi tisztségviselőkkel, a felkért gyóntatókkal, a sok megalázó visszautasítással, ugyanakkor a mindennapi élettel, a gyermekneveléssel, a családi gondokkal, a világi és politikai hatóságokkal való kilátástalannak tűnő harcai megkönnyeztettek.

Leginkább az Úr Jézus és a Szűzanya hangvételének egyszerűsége és közvetlen kedvessége lepett meg. Elcsodálkoztam azon a szeretetteljes társalgáson, ami a legszentebbek és az egyszerű földi halandó között lehetséges. A Lelki Naplót olvasva nagy vágy ébredt bennem: „De jó lenne, ha egyszer én is meghallhatnám és érzékelhetném az Úr Jézus és a Szűzanya hozzám intézett kedves szavait, tanácsait, kéréseit!”. 

Már Szeretetláng Lelki Napló első elolvasásakor is úgy éreztem, hogy nekem, benne; minden érthető és világos! Erzsébet asszonnyal sorra vettük meglátásaimat, és közösen átelmélkedtük. Csodálatosak voltak ezek a meghitt együttlétek. Ilyenkor csendes öröm, béke, és a kölcsönös elfogadás barátsága kötött egybe minket. Hála és köszönet mindezekért! Gondolom, hogy amikor Erzsébet asszony emlékei között időzve, maga-magáról, élete eseményeiről oly nagy odaadással mesélt nekem, ilyenkor állandó benső engesztelő áldozatvállalásából kissé kilépve kicsit ő is megpihenhetett. Jó előadói képessége, ragyogó emlékezete és őszinte közlési vágya pontosan fel tudta idézni és vissza tudta adni azokat külső és belső körülményeket, melyeknek ő részese lett. Számomra talán ez volt a Szeretetláng legnagyobb kegyelmi-ajándéka. Így én azt a valóságot ismerhettem meg, ahogyan Erzsébet asszony azt önmagában átélte!

Erzsébet asszonyt az Úr Jézus és a Szűzanya évtizedekig oktatta, vezette. Ő viszont engem azzal tanított, hogy élményeit, érzéseit, örömeit, sőt, még a vélt vagy valós sérelmeit is megosztotta velem. Csodálatos volt Erzsébet asszony alázata, ahogyan engem, mint zöldfülű, éppen megtéregető lelki gyermekét, teljesen egyenrangú lelki társaként édesanyai bizalmába fogadott, és legmélyebb gondolataiba, érzelmeibe is beavatott. Utólag is, itt is, köszönöm.

Még ismeretségünk legelején történt. Erzsébet asszonyt megszólításakor kedveskedve; Erzsike nénit mondtam. Ekkor igen határozottan közölte velem, hogy ő nem Erzsike, hanem Erzsébet. Megkért, hogy így szólítsam, hiszen még az Úr Jézus is, és a Szűzanya is tiszteletben tartja ezt az óhaját

Erzsébet asszony személyiségét megismerve, életszentségét közvetlen-közelről szemlélve, tanításait megfogadva; nekünk is mindennapi szív-ügyünkké vált a Szeretetláng. Új társakra találtunk. Barátok, közösségek, és megannyi tennivaló várt ránk! Lángoló lelkesültségünkben fáradhatatlanul munkálkodtunk. Szűzanya által kiválasztott és felkent Szeretetláng apostolok lettünk. Túlcsorduló szívszeretetünket mások is megérezték rajtunk és bennünk. A Szeretetláng fényét, benső örömét, lelkesültségét: vállalt és begyakorolt tudatossággal továbbsugározva ontottuk testvéreinkre, a természetre és az egész világra! Szívünk és lelkünk csak úgy árasztotta Szűzanyánk Szeretetlángjának kegyelmi hatását! 

Családtagjainkhoz, korábbi ismerőseinkhez, régi közösségeinkhez is „elvittük” a Szűzanya Szeretetlángját! Közülük sokan szintén „tüzet fogtak”! A Lelki Napló legépelt változatát, ahol csak adódott, testvéreink kezébe adtuk. Külföldre is kijuttattuk a Szeretetláng Naplót. Papokkal, különféle lelkiségekkel és mozgalmakkal kerültünk kapcsolatba. Nos, nálunk, ilyen nagy változást hozott, a reánk kiáradó Szeretetláng kegyelmi hatása! Minden más egyebet félre téve, szívvel-lélekkel tettük azt, amit a hirtelen kibomló esemény-teendők felkínáltak… Így történt, hogy Jóisten ajándékaként, mintegy hét évig, - egészen a haláláig (1985.) -, Kindelmanné, Erzsébet asszony lelki gyermekei, segítői és munkatársai lehettünk.

(Forrás: Szeretet földje honlap)

INTERJÚ ERZSÉBET ASSZONNYAL

1983-ban, halála előtt két évvel készített interjú Kindelmann Erzsébet asszonnyal, a Szeretetláng Lelkinapló lejegyzőjével – magnó átirat.
Az interjút készítette: Pataki Piusz

 

(Az interjú elején egy Miatyánk és három Üdvözlégy Mária, az egyes imák végén mondott Szeretetláng-betéttel.)

 

Az Atya, a Fiú és Szentlélek Istennek nevében. ÁMEN.

 

1983. december 27. délután 4 óra múlt néhány perccel, még néhány nap és vége ennek az évnek is. Erzsébet nénéivel imádkoztunk. Azzal a Magyar 6 gyermekes özvegy édesanyával, a már többszörös dédnagymamával, akit az Úr Jézus és a Szűzanya immár 21 éve különleges küldetésük teljesítésére hívták meg. Erzsébet testvérünk az első elfogadója és tovább adója a szeretet lángjának.

 

Riporter: Erzsébet néni, tulajdonképpen mit kell a szeretet lángja alatt érteni?

Erzsébet néni: Szívem szeretetlángja így mondta a Szűzanya maga Jézus Krisztus és így kért a szűzanya bennünket, fogadjuk el az Ő szeretet lángját. Mert aki megismeri, elfogadja, magáévá teszi és tovább adja annak lelkében létre jön az Ő szeretetlángjának különleges nagy hatása.

Riporter: A szeretetláng úgy mondjam alap dokumentuma Erzsébet néni által írt lelki napló. E napló születésének körülményiről szeretnénk kérdezni Erzsébet nénit.

Erzsébet néni: Ez egészen egyszerű lehet mások számára különlegesnek tűnik, de maga a létre jött egyszerű. Mivel nekem igen nagy kételyeim voltak és még ma is előfordultak. A kételyek kínja miatt nem voltam képes leírni mindazt, amit később az Úr Jézus kérésére nem csak leírtam, hanem az Ő kérésére naplóvá kellett alakítanom. Ami azt jelenti, eleinte csak leírtam, beraktam egy nagy dobozba. Nem bántott engem, a lelkem békéje nyugodt volt. Nem volt nyugtalanságom, csak csupán a kétely miatt, mert nem akartam a dolgokat sokszorozni és leírni.

De elfogadni kénytelen voltam, mert az isteni kegyelem kiáradás hatása már olyan nagy mértékbe birtokába vette a lelkemet, hogy én ez alól az Isteni kérés alól már nem tudtam kivonni az én cselekvő készségemet, amit a szűzanya az Úr Jézus mondott azt egyszerűen írnom kellett, később rendbe szedtem. Így kerekedett ki az a napló, amely ma már hála érte a jó Szűz Anyának a világ előtt van.

Riporter: Erzsébet néni ezek kis apró papírok voltak ugye? Amit utólag kellett összeszerkeszteni dátum szerint, ahogy tetszet mesélni.

Erzsébet néni: Ezt a nagy munkát sehogy sem tudtam végbe vinni. Elvonultam egy 8 napos lelki gyakorlatba az otthoni családi zajtól, de nem az én kis kertem külön kis házába. Számomra az sem volt annyira megnyugtató, hogy folyamatosan végezzem el az úr Jézus kérésére ezt a nagy munkát. Elmentem egy volt szerzetesház nővérei közé. Ott a 8 napi lelki magányban, csendben imádság és szigorú böjtölés közben összeszedtem dátum szerint az írásokat, majd beírtam az Úr Jézus által kért, megnevezett naplóba. Előttem teljesen ismeretlen volt maga a szó: prespál lapos. Ilyet még életemben nem hallottam, nem tudtam elképzelni, mi az, hogy prespál lapos. Spirál füzet legyen. A spirállal valamennyire tisztában voltam. Elmentem a papírkereskedésbe, ahol füzeteket árultak, megkérdeztem, hogy lehet- e kapni prespál lapos spirálfüzetet. Ők nem csodálkoztak el úgy mint én, mert ők ismerték. Azt mondták nagyon ritkán lehet, mert csak hivatalok részére lehet kiutalni, de majd megpróbálják beszerezni hátha marad a rendelésből nézzek be gyakrabban. Csodák csodája 3 nap múlva benéztem úgy gondolomra és megkaptam a 3 füzetet.

Riporter: Itt lapozva vannak helyek itt kihagyva és piros betűs írások is.

Erzsébet néni: A piros betűsek azért vannak, mert azokat az Úr Jézus a piros betűk által ki akarta emelni azoknak akiknek nagy szükségük van arra.

Az üres lapok kihagyása az Úr Jézus utasítására történt, mert azt majd akkor kell beírnom, amikor ő jelzi, hogy ezt amit most mondtam írd be. Még ma is van olyan hely, ahova nem írtam be, mert még mindig nem kaptam rá jelzést, hogy mikor és mit kell beírni.

Riporter: Köszönjük szépen. Most a kezdetekhez mennénk vissza a „60-as évek elejére 61-be vagyunk és így utólag visszatekintve a Szentlélek különösen felerősödő tevékenységét figyelhetjük meg ezekben az években. Olvastam, hogy fiatalok egy kis csoportja a lélektől indíttatva a világ zajától erdőkbe, hétvégi nyaralókba elvonultak és bőjttel imával gitározva, énekelve várták a szent lelket ugyanúgy mint ahogy a hajdani apostolok tették a Szűz Anyával együtt bezárkózva. Érdekessége ennek a jelenségnek, hogy japántól amerikáig   anélkül, hogy tudtak volna egymástól hasonló vágyak vezették ezeket a fiatalokat. Azóta az úgynevezett karizmatikusok vagy szent lelkesek száma milliónyi. Én is tapasztaltam, hogy nyelveken beszélnek gyógyítanak Jézus hatalmas nevében démonokat űznek és igen szigorú ugyanakkor örömtelibb és őszintébb keresztényi életet élnek. 62.- ben indulta híres Beatles is tagjai a teljes világsiker csúcsán fordultak Jézushoz. A vallásuk feletti mindenkit egyformán szerető istenhez, az igazi békességhez. Sőt a werithy számukban zsoltári mélységű dalt írtak Máriáról. Bob Dylantől kezdve a hazai beat zenészeket is beleértve sokaknál megfigyelhetjük a Szentlélek általi vezettetést. 

62 Róma a római katolikus egyház teológusai a II. Vatikáni Zsinatra készülnek. 62-66-ban Portugál Garabandál kisfaluban a Szűzanya jelenései bojdították fel a nyugodt hegyi életet. 4 éven keresztül több mint 4000.- Szűzanya jelenésben részesült 4 leány gyermek. Zarándoklás tömegek, kétkedések, megtérések, tudományos vizsgálódások kísérik a természetfeletti csodát, mindezekkel egy időben 1961-ben Magyarországon itt Máriaremetén a kertvárosban csendben egy szokvány családi ház kiskertjében Mária néni lelkében is történt valami. Erről szeretnénk Erzsébet nénit kérdezni.

Erzsébet néni: 1960 július 13-án különleges érzésvilág telepedett a lelkemre. Nem tudtam, hogy mi ez a különleges érzés, ilyen még nekem soha nem volt. Ez alatt a néhány nap alatt rendkívüli nagy kegyelmekben gazdag 3 napot éltem át. Ez a 3 nap igen komoly elhatározásokra késztetett, mindenek előtt a bűnbánatra. Elindultam július vasárnapján a Kármelbe , de ezt megelőzte egy kármelita harmadrendű családapának a temetése. A temetésen odamentem közel a ravatalhoz és azt mondtam. Neked már jó te igaz kármelita voltál és sírtam zokogtam, körülöttem senki nem sírt, nem zokogott. Nem Őt sirattam, mert neki már jó volt Ő már az üdvözült lelkek között volt. Az egészen biztos, mert a szűzanya megígérte, hogy aki az első szombaton vagy előtte bármelyik napon meghal az első szombat ami következik az üdvözült lelkek között lesz. Ő már ott volt. Tisztán hallottam a szavait, de úgy ahogy csak az üdvözült lelkek tudnak szólni. Azt mondta: ne sírj! menj vissza a kármelbe! Ez amit én most elmondtam szombaton volt, másnap visszamentem a kármelbe. Egész idő alatt se láttam, se hallottam csak imádkoztam és sírtam. Az illető harmadrendű testére való gondolás könnyített a lelkemen.

Reggel már 6 órától a templomban voltam. Időközben szent gyónást végeztem, de imádkozni nem tudtam. Száraz volt bennem minden. A templom zárása előtt az utolsó voltam, aki kijöttem, de aznap még egy falat étel nem volt a számban. Haza jöttem de nem gondoltam az evésre, hanem csak arra, ami velem az elmúlt néhány napban történtek. Kimentem a kertünkben lévő földi barlang előtt a csodálatos szép ég alatt megeresztett könnyeim zápora. Enni sem kívántam csak a bűneim bánata volt mindenképpen a lelkemben. Megjelent a gonosz, a sátán mérhetetlen jelenléte töltötte el lelkemet és azt mondta, ostoba. Mit sírsz? Lakjál jól, pihend ki magad és térjél napirendre a dolgok felett. Na ez persze nem így volt nem tértem napirendre, mert nem lehetett akkor már a Szűzanya kegyelmi kiáradása olyan hatással volt rám, hogy teljesen elmosódott bennem régebbi életem, mindent kikapcsoltam belőle amivel esetleg megbánthattam a jó Istent. Kértem a Szűzanyát: anyám ne hagyj magamra! Látod milyen gyenge és lábadozó vagyok. Fogd meg a kezem és segíts, mert csak így tudok a szent fiad közelébe megmaradni.

Riporter: Köszönöm szépen. Erzsébet néni egyik beszélgetésünk során kiderült, hogy ezt a 61-es lelki eseményt tulajdonképpen megelőzte egy tekintélyes létszámú közösség rendszeres zarándoklata és imádkozása. Nekünk maiaknak is igen tanulságos lenne róluk hallani. Ez is egy bizonyság arra, hogy az állhatatos közös ima mennyire hathatós.

Erzsébet néni: Egy alkalommal elmesélték nekem, hogy többen zarándokoltak a Mária remetei kálvária hegyre. A zarándoklás célja az volt hogy kérjék a Szűz Anyát és az Úr Jézust, hogy ne csak olasz országban és más országokban, hanem itt Magyarországban is adjon egy olyan személyt, aki közelebb vinne minket az üdvösségünkhöz a mindennapi életünk megszentelődéséhez.

Voltak a könyörgők között orvosok, papok, egyszerű családanyák, családapák, fiatalok, öregek, akik minden héten még a legnagyobb hidegben is felmentek a hegyre könyörögni a Szűzanyához. Majd kb. 25 év múlva összetalálkoztam egy ilyen csoporttal és elmondták, hogy különböző helyekről Csepelről, Erzsébetről, Lőrincről, Rákospalotáról és még sok helyről jöttek össze ezek a könyörgő emberek. Amikor megtudták, hogy a Szűzanya meghallgatta a könyörgéseteket. Itt Máriaremetén közölte egy személlyel az ő Isten anyai irgalmát és akaratát, az isteni Szeretet lángját. Igaz, hogy elfogytak a 30 év alatt még tavaly voltak ketten öregek, fáradtak. Mentek fel a nagy hóban megköszönni a Szűzanyának az Ő szeretet lángját. Most már róluk sem tudok semmit.

Riporter: Ha megkérhetném Erzsébet nénit, mondja el hogyan telik el egy napja. Ha lehetne részletesen tessék elmondani, mert tanulni szeretnénk példájából. Napokban is vendégségben voltam egy családnál kérdezték, hogyan tudnának segíteni a   Szűzanyának.

Erzsébet néni: Kedves testvérkéim mind akik ezt halljátok. Életünk egyetlen és legfőbb célja a lelkünk megszentelődése. Ez pedig nem egy nagy nehéz művelet, amihez sok felszerelés kell. Itt két személy van Isten és én. Az életem megszentelésével bele kapcsolódni az Isten akaratába megváltó munkájába. Ez nagyon egyszerű. Képzeljük el, hogy mindennap újra a kis Jézus van a lelkünkben, mint kicsike. Nekünk mindennap egy nappal nagyobbra kell őket növelni. Jól mondom ne értsetek félre, jól mondom. Mindaddig nagyobbra kell növelni, amíg el nem érjük azt a pontot. Ne ijedjetek meg tőle kálvária. Nem kell félni, mert az Úr Jézus nem az aki azt kívánja, hogy máról holnapra felrepüljünk kálvária hegyire.

Nem, Ő azt kivánja, hogy a kis Jézust, aki a lelkünkben van mindennap egy kicsit növeljük. Mi sem nőttünk fel egyszerre. A gyermekeink is lassan nőnek sok szenvedések árán, küzdelmekkel, nélkülözésekkel, fáradalmakkal, rágalmakkal, sok nehézség elviselésével. Ezzel neveljük a kisded Jézust nagyra magunkban a kálvária hegyein. Ez által szentelődik meg az az életünk, amit az Isten minden embertől megkíván külön-külön egyénileg. Nem tömegesen. Az én életem megszentelődéséért nem lehet felelős senki sem, kizárólag én. Én, Te, Ő, Mi, Ti, Ők, erre nagyon kell nekünk vigyázni. Az életünk megszentelődése, ahogy kinyitjuk a szemünket, kérjük a Szűzanyát, hogy segítsen. Lelépünk az ágyról segítsen. Ahhoz az ima élethez, ami abban a pillanatban az imaéletünk megszentelődését kezdi meg. Már lehet, hogy sír a kisgyerek, mert éhes. A másik talán korábban ébredt.     A férje lehet, hogy rosszul ébredt. Ezek az életünk megszentelődése. De vannak ám a családban segítőkész személyek is. Így kezdődjön a napunk. Próbáljátok meg. Én benne éltem és még ma is benne élek. Ma még 70 évesen is tele van a környezetem azokkal a lehetőségekkel, amelyekkel a kis Jézust felnövesztem a kálvária hegyén a lelkemben. Gondolom, hogy talán már az Úr Jézus úgy gondolja, hogy már nem vagyok olyan messze. Megkérlek titeket, ha eszetekbe jut néha küldjetek egy fohászt értem, hogy a hátralévő életembe az Istennek kedves megszentelődése meg ne szakadjon nálam, mert az Ördög senkinél nem marad el. Mindenkinél állandóan lesben áll a leggyengébb pontját megtámadja, de nem egyszer egy nap minden órában, minden percben. Tehát ne engedjük ki azt a gyeplőt, ami minket az Istenhez vezet. Ezt pedig azért tesszük, mert az Úr Jézus megváltó munkájában részt akarunk venni. Mindenek előtt a saját életünk megszentelődése.

Ne haragudjatok nem egy szent pletyka akar ez lenni: Nálam járt egy 70 éven felüli ismerősőm néhány éve. Nagyon buzgó imádságos lélek. Naponta 4-5 rózsafüzért is el tud imádkozni. Én ennyit nem tudok, mert ha én elimádkozok egy üdvözlégyet, ott marad a lekem a Szűzanyánál, ott jó neki. Azt mondja nekem ez az illető: Tudod, hogy én magamért sosem szoktam imádkozni? Na erre én összecsaptam a kezem és azt mondtam, hiszen pont ez az egyetlen célunk amiért élünk, hogy az életünk megszentelődjön, és te pont ezért nem imádkozol? Az illető vörös lett. Ha tudtam volna, hogy ilyen zavarba jön nem is mondtam volna, de isten akarta. Hetven éven felül már végre térjen észre, hogy az első és legfőbb a saját életünk megszentelődése. Anélkül, hogy tudunk jót tenni, hogy tudunk türelmesek lenni, hogy tudunk valakin segíteni, hogy tudom a férjemet szeretettel fogadni ha fáradt vagy a gyerekeimet türelemmel, ha jönnek az iskolából, vagy a gyerekemhez éjjel felkelni, ha sír. Ez mind az élet megszentelésének a fő-fő rugója. Ez már rugó, de nem autómata, mert ha benyomsz egy gombot nem jött létre. Itt az autómata a saját akaratod megmozgatása. Akarom mozognom kell így, ahogy az isten is akarja.

Riporter: Köszönöm szépen. Erzsébet néni a faimai jelenéseknél a 13.-i dátum többször is jelentőséget kapott. Többször beszélgettünk Erzsébet nénivel is, hogy életében ugyanigy jelentkezett a 13-as szám.

Erzsébet néni: Ez nekem is csak később tűnt fel, amikor más eszessé váltam. 1913-ban születtem a 13. gyereke vagyok az anyámnak, 13.-án kereszteltek Szent Antal napján. Ezek nagyon érdekesek az életemben nagyon jelentősek a 13-as számok pld. nem régen kiváltottam a bérletemet benne volt a 13-as szám.

Autóvezetői jogosítványom is van, persze elmosolyodtok rajtam, hogy minek egy ilyen öregasszonynak még ez is. Nem kell ezen elmosolyodni. ez olyan, hogy voltak gyerekkoromban vágyaim persze ezek a vágyak lehet, hogy kifinomodtak kissé, de a vágy vágy maradt. Mikor egyszer lehetőségem nyilt anyagilag arra bizony nem restellem megmondani. Elvégeztem az autó iskolát, megszereztem a jogosítványt és legnagyobb meglepetésemre abban is benne van a 13. szám.

Riporter: Erzsébet néni az Istent kereső közösségek örvendetes felvirágzását éljük. Ma még tudjuk sokszor egymással meg nem férve, elkülönülve működnek. Amikor meghallottam, hogy szűzanyák határozott kérése, hogy a Kármel harmatrend világszerte újuljon meg. Akkor arra gondoltam, hogy ez a Kármelita megújulása az egyik megoldása a hagyományos közösségi életnek. Tehát aminek már évezredes hagyományai vannak. Tudjuk azokat a nehézségeket, melyek a hivatalos szervekbe való belépést gátolják. Arra gondoltam nem lehetne- e mint egy negyedik rendként sokaknak lélekben Kármeliták lenni? Mi erről Erzsébet néninek véleménye?

Erzsébet néni: A véleményem nem kell negyedikként, mert mi világiak igen is lehetük kármeliták. Minket senki ebben nem akadályozhat meg, hogy én a harmadrend szabályai szerint éljem azt, ami a Szűzanya kegyelmi kiáradását fokozza szabályosan a mi lelkünkben. Márpedig a harmadrendbe való bekapcsolódás az azt jelenti, hogy a szeretetláng kegyelem kiáradása még hatásosabban jön létre a lelkünkben. Mink egy erős fogadalommal a lelkünkben megolvadás, az imaélet elmélyítését jelenti. Ez a mélység minnél mélyebb annál inkább megtaláljuk az Úr Jézust, mert ő a forrás, a tiszta vizek forrása.

Ez elmélyülés mindenkinek javára vállik. Ha még nem nagyok a gyerekek legyen közös ima este. Reggel úgy sem tudnak, mert szanaszét futnak. Nálunk is így volt. Reggel nem volt közös ima, nem is lehetett, mert ahányan voltunk annyi fele futottunk. Én hajnalba kezdtem 5 óra előtt, a többi sorba, de este amikor összejöttünk vacsora után. Elimádkoztuk az esti imát, lelkiismeret vizsgálatot csináltunk két rózsafüzér és befejeztük a napot. Mondhatom, ha netalán van olyan család, ahol mondhatják ó ezt mi már régen csináljuk...... szalag hiba........ A sátán minden lépésnél közelünkben van, ha érzi, hogy gyengülünk abban a pillanatban ő erősődik. Ez az erősődés pedig a mi jóra való törekvésünket gyengití. Sokkal nagyobb fokban gyengíti, mint ahogy mi elhagytuk az imaéletet.

Riporter: Erzsébet néni, magam részéről a szeretetláng lényegét legrövidebben így tudnám összefoglalni. Tudatos áldozatvállalás ima és önfeláldozó szeretet a lelkek megmentéséért. Az 1962. április 13.-i bejegyzésnél többek között ezeket olvashatjuk. Idézet a naplóból:

" Szűzanya mondja: Én jóságos megértő édesanyátok vagyok megmentelek benneteket és veletek összefogva mentelek meg benneteket. " Három sorral később. " Egy új eszközt szeretnék kezetekbe adni." Megint később. " leányom vidd a lángot melyen neked nyújtok először. Ez szívem szeretetlángja. Gyújtsd meg nála a tiéd és add tovább. Szívetek megtelik kegyelemmel és a kegyelemmel teljes lángot, melyet szívemből adtam szívről szívre járva gyújtsátok meg az egész országban. Ez lesz a csoda, mely tüzet fog és a sátánt megvakítja. Ez az összetartó szeretet tüze, melyet szent fiam sebei érdemei által kértek." Engem ez az új eszköz döbbentett meg. Erzsébet néni szerint eddig nem létező eszköz volt a szeretetláng?

Erzsébet néni: Új eszköz. Azért nevezte a Szűzanya új eszköznek, mert az ő szeretetlángja kegyelmi kiáradásának a hatása szinte a mi lelkünkben újjúlt erővel jön létre. Olyan újjúlt erővel, amilyen még nem volt a mi lelkünkben.     Ez azt jelenti, ahogy a Szűzanya mondta, hogy akkora kegyelem kiáradás lesz, amilyen még nem volt mióta az ige testté lett. Ez a kegyelem kiáradás már megindult következtethetjük abból, hogy ezelőtt 15-20 ével nem hallhattunk olyat, hogy fiatalok itt is ott is keresik az Istent. Ez majd utána következett be, amikor a Szűzanya az ő szeretetlángját a födre bocsájtotta. A szeretetláng ereje hat. Azóta kezdődnek ezek a lelki megújjhódások. Próbáljátok az éveket visszaszámolni megfogjátok látni, hogy amire most rámutattam az így van.

Riporter: Erzsébet néni, sokat mesélt baráti körben az őskorról. Én utólag csöppentem bele a szeretetláng apostoli munkájába. Arról szeretnék valamit, hogy amikor a kezdeti problémák voltak, hogyan küzdött meg a problémákkal.

Erzsébet néni: Sokáig kezdődő problémák voltak a lelkemben. Mégpedig azért, mert a kétely kínjai gyötörtek. Ha valakinek volt még életében gyötrelme... Én merem állítani, semmiféle kín nem nagyobb a kétely kínjánál. Ez valami borzalmas, ezt a kínt az idézi elő az ember lelkében, hogy teljesen méltatlannak érzi magár arra, amit az Isten vele tett. Ez a kétely nem jelentette azt, hogy én aztán teljesen passzív maradtam a szeretet lánggal kapcsolatban. Főleg azért nem, mert a kétely kínja mindig mozgatta a lelkemet. Minél nagyobb volt a kétely annál mélyebbre ásódott a lelkemben az, hogy hinnem kell. Tehát két ilyen nagy viaskodás volt a lelkemben: "nem hiszem, hiszem, kétely, nem hiszem, de hinned kell"

A végén egy olyan nagyon szentlélekű gyóntató mellé rendelt az Isten. A gyóntató neve: Furmann Ernő, ez az atya kézbe vette a lelkemet. Úgy ahogy mondom a tenyerébe. Halk szavú ember volt bölcs volt nagyon nagyon. Nem sokat mondott nekem. Minden héten pénteken délelőtt 10 órára eljött elvégeztem a szentgyónást, elbeszélgettünk, elmondtam neki mindig az élményemet. Bánatomat, örömömet, sikertelenségeimet, különböző családi problémáimat, bajaimat. Azok aztán voltak bőven. Pld. Az egyik fiam, aki megnősült a felesége világra hozott három év alatt három kis fiú gyermeket és rá pár hónap múlva meghalt az asszonyka. Maradt egy három éven aluli, egy két éven aluli, és egy egy éven aluli gyönyörű kis fiúcska. Na most mi lesz a kisfiúkkal, nincsen anyjuk. Szét akarták szórni őket, egyik ide, másik oda, mert a családban mindenkinek akkor volt kisgyereke nem vállalta volna. Én éppen akkor neveltem fel az én 6 gyermekemet. Kész lettem és arra gondoltam: most olyan jó nagyot fogok pihenni, milyen jó lesz nekem. Amikor a menyem meghalt újra kezdtem előlről a három kis csecsemővel. Fölneveltem őket hála a jó Istennek. Most már 19., 18, 21 évesek és ilyen családi problémáim voltak. Az egyik elmúlt a másik már rögön belépett. Isten azonnal behelyettesítette. A Szűzanya szeretetlángját ő csak vájta-vájta mélyítette a lelkemben. Szigorúan böjtöltem, ahogyan ő kérte. Hétfőn kenyéren és vízen. Csütörtökön kenyéren és vizen. Pénteken kenyéren és vizen, na akkor ehettem egyebeket. Volt az Úr Jézusnak egy olyan kérése, hogy kedden, szerdán és szombaton csak minden nap reggelire és vacsorára is kenyeret és vizet végy magadhoz.

Ebédre pedig csak a családban megmaradt maradékokat eheted. Szörnyen megalázottnak éreztem magamat, hogy én csak maradékokat érdemlek? Ez nem esett jól nekem. Elgondolhatjátok, hogy amikor magam vezettem a háztartást a fiamnál. Abból aznap nem ehettem, csak majd másnap. Ilyen szigorúan nevelt az Úr Jézus, hogy valamiképpen egy kicsit méltóvá tegyen arra a közlésre, amit Ő elvárt tőlem, amit nekem keresztül kell vinni. Kért olyat, hogy minden este 7 órától 9-ig adoráljak a legméltóságosabb Oltáriszentség előtt. Mondanom sem kell, hogy a fáradt napi munka után 7 óától 9 óráig adorálni nem volt bizony könnyű. A templom nem volt ugyan messze, de olyan hideg volt. El is neveztem mirelitt templomnak. Nyáron pedig a ruhám alatt patakokban folyt le a víz. Ezek arra voltak jók, hogy az Isten engem átgyúrjon egy olyan lélekké, aki a megváltói munkában úgy vesz részt, ahogy azt Ő kívánja. Többet nem mondok erről, mert igen hosszú lenne.

riporter: Erzsébet néni ezek szerint az Úr Jézus megváltó munkájában csak szenvedéssel lehet részt venni?

Erzsébet néni: Kizárólag, minél nagyobb szenvedést tudunk vállalni. Akarunk! Nem mindig tudunk, de legalább akarjunk! Mert a jó Isten az akaratot is beszámítja. Egy alkalommal azt mondta nekem: Azt hiszed, hogy annyi jutalmat fogsz kapni, amennyi jót tudtál tenni és amennyit szenvedni tudtál? Nem! Mert én nem az elért eredményt nézem, hanem azt az akaratot amilyen nagy lendülettel hozzá álltok az én megváltó munkámmal szemben.

Riporter: Ehhez kapcsolódik érdekes módon pont az a részlet, ahol kinyilt itt a napló. Kigyűjtés. 64. április 9-én olvashatjuk ezt: "Erzsébetem, söprű vagy te is a kezemben.

Az Isteni kéz fog és seper veled. A te áldozataiddal. Mindazt söpri az Isteni kézzel, aki átadja magát szerető lemondással, önfeledten. Szünet nélküli áldozat nélkül leszel csak méltó arra, hogy kezembe vegyelek és a lehatásosabb tisztogatásra használjalak fel. Igen. Kisöpröm általatok az iskolákat, a szinházakat, mozikat, a hivatalokat, műhelyeket és gyárakat, korházakat és mulatókat, az utcákat, a virágos mezőket, a lobos erdőket, s mindazt, ahol csak bűn van. Ne vedd furcsának ezt a beszédemet, mert egészen emberinek hangzik. Ahogy a közmondásban van előbb söpörjön ki-ki a maga háza előtt. Ezt tartsd te is, mások is szem előtt. Aki úgy érzi, hogy a lelke igénye nagyobb. Az szolgáljon nekem. Értem senki semmit sem vigyen túlzásba. Ha úgy találnád, hogy szavaim egyformák azért csak írd le. Kérlek jegyezd meg, az isten szava mindíg egy és ugyan az. Mely által a lelkek megmentését kérem." Ezzel a napló részlettel kapcsolatban az a gondolatom támadt, hogy az Úr Jézus egymagában velünk szemben tehetetlen. A mi áldozataink eszköze szükséges.

Erzsébet néni: Az Úr Jézus azért tehetetlen velünk szemben, mert mindent megadott nekünk, Őneki is mindene megvan csak az akaratunkat hagyta szabadon. Ezt nem kényszeríti ránk, adott nekünk szabad akaratot tehetünk vele jót-rosszat. Ez a szabad akarat az ami által (ha átadjuk Istennek) teljesen függetlenek maradunk a világnak minden részén. Függetlenítjük a lelkünket azzal a gonosztól, hogy a mi lelkünket felajánljuk a jó Istennek. Istenem tégy vele, amit akarsz. Ez egy óriási eszköz mi kezünkben, hogy ezt a szabad akaratot mi átadjuk neki tegyen Ő velünk amit akar.

De ez a szabad akarat egy nagyon erős óriás valamin nem jut át a jó egykönnyen. Védi magát minden erejével a szabad akarat, de ha mi mégis küzdünk vele, és az Isten mellénk áll, akkor mi már nem porszemek leszünk, hanem zúgó förgetegek. Azt vesszük csak észre, hogy Isten erejével győztünk. Ezt tartsátok a szemetek előtt, erről elmélkedjetek gyakran.

Riporter: Erzsébet néni kíváncsiak lennénk arra, hogy az Úr Jézus hogyan tanítgatta.

Erzsébet néni: egyszerűen, mint a kisgyereket. Mivel csekély az iskolai végzettségem, úgy fogott hozzá, mint egy óvodás kisgyereknek. Itt meg kell említenem első osztályba nem másodikba már igen, mert ekkor már tudtam olvasni. Ekkor már kezdünk hittant tanulni. Egyszerre föladtak vagy 6 kérdést. Én nem voltam rosszfejű gyerek csak volt egy bogaram: Amit én olvastam vagy tanultam azt szerettem érteni. Föladták: - Hogyan szól a katolikus köszöntés? - Melyik a legszentebb imádság? -Hány Isten van? -Hogy nevezzük az egyisten személyt? Ezt meg is tanultam. Aztán jött a kérdés! Miért vagyunk a világon? Meg is magyaráztam a magam eszével. A felelet az volt, hogy Istent megismerjük, neki szolgáljunk. ezáltal üdvözüljünk. Ekkor II. osztályos voltam. Az a szó, hogy szolgálni az tiszta volt, hiszen körülöttünk is voltak szolgálók. De, hogy az Istent hogy lehet szolgálni? A kis eszemnek teljesen ismeretlen fogalom volt, amit nem érzett sehogy. Adott a Tisztelendő bácsi vagy 50 kérdést. Mindenki tudta kitünőre, de a kis Szántó az bizony nem tudott belőle. Csak ott maradt az istennek szolgálni. Aztán panaszkodtam és pofont is kaptam, de én voltam a hibás. Rászolgáltam a tisztelendő bácsi türelmetlenségére.

De attól még nem tanultam meg az Istent tisztelni. Gondoltam magamban, csak volna valaki akinek elmondhatnám, hogy miért van ez. A tiszteletes ment és panaszkodott a tanító néninek, hogy milyen ez a Szántó. A tanító néni mondta, hogy nincsen neki semmi olyan tulajdonsága, amit kivethetnénk belőle. Kicsike, gyenge kis teremtés, de azért csintalan és komisz is. attól még elviselhető és az esze jó. Megkérdezte a tanító nénitől, hogy mit lehetne velem csinálni. A tanító néni kihívott a dobogóra. Szántó gyere ki! Nem remegtem, nem volt semmi félni valóm. Álltam. Mondd fiacskám, mért nem akarsz hittant tanulni? Én? Erre elsírtam magam. ezek olyan okosak és mindent úgy értenek. Én meg még mindig nem értem meg, hogy hogy kell az Istennek szolgálni. Ha ezt nem értem, hogy fogom a többit megérteni? Ez az Istenáldott tanító néni, akinek a nevét sem tudom elfelejteni: Konka Laura. Megölelt anyai jósággal megsimogatta a fejemet és azt mondta. Kislányom, Te kis butuska, amikor a jót tesszük mindig az Istent szolgáljuk. egyszerre mintha az ég minden csatornája rám világított volna, akkor engem valami földön túli boldogság öntött el, amit nem tudok megmagyarázni. Akartam is én jót tenni, mindig azt lestem hol tudok segíteni. Mikor jót tettem nagyon sokszor rosszul sikerült. Bizony nem egyszer verést is kaptam, akkor elkeseredtem, hogy jót akartok és verést kapok?! Később meg kellett kóstolnom azt, hogy ha az Istennek jót akarunk szolgálni bizony nem örömöket kapunk és nem dicséretet. Hanem kapunk érte ezt meg azt meg amazt mint égi pofonokat. Lassan pár év mondhatni évtized alatt rájöttem arra, hogy hogy kell azt a jót tenni, hogy pofonokat nem kaptam és mást ne bántsak. Tanultuk a Bibliát, az Ószövetséget. Eljutottunk az Ábrahámhoz.

Ábrahám feláldozza a fiát Izsákot. Addig volt feladva, hogy "... és fölvitte egy hegyre és a kést kirántotta.." Én a másik oldalra nem fordítottam át. Megmondom őszintén, hogy jó tanuló volta, de hittanból nem voltam jó. Mert nem értettem. nekem ilyen Isten nem kell, aki Ábrahámot megkérte, hogy a fiát ölje meg. Próbáltam kitörölni a fantáziámból az Istent. Mert mi lesz, ha egyszer tőlem is ilyet kíván, hogy öljem meg mondjuk a testvérem vagy az anyámat. Előtte a hittan tanár kért, Szántó most már tanuld meg azt a hittant! Nagyon igérgettem. Dehogy tudtam Én egy betűt sem. Eddig csak valahogy eltudtam volna makogni, de azt a szót kimondani, hogy isten azt akarta, hogy a fiát megolje. Én ezt ki nem mondom, ez egy akkora bűn. Ugyanakkor a hittan órán a Tisztelendő bácsi föladta: Fordítsunk egy lapot és tanuljuk meg azt a következő órára. Akkor elálmélkodtam és megnyugodtam az Isten csak próbára akart tenni. A későbbi életembe bizony nagyon sokszor eszembe jutott, mert sok mindennel próbára tett a jó Isten. Akár nyugodtan hite hagyott is lehettem volna. Isten ellenes, Isten gyűlölő. Akkor próba tételeket kaptam. Ez a gyerekkori meghasonlottság, ez állandóan, mint egy nagy fény a lelki szemeim előtt volt. Engem is Isten úgy mint az Ábrahámot próbára akart tenni. Nem akar Ú én velem semmi rosszat, csak próbára akar tenni. Ez engem megnyugtatott. Amikor a Jóbot tanultuk ott aztán kiegyenlítődtem, oh a Jób is meddig szenvedett. Mindent elvett tőle Isten, aztán mindent visszaadok. Én szentül abba a tudatba éltem. Ha tőlem is mindent elvesz majd vissza is adja, mint Jóbnak. De már lelkileg voltam olyan felvilágosult és erőd, hogy tudtam minden a mi történi velem az Isten akarata. Akármilyen nehéz,ez így jó.

Riporter: Erzsébet néni, milyen tanácsot tetszik adni, mi hogyan kezdjük az Úr Jézussal való életközösséget?

Erzsébet néni: Kezdeni csak egyformán lehet! Ahogy megszülettünk kezdtünk. A kis Jézust is magunkban csak itt kezdhetjük el növelni, mint kisgyermek. Az Isten akaratát, bizalmát, az Ő megváltó munkájában való részvételt csak úgy kezdhetjük, mint kisgyermek. Nem bocsájtkozhatunk hatalmas nagy tudományokba, teológiai bontogatásokba. Egyszerűen helyezzük magunkat a nagyhatalnú Isten elé, mint kisgyermek. Így fogunk felnövekedni mind jobban az Isten akaratába való megértésre.

Riporter: Én beszélten Papokkal. Bár csak egy amatőr érdekvédő vagyok. Nehogy is valaki félre értse az Én szerepemet itt. Vittem papokhoz Erzsébet néni magán kinyilatkoztatását. Komoly problémáik voltak egyrészt a apokaliptikus hangvételű részletnél. Másrészt a személyével kapcsolatban. itt van a naplóban, hogy az úr Jézus akaratánál fogva a kezdeményezést is kegyelem szétáradást, mint egy átengesztelte a Szűzanyának. Ezt nem nagyon értik a teológus testvérek.

Erzsébet néni: Én olyan helyzetben vagyok, hogy nem tehetem meg azt, hogy amit egy teológus nem ért, vagy nem akart érteni vagy nem akar elfogadni arra Én útmutatást adjak neki. Mit nem lehet azon érteni, hogy az úr Jézus azt mondta "..... A Szűzanya könyörgése által kapta meg a világ, szívem szeretet lángját ..." A Szűzanya esdekelte ki a mennyei atyától ezt a kegyelem kiáradást, amit most kaptunk ennek a századnak az utolsó felében. Én laikus vagyok, tanulatlan a hittan terén is.

De nekem a jó isten megengedte, hogy felfogjam, hogy a Szűzanya könyörögte ki, a mennyei Atya legkedvesebb lánya. A litániára hivatkozom, de csak azért, mert az egyházilag lett összeállítva. Én nem tudom azt elfogadni, hogy ha a mennyei Atya egyetlen legszentebb leánya a szeplőtelenül fogantatott Szűzanya azt kéri, hogy Uram könyörülj a világon, adj nekik olyan kegyelemkiáradást, amilyen még nem volt. ezt nem hiszem, hogy a mennyei Atya ne tenné meg a világ javára. De ha a teológusok el tudják képzelni és az ellenkezőjét állítják. Én nem akarom az Én Istentől kapott közlésemet - hogy, de igen hidd el, mert ez így van -. itt az a valóság, hogy azt mindenkinek érezni kell a saját lelkében. Ha az a teológus nem érzi a lelkében. Nem érzi ezt a dolgot igaznak, akkor erre azt lehetne mondani, hogy a sok fától nem látja az erdőt. Ha nem lehet ezt érezni, tudni, látni? Pont ők akik magas fokon tanulnak.? Én pedig egy egészen együgyű kicsi teremtés vagyok, aki ilyeneket soha nem olvasott, nem hallott és nem tanult. Hogyan is gondoljuk el azt, hogy a Szűzanya nélkül valamire is tudnak menni? Nem. Az Új Emberben nem régen olvastam egy verset. Ezt a vert Dantétól van. Csak egy utolsó szakát jegyeztem meg, amikor azt mondja ".... Aki a szűzanya nélkül akar üdvőzülni, az úgy csinál, mint aki szárnyak nélkül akar repülni. Mert a Szűzanya azt mondta, hogy még mielőtt jönnétek hozzám segélyt kérni, én már előre megyek hozzátok segíteni. Ha a Szűzanya ezt megtudja tenni, akkor hogy nem lenne kedves az Ő kérése a mennyei atyához, hogy segítsen rajtunk. Ezt tartsuk szem előtt és tiszteljük nagyon a Szűzanyát. Mélyebben, hogy megtagadjuk tőle azt a szót, amit az anya szent egyház ad neki, hogy nagyhatalmú szent Szűz. Köszönöm szépen befejeztem.

Riporter: Erzsébet néni, amikor a naplót olvasgattuk, akkor feltűnt a családok nagy szerepe ebben a magán kinyilatkoztatásban. Mikor összeállítottuk a családokról való közléseket. Meglepve tapasztaltuk, hogy szinte a közlések lényege a családokkal kapcsolatos. Elképzelhető, hogy ez a legnagyobb terület, ahol a szeretetláng a szerepét és a küldetését be tudja tölteni?

Erzsébet néni: Igen a jelen helyzetben különösen az egyetlen és legnagyobb lehetőség a családokban. Manapság különösen kevés a pap. De ha a családban az apa lenne az első papja a családnak, amit épp a múlt héten elmélkedtem át: Milyen boldog volna a világ, ha a családapa volna az első papja a családnak. Nem volna pap hiány! Mert a családapák átvennének egy nagy szerepet. tulajdonképpen az Ő kötelességük mindenek előtt. nem a pap kötelessége, hogy a család élete megszentelődjön. A legmagasabb papi méltóság sem nagyobb az édesanya szerepénél. Főleg azért, mert az Ő ölükben, szívükben nő föl a család. az isten áldást is ad, ahol az Isten akarata szerint nevelik a gyerekeket. A családokban összpontosul az Isten akarata. Nekik kell a gyerekeiket már pici kortól az Isten nevére megtanítani, az Isten akaratát bele oltani a gyerekekbe. Mert az Isten mindig csak a jót akarja. Tudatosítani kell a kisgyerekben, hogy minden jó az Istentől származik. A kicsi 4 éves gyerek is megtudja érteni. Nem nagyon engedik az unokáim, hogy a dédunokáimat hittanra oktassam. azt mondta Szűzanya"... Mond meg nekik, hogy van jó és rossz. A jó angyal azt súgja, ne bántsd a kis óvódás társadat, szeresd Őt, add oda neki a játékot! A gonoszlélek az pedig azt sugja rugd meg. Amikor gonosz szavakat hallasz azt a gonosz lélek mondja. Amikor a szép szavakat hallod azt az Őrangyalod mondja...

"Én átadtam a Szűzanya szavait a 2 kis dédunokámnak. a kisebbiken meglepődtem. Olyan nagy mértékben hatott rá, hogy ha a testvére valamit csinált neki, akkor azt mondta. "... Na látod milyen vagy? Már megint az ördögnek fogadtál szót! Mert az Őrangyal ilyet nem mond..." Ennyire megfogant a gyerekben. A nagyobban is, de Ő elengedte a füle mellett. Annyira benne maradt, hogy hallotta, hogy szoktam Szűzanya éneket énekelni. Ő is kezdte megtanulni ezt az éneket. A kis első osztályos gyerek lelke mélyén merem állítani, hogy megfogant a Szűzanya iránti szeretet. Ezt a kis éneket szoktam vele énekelni: " ... Mária jó anyánk nézz le az égből ránk. Segíts, hogy jó legyek mindig, hogy jót tegyek. Segíts, segíts. Oh Szűzanyám..." lehet, hogy ezt valahonnan átvettem, de én átvariáltam. Egy ilyen ártatlan gyermek lelket egy anya elhanyagol. Hát akkor lehet itt millió pap is, mit tud az tenni? Semmit! anyáknak, apáknak, Nektek kell. Ahol se anya, se apa ott nekünk öregeknek főleg az a kötelességünk, hogy azokért imádkozzunk, akik ilyen szerencsétlen lelki állapotba vannak. A gyerek nem tudtja, hogy vergődik. Nohabár kikövetelte magának, hogy elmennek egy új lakótelepre és Ő ott elfog menni a templomba. Még ha a papa nem is engedi. Eljött engem megkérdezni, hogy mehet-e? Mondom, ha a papa nem engedi is templomba elmehetsz, máshova nem csak oda! Hazamész megkérdik hol voltál. Megmondod én a teemplomba voltam a jó Istennél. El is határozta, hogy elmegy. Ahogy odaértek az volt az első megkérdezte hol van itt a templom?! Persze, hogy sátán el akarja happolni az ilyen lelkeket. Millió pap sem tud odahatni. Nekünk kell anyáknak. Nagy felelősségünk van.

Riporter: Szó szerint elolvasnám az úr Jézusnak ezt a közlését."... amire az Úr Jézus ismételten kért, ezt 1963. május 29.-én íratta le velem először. Én miután leírtam letettem minden rágondolás nélkül. Mivel a kételyek igen nagyok voltak nem mertem még rá gondolni sem. És ma az Úr Jézus ismételten leíratta velem. "... megváltó munkámhoz nagy szükségem van reátok. Én csak figyeltem szavait, amiket mondott, alig tudtam gondolataimban elrendezni. ..." A kétely ismét lelkemre nehezedett szavainak hallatára. Mikor személyemet úgy említette, mint szorosan együttműködő tevékenységem fontos munkáját. Melyet a szent Atya, pap munkájával együtt említett. S az Úr Jézus e szavakkal tovább beszélt. Te és mindn családanya kik az én szívem szerint cselekdedtek munkátok értéke nem kisebb, még a legnagyobb papi méltóságra emelt személyeknél sem. Értsétek meg ti édesanyák azt a fenséges hivatást, amit reátok bíztam. Ti vagytok hivatva benépesíteni az Én országomat és betölteni a bukott angyalok helyét. Szívetekből, öletekből indult el az anya szent egyházam minden lépése. Országom úgy növekszik, ahogy ti Édesanyák munkálkodtok a teremtett lelkek közt. Nektek van a legnagyobb és mindenek előtt a legfeleősség teljesebb munkátok. Legyetek annak teljes tudatában, hogy a ti kezetekben adtam lelkek sokaságának üdvösségre vezető munkáját..." Nagyon szépen köszönöm Erzsébet néni a fáradtságát. Munka közben is hallgatva igazán nagy élmény volt. Remélem mások számár is az lesz.

Erzsébet néni: Könyörgök a szűzanyához, hogy ezek a szavak, amit az Ő dícséretéről elmondtam az lassan mindenkinek a lelkébe eljut és létre jön az a hatásos kegyelemkiáradás, amit Ő már elindított köztünk. ÁMEN

(Az interjú végén öt Üdvözlégy Mária, az egyes imák végén mondott Szeretetláng-betéttel.)

(Forrás: Szeretet földje honlap)

CSALÁDI ÉLET A SZERETETLÁNG SZELLEMÉBEN

 

Egy sajátos családmozgalom

 

 

A Szeretetláng kettős célja a lelkek megmentése és a megszentelődésre való törekvés, melyhez missziós  küldetésként járul a lelkek megszentelése is.

            Erzsébet asszony élete és a Lelki Napló mindvégig arról tanúskodik, hogy a megszentelődés és a megszentelés „terepe” elsősorban a család. Ennek érdekében a Szeretetláng Mozgalom a Szentatya által meghirdetett új evangelizáció elkötelezett támogatója kíván lenni azáltal, hogy szeretné előmozdítani a családokban az együtt-imádkozást, mint a személyes és közösségi megszentelődés módját és eszközét, az Eucharisztia ünneplésében való aktív részvételt, valamint a Szűz Mária Szeplőtelen Szíve iránti odaadó tiszteletet, hogy így – a Lelki Naplóban olvasható kérés szerint – minden család „szentéllyé” válhasson. A Szeretetláng Mozgalomban az egyre jobban elmélyülő imaélet, az Eucharisztikus lelkiség és a Mária-tisztelet az alapja a családból kiinduló apostoli tevékenységnek.

 

 

Erzsébet asszony családi élete

 

Erzsébet asszony a Szeretetláng ügyének kibontakoztatása mellett egész életét a családjának szentelte. Érdemes ennek néhány gondolatot szentelnünk, mert élete e tekintetben is példaértékű volt: azon kevesek közé tartozott, akik megtalálták a helyes egyensúlyt az Istennek szentelt élet és a családról való maradéktalan gondoskodás között. Ez különösen is nehéz volt, számára, mert a Szűzanya óhaját teljesíteni akarta, miszerint: „Élj a családban, de egészen elvonult életet, minden erőddel!”

            Életútját mindvégig nehézségek kísérték; gyakran került kilátástalan, reménytelen helyzetbe. Tizenkét évesen árvaságra jutott, így évekig a puszta életben maradásáért küzdött. Misszós nővér szeretett volna lenni, de hiába érzett lelkében hivatást az Istennek szentelt életre, a szerzetesrendek, melyekbe felvételét kérte, különböző okok miatt elutasították. Évtizedekkel később az Úr megmagyarázta ennek okát: „Tudom, mindig misszióba vágytál. Tudod, miért nem lehetett ezt előbb megtenni? Meg kellett érlelődnöd a családod körében erre a nagy munkára. Ne felejtsd el, a te legnagyobb missziós munkád most is a családod. Nem lehetett ezt előbb rád bíznom, nem akartam, hogy megállj félúton. A te családod a missziós kiindulás...”

            Erzsébet végül 17 évesen feleségül ment egy mesteremberhez. A II. világháborút követően azonban hat kisgyermekével özvegyen maradt, s hogy családját eltarthassa, a kórházi ápolónőségtől a vasgyári segédmunkáig sokféle állást elvállalt. Mivel keresztény meggyőződését nem rejtette véka alá és gyermekeit is e szerint nevelte, a kommunista államhatalom képviselői próbálták ellehetetleníteni az életét. Munkahelyein családi helyzetére való tekintet nélkül felmondtak neki, s elhunyt férje német származása miatt többször fenyegette a kitelepítés veszélye. Az Úr Jézus később ezeket a nehéz éveket a Szeretetláng-kinyilatkoztatásra való készület iskolájaként említette: „Amikor még a gyárban dolgoztál, hogy nagy és felelősségteljes munkádnak eleget tudj tenni, sok fáradsággal tanultál. Tudtad és érezted, hogy nagy iparkodásod ellenére nem sok eredményt érsz el, vizsgád nem fog sikerülni (mechanikai ellenőrző tanfolyam). Mint hatgyermekes családanya, ezernyi gondtól és fáradtságtól terhelve dolgoztál, és vergődve tanultál. Ugye, mennyire meg voltál lepve, hogy a legjobb bizonyítványt te kaptad? Akkor nem gondoltál Rám? Már akkor is az Én kezem volt a dolgokban.”

            Hogyan tudta Erzsébet asszony mindeközben édesanyai hivatását teljesíteni? A Naplóban a következő bejegyzést olvashatjuk erről: „Az Úr azt ígérte, hogy Ő fog éjjel ébreszteni. Ó, milyen boldogság töltötte el szívemet, amikor éjjel megéreztem ébresztő jelenlétét! Olyan gyorsan eltelt a Vele való virrasztás, és most, miközben így elmerültem a Vele való egyesülésben, oly csodálatos dolog történt. Lelkem legnagyobb alázatosságával írom le ezeket. A csendes, nyári éjben, amint így meghitten, hosszan beszélgettünk, egyszer csak megszakadt a Vele való társalgás, és Ő szinte észrevétlenül elment. De előbb házunk előtt hosszan időzött, és éreznem engedte, hogy elgondolkozva áll házunk előtt. És elkezdte nekem sorolni családunk gyermekkori érdemeit, azokat, melyeket én gyakoroltattam gyermekeimmel, mikor ők még kicsik voltak. Érdemül említette a meghitt esti imákat (...), emlékezetembe idézte fiatalasszony koromból azt a fohászt, melyet a családdal együtt az esti ima után még elimádkoztunk: »Édes Jézusom, add, hogy a bűnösök és a pogányok megismerjenek, megtérjenek, és Téged nagyon szeressenek!« Kedves szavakkal emlegette ezt: »Leánykám, tudod, hogy az akkori vágyakozásaiddal mennyi lelket kívántál Nekem, amit Én meg is hallgattam, és a lelkek, óhajtásaid által meg is ismertek, sokan megtértek és sok közülük nagyon-nagyon szeret engem.« Majd hivatkozott arra is, hogy a mi családunk az Ő Szent Szívének van fölajánlva, és még utána sem mozdult, csak állt. Én éreztem áldott, szent jelenlétét, és igen meghatódtam. Annyi megbántással illetjük, és Ő mégis ilyen jóságos. Ő közben így szólt: »Megáldom e házat, mely Szent Szívemnek lett szentelve.« Lélekemelő volt ezt az áldást érezni, melyet házunk előtt hosszan időzve adott családunkra.”

            Miután minden nehézség ellenére felnevelte gyermekeit, a megérdemelt pihenés helyett újabb próba elé állította őt az Ég. Legidősebb fia három kisgyermekkel özvegy maradt, s ő elvállata nevelésüket és gondozásukat. A Lelki naplóban saját maga vall erről:

„Három kisfiú volt: egy, kettő és három évesek, kis csecsemők. Édesanyjuk hirtelen halt meg, a kis árvákat senki nem fogadta el. Én akkor fejeztem be hat gyermekem felnevelését özvegyen. Nagyon elfáradtam, pihenni szerettem volna, de ezt nem tettem meg. Újra elölről kezdtem a nevelést három kisgyermekkel. Kettőt vittem a bölcsődébe, egyet az óvodába. Az Úr Jézus ebben az időben is  állandóan betáblázta lelkemet az Ő rendkívüli isteni közléseivel, és így folytatódott az én nehéz életem, a fiam nagy bánatával együtt. A három kis árvát tizenhat éven keresztül neveltem. Ez alatt a tizenhat év alatt a fiam is súlyos beteg lett, nyolc évig le volt százalékolva. Így egyre nehezebb lett az életem. A három eleven fiú, a súlyos beteg apa és az Úr Jézus és a Szűzanya állandó kéréseinek és közléseiknek is teljes szívemből és erőmből eleget tettem, ahogy Ők irányítottak, vállalva minden megaláztatást, gúnyt és megvetést. Minden csúnya jelzőt megkaptam: hülyét, bolondot, eszelőst. De ebben a nehéz helyzetemben csodálatos kegyelmeket és határtalan nagy segítséget kaptam fizikai munkám végzéséhez.”

            Egy alkalommal – nevelt unokái akkor már kiskamaszok voltak – a következő történt vele: „Este 9 órakor a sima padlóról a küszöbön keresztül átestem a másik szobába. A karom hosszában repedt, vagyis törött el. Ez pénteken volt. Azt gondoltam, a család szombati és vasárnapi ételét megfőzöm, azután elmegyek a baleseti kórházba, oda úgyis éjjel-nappal lehet menni. Mire odaértem, tizenegy óra volt. Ott csak begipszelték és elküldtek a Szent János kórházba, mert a törés olyan jellegű volt, amit ők nem tudtak rendbe hozni, nem volt hozzá felszerelésük. Én akkor már, mivel éjfél elmúlt, nem mentem el a jelzett kórházba, mert nagyon fáradt voltam. Másnap reggel hét órára odamentem. A karom akkor már borzalmasan fájt. Tíz óráig ültem, mert senki sem volt hajlandó segíteni rajtam, mondván,hogy a törés tegnap történt, ma ők nem ügyeletesek, abba a kórházba menjek, ahol ma van ügyelet. Nem szégyellem leírni, sírva fakadtam fájdalmamban. Egy idő után egy idős orvos megkérdezte, hogy mi baj van. Elmondtam, hogy családi gondjaim miatt maradt el a bejövetelem. Ő meglepődött, hogy ugyan mi családi gondja lehet egy ilyen idős nőnek?”

            A három unoka nevelése mellett mellett továbbra is  felelősséget érzett öt másik gyermeke családja iránt. Lelki Naplójában gyakran olvashatunk arról, hogy hogyan segítette őket: „Munkám közben az egyik kis menyem jött be szíve fájdalmát elpanaszolni, hogy remegve gondol arra, hogy orvoshoz kell mennie, és esetleg újra az lesz a megállapítás, hogy nem lesz gyermeke. Ő szívében vágyva vágyik az anyaságra. Én pedig, hogy elűzzem szívének szomorúságát, csendes, vidám dalokra kezdtem. Ő nehezen vidámult meg, de azért lassan a csendes kis dalocskák derűre hangolták.”

            Más helyen pedig: „Vendéget vártunk, és egyik kis menyem, kinek nemrég kisgyermeke született, igen gyengélkedő volt. Én átvettem háztartása vezetését.”

            A sok munka, a titokban végzett éjszakai virrasztások és a szigorú böjtölés felemésztette erejét és egészségét. Erről a következőt írja: „Le kell írnom azt, ami a családban történt. Egyszerre két kis unokám született. Az egyik augusztus 22-én, Mária Szeplőtelen Szíve ünnepén, a másik szeptember 8-án. Így aztán a kevés kis erőmhöz nagyon sok munkám lett. Éreztem, hogy ezt nem bírom. Megkértem az Urat, lenne olyan jó és adna erőt, mert ezt a meglévő kis erőmet nem tudom úgy beosztani, hogy mind a két kis menyemnek segítsek. Másnap, amikor felkeltem, csodálatos frissesség volt bennem. Egész nap dolgoztam, és semmi fáradtságot sem éreztem. Így tartott ez körülbelül két héten át. S ez a rendkívüli erő – úgy éreztem – elsodort az Úrtól, mert már arra is gondoltam, hogy ha ez így tart, hogy ilyen jó erőben maradok, akár még dolgozhatnék is. Szóval a visszanyert testi erőm folytán ilyen gondolatokkal foglalkoztam. Az Úr Jézus eközben így kezdett beszélgetni velem: »Most legalább még jobban megérted, hogy miért vagy így megfosztva a testi erődtől. Látod, amíg gyenge voltál, addig minden erőddel Engem szolgáltál. S most, hogy erődet felfokoztam, nem úgy szolgálsz Engem, ahogy eddig. Gondolataid szétszórtak, és kevesebb időt fordítasz Rám. Nem is maradsz meg úgy Mellettem, mint eddig. A sok idődből és erődből Nekem sokkal kevesebb jut. Tehát már csak néhány nap, s elveszem a kapott erődet, melyet csakis családod javára adtam.»”

            Az önfeláldozó munka és a gyermekkorban adott nevelés ellenére Erzsébet asszonynak többször kellett megélnie gyermekei egymással való békétlenségét: „Délelőtt egy lakásügy miatt ismét nézeteltérések voltak a családban. Annyira levert ez engem. Péntek volt, déli tizenkét órától az Ő kérésére engesztelő órákra kellett mennem három óráig. Alig bírtam elindulni, olyan szétszórt voltam, lelkemet annyira feldúlta a megismétlődő családi nézeteltérés. Az első imaóra gondolataim rendezgetésével telt el. Alig tudtam megnyugodni. Úgy lehangolt szétszórtságom, hogy még szóbeli imára is képtelen voltam. Úgy kívántam elmélyedni Benne, de minden erőlködésem hiábavaló volt... Közben a szomorú Üdvözítő így szólt hozzám: »Leánykám, sajnállak, látom nagy erőfeszítésedet. De nehogy azt hidd, hogy ez hiábavaló. Megáldom családodat nagyon, megszabadítom őket a gonosztól, mert ő dúlja fel a ház békéjét. Csak bízzál Bennem!« »Ó, Uram, olyan nagy a családi nézeteltérés, hogy itt csak csoda segíthet.« »Úgy gondolod, hogy nem tudok csodát tenni?« »Uram, de én nem vagyok méltó erre.« »Én mégis csodát teszek, és a lehetetlennek látszó családi ügyedet úgy megáldom, hogy elsimuljon minden.« Én közben a Szent Szűzhöz folyamodtam: »Kérjed a Te Szent Fiadat érettünk!« Mire befejeztem a keresztutat, az Üdvözítő négyszer is megígérte: »Kislányom, elsimítok minden nehézséget. A mi Édesanyánk ismét Szeretetlángjára hivatkozott, és nem tudok ellenállni Neki. Megkért, hogy akire Ő rábízta szeretetének lángját, attól Én se tagadjak meg semmi kérést sem, csak osszam kegyelmeimet, bárki javára kéri is.« Le nem írhatom, milyen nagy kegyelmet, erőt és bizalmat adott szavaival. Előttem ugyan még nagyon sötét és nyomasztó a családi helyzet, de az Úr szavai úgy megnyugtattak, hogy ez nem vonható kétségbe. Mikor azt mondta, ha kell, csodát is tesz, ez teljesen megsemmisített.”

            Az Úr Jézus teljesítette ígéretét, s a lakáshelyzetből fakadó nézeteltérések hamarosan megoldódtak.   A Lelki Naplóban leírtak arról tanúskodnak, hogy az Úr Jézus ezen áldó ígérete a Szeretetláng szellemében élő és apostolkodó minden családra vonatkozik, hiszen  akire a Szűzanya  „rábízta szeretetének lángját”, azoktól az Úr sem tagad meg semmi kérést, és elsimít minden nehézséget!

            Ugyanez érvényes az Úr Jézus következő szavaira is, melyeket Erzsébet asszonynak mondott, de minden édesanyának és édesapának szól: „Azért illesztettelek családod körébe, hogy lássák, hogyan kell és hogyan lehet egyszerre a családnak és Istennek élni, szolgálni.”

 

 

Családi szentély kialakítása

 

A Szeretetláng Mozgalom egyik fő jellemzője a családi együtt-imádkozás, mint a személyes és közösségi megszentelődés módja és eszköze.

            Az Úr Jézus és a Szűzanya szentélynek nevezik a családokat. Ebben a szentélyben hallanak a gyermekek először Jézusról, az Evangéliumról, itt tanulnak meg imádkozni, itt készülnek fel leendő hivatásukra, de szüleik számára is a család a megszentelődés helye. Az Úr szavai szerint a lelki elhivatottság „csakis a családi szentélyben érlelődhet meg.    A családi szentélyből, igen, csakis innen kell elindulnotok az életre, az élet nehéz küzdelmeire, és ennek összetartó melege az, ahol újra felmelegedhetnek a lelkek a nagy eltévelyedések után. Itt önmagukra találnak, és újra Istenhez térnek.” Éppen ezért javasolt a Szeretetláng szellemében apostolkodó családoknak, hogy a lakás egy nyugalmas pontján valóságosan is alakítsanak ki egy kis szentélyt feszülettel, gyertyával, s egy Szent Család képpel, szoborral, vagy a Szeretetláng Mozgalomban elterjedt Szűzanya képpel. Ez a családi szentély legyen a későbbiekben a közös és az egyéni ima helyszíne.

            A Szűzanya Szeretetlángja iránt elkötelezett családok egy jelképes aktussal, a Szeretetláng ünnepélyes átadásával adják elköteleződésük tanújelét. Ennek eredete a Lelki Naplóban gyökerezik: „Vigyél két gyertyát, gyújtsd meg előbb a te kis lángodat, majd add tovább. (…) A hívek adják át a gyertyalángot egymásnak.” A Szeretetláng átadása a családi szentély felállításakor történjen, lehetőleg a családfő vezetésével. Ez a kis szertartás – melyet a Szűzanya kérésére február másodikán, Gyertyaszentelő Boldogasszony napján évente ismételjünk meg – egyben önfelajánlás is a Szeretetláng ügyének. 

            A Szeretetláng családi apostolai tartsák feladatuknak, hogy környezetükben, baráti körükben minél több szívben fellobantsák a Szeretetlángot. A Szűzanya maga buzdít erre: „A kegyelemmel teljes lángot, melyet Szívemből adtam nektek, szívről szívre járva gyújtsátok meg az egész országban.” Ezt azonban mindig kényszerítő szándék nélkül tegyük, hiszen a Szűzanya szavai szerint az ő lángja „észrevétlenül, szelíden fog kigyúlni, mint szelíd fény!”

            Ha valaki az ismerőseink közül szeretne elköteleződni a Szeretetláng ügyének, miután megismertettük őt lelkiségünk jellemző vonásaival, családi szentélyünkben ünnepélyes keretek között neki is adjuk át a Szeretetlángot. A láng-átadás szertartása a 46. oldalon található.

 

 

Családi imaélet a szeretetláng szellemében

 

A Szeretetláng szellemében élő családok számára a közös imádság a napi élet szerves része kell hogy legyen, és ez elsősorban a szülők felelőssége. II. János Pál pápa írja: „Az imádságra való nevelés elsődleges és szükségszerű összetevője a szülűk konkrét példája és életének tanúságtétele: az olyan édesapa és édesanya, aki együtt imádkozik gyermekeivel – miközben királyi papságát gyakorolja –, gyermekei szívének mélyén olyan nyomokat hagy, melyeket az élet későbbi eseményei nem tudnak kitörölni.”

            VI. Pál pápa szintén a szülők példájára hívja fel a figyelmet: „Édesanyák, megtanítjátok-e gyermekeiteket a keresztény imádságokra? A papokkal együtt előkészítitek-e őket a szentségek vételére: a gyónásra, a szentáldozásra és a bérmálásra? Hozzászoktatjátok-e őket ahhoz, hogy ha betegek, gondoljanak a szenvedő Krisztusra, s hogy Szűz Máriát és a szenteket segítségül hívják? Imádkozzátok-e a családban a rózsafüzért? És ti, édesapák, tudtok-e legalább néha közösen imádkozni gyermekeitekkel és az egész családdal? Gondolkodásmódotokban és cselekedeteitekben megnyilvánuló példátok, melyet legalább egy kevés közös imádság kísér, életre szóló lecke és felbecsülhetetlen értékű kultikus tett.”

             Közös családi imáink során társuljunk a Szűzanya óhajához: „Az engem tisztelő imába, az Üdvözlégybe foglaljátok bele ezt a kérést ily módon: Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes… Imádkozzál érettünk, bűnösökért, áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre most és halálunk óráján. Ámen.” Az Üdvözlégy Mária Szeretetláng-betéttel való imádkozását a Lelki Napló teológiai vizsgálata után Erdő Péter bíboros úr is jóváhagyta a Mozgalom számára.

            Az Úr – miként a földön jártában személyesen tanította imádkozni apostolait – Erzsébet asszonynak is adott egy imát a Vele való minél tökéletesebb összhangért és együttműködésért. Azt mondta, ezek a szavak az Ő  „örök óhajtásai”, s ezért gyakran kérte Erzsébet asszonyt, hogy imádkozza azt és elmélkedjen róla.

 

                        Lábunk együtt járjon.  

                        Kezünk együtt gyűjtsön.

                        Szívünk együtt dobbanjon.

                        Bensőnk együtt érezzen.

                        Elménk gondolata egy legyen.

                        Fülünk együtt figyeljen a csöndességre.

                        Szemünk egymásba nézzen

                        és tekintetünk összeforrjon.

                        Ajkunk együtt könyörögjön

                        az Örök Atyához irgalomért. Ámen.

 

            Erzsébet asszony gyakorta buzdította családtagjait, hogy Istenkapcsolatuk ne csak a napszakokhoz köthető imákra korlátozódjék, hanem munkavégzés, pihenés, vagy bármilyen tevékenység közben is irányítsák figyelmüket az ég felé, akár hosszabban, akár csak egy „röpimával”. Ezt Jézus maga is kéri a Lelki Naplóban: „Tegyétek szíveteket alkalmassá a Velem való állandó egyesülésre napközben is egy szerető fohász, egy szerető pillantás által, hisz úgy sóvárgok utánatok!”

            Erzsébet asszony e kérésnek eleget téve kitalált egy speciális időmérő „eszközt”, melyet főzés közben gyakran használt. Az időmérés mértékegysége a Miatyánk és az Üdvözlégy Mária volt. Ha pl. meggyújtotta a gázt, a biztonsági szerkezet miatt egy Miatyánknyi ideig tartotta nyomva a kapcsolót, hogy a láng égve maradjon. A teafű egy tized rózsafüzérnyit ázott a forró vízben, a főtt tojáshoz ugyanennyi kellett a forrástól számítva, de lassan mondva, a borsóleves pedig egy teljes rózsafüzérnyit főtt.

            Ennek ellenére – miként bizonyára sokunkkal – vele is előfordult, hogy a családjáért végzett munka mellett nem tudott kellő időt fordítani az imádságra. Az Úr Jézus egy alkalommal ezt szóvá is tette: „Látod, mennyire hiányolom a te imádásodat és engesztelő hódolatodat? De azért, mert családi okok miatt maradsz távol, ne aggódj. Én, aki veled vagyok, ezt is szívesen fogadom, mert tudom, hogy az is szeretetből meghozott áldozat. Ez Nekem kedves, és számodra így is érdemszerző.”

            A Szeretetláng szellemében élő családok  számára az elmondott imák mennyiségénél többet kell jelentenie a lelki elmélyülésnek az Úrral való beszélgetésben. Erzsébet asszony egy hajdani interjú során így vallott erről a saját életére visszaemlékezve: „Egy alkalommal nálam járt egy hetven éven felüli ismerősöm. Nagyon buzgó, imádságos lélek, aki naponta négy-öt rózsafüzért is el tud imádkozni. Megmondom őszintén, én erre nem vagyok képes, mert ha én elimádkozok egy Üdvözlégyet, ott marad a lelkem a Szűzanyánál. Jó ott neki, nem tud tovább menni, de talán nem is szükséges. Jó helyen van ott az én gondolatom... Minél mélyebb lelki életet élünk, és minél inkább vágyunk erre, annál jobban megadja azt az Úr Jézus, mert Ő maga a forrás, a tiszta vizek forrása. Az elmélyülés mindenkinek lelki javára szolgál. Hogyan mélyítsük el az ima-életünket? Például ha még nem nagyok a gyerekek a családban, esténként mindig legyen közös ima. Reggel legtöbbször úgysem lehetséges ez, nálam sem lehetett, mert ahányan voltunk, annyiféle időpontban futottunk a dolgunk után. Ám este, amikor összejöttünk, a vacsora után elimádkoztuk az esti imát, lelkiismeret vizsgálatot végeztünk, és egy vagy két tized rózsafüzérrel fejeztük be a napot. Ha netán van olyan család, ahol a szülők azt mondják erre, hogy ó, ezt mi már régen csináljuk, és a lelki elmélyülés szemponjából nincs semmi hatása, azoknak azt mondom: ne veszítsék el a kedvüket, mert kitartóan kell imádkozni!    A kegyelmi hatás csak ott bontakozik ki, ahol kitartóan imádkoznak. Ha ugyanis a sátán érzi, hogy gyengülünk, a támadása rögtön erősödik, és ez az erősödés a mi jóra való törekvésünket gyöngíti. Sokkal nagyobb mértékben gyöngíti, mint amilyen mértékben mi elhagytuk az imaéletet.”

            Ha nem megfelelő az Isten-kapcsolatunk, előbb-utóbb hibák, zavarok keletkeznek az embertársainkkal, és az önmagunkkal való kapcsolatunkban is. Ezért a Szeretetláng szellemében élő családok tartsák fontosnak az engesztelést bűneikért és mások vétkeiért.

             Az emberi lélek Isten számára a legnagyobb érték, s mivel Ő végtelenül szeret bennünket, meg akarja menteni lelküket, hogy üdvösségre jussunk. Ebben a lélekmentésben az Úr legnagyobb segítői az engesztelők. Az engesztelés valójában eggyé válást jelent Jézus engesztelő áldozatával a világ bűneiért, illetve bűnöseiért. Az engesztelés célja a magunk és mások lelkének megmentése, üdvözítése.

             A Szűzanya a Szeretetláng szerint élő családok számára  egészen konkrétan megfogalmazta, hogy milyen legyen a közös engesztelő imádságuk: „Azt kérem, hogy csütörtökön és (vagy) pénteken különösen engeszteljétek Szent Fiamat. Az engesztelés a családokban történjék. Az egy órai idő, amit az engesztelésre fordítotok, legyen lelki olvasmánnyal kezdődő, áhítatos összeszedettséggel teljes ájtatosság, a szentolvasó vagy más módja az imádságnak. Az engesztelést ketten vagy hárman végezzétek. Ahol ketten vagy hárman összejöttök, ott az én Szent Fiam. Az Ő kérésére ötszöri keresztvetéssel kezdjétek meg, mely közben ajánljátok magatokat Szent Fiam Sebeiáltal az Örök Atyának. Az engesztelő ájtatosságot így is fejezzétek be. Ezt az imát reggel és este, és napközben is végezzétek, mert ez közelebb visz benneteket Szent Fiam által az Örök Atyához, és szívetek megtelik kegyelemmel.”

            A közösen végzett családi ima mellett a Szeretetláng lelkiség fontos jellemzője a virrasztással egybekötött egyéni imádság. Ez ne csak az egyéni megszentelődésünk érdekében történjen, virasztásunkat ajánljuk fel másokért is. Ennek fontosságáról ezt olvashatjuk a Lelki Naplóban: „Éjjel a Szent Szűz ébresztett. Fel akartam kelni, hogy felöltözzek, mert azt hittem, itt a virrasztás ideje, és nem tartottam illendőnek, hogy a Szent Szűzzel fekve beszéljek. De még nem volt itt a virrasztás ideje, a két óra, még csak éjfél felé járt az idő. A Szent Szűz így szólt: »Kislányom, maradj pihenő helyzetedben. Engem nem ér tiszteletlenség, az édesanya beszélhet gyermekével bármikor, bárhol. Hallgass meg, kérlek. Ne hagyd el magad a virrasztások idején. Ez igen hasznos gyakorlata a léleknek, felemelkedése Istenhez. Tégy meg minden testi erőfeszítést. Én is sokat virrasztottam. A családban én voltam a fő virrasztó addig, amíg a kisded Jézus gyermek volt, mert Szent József sokat dolgozott nagy erőfeszítéssel, hogy csak szűkösen megéljünk. Tedd te is ezt. A pihenőnapodon, vasárnap is virrassz. Ajánld fel az ifjúságért. Gondolj a sok kisgyermek- re, akiket évről évre Szent Fiamhoz vezetnek. Hány lélek elkallódik, nem tud gyökeret verni lelkük Istenben, mert nincs, aki szívén viselné előmenetelüket. A pihenőnapodon is legyen tele lelked áldozatos imádsággal, és ezt a napot különösen értük ajánld fel. Az én Szent Fiam fáradtan is magához engedte a kisgyermekeket. Te se légy fáradt erre. Tudod, Ő kért, hogy megváltó munkájában szünet nélkül részt végy.«”

            A „szeretetlángos” családok mindezt megvalósítva, II. János Pál pápával együtt vallják: „Az imádság nem menekülés, amely elvon a mindennapi feladatoktól, hanem épp ellenkezőleg: lendületet ad, hogy a keresztény család elfogadja és végrehajtsa minden feladatát, amelyeket az emberi társadalom elsődleges és alapvető sejtjeként végre kell hajtania. Éppen ezért az Egyház éle-tében és feladatában való tevékeny részvétel összhangban áll azzal a hűséggel és imádságra való törekvéssel, amely a keresztény családot a termékeny szőlőtőhöz, az Úr Krisztushoz köti.”

 

 

A CSALÁDANYAI HIVATÁS ÉS A SZERETETLÁNG

 

A Szeretetláng Lelki Napló tanúsága szerint a Szűzanya kiemelt szerepet szánt Erzsébet asszony mellett minden édesanyának is a Szeretetláng átadásában: „Én, az Irgalmasság Anyja, kegyelmeim kiválóságát ruháztam rád: Szeretetlángom továbbadását. Miért éppen rád? Elmondom. Nézd, leányom, te is sokgyermekes családanya vagy, ismered a családi élet sok búját, fájdalmát saját gyermekeiden keresztül.Tudom, sokszor roskadoztál a megpróbáltatások keresztje alatt, sok fájdalmad volt és van is gyermekeid miatt. Ezeknek elviselése érdemszerző neked és minden édesanyának. A tapasztalatok, melyeket Isten rendeléséből átéltél, nem hiábavalók. Tudom, te megértesz engem, azért osztottam meg veled anyai Szívem fájdalmát. Ilyen az én fájdalmam is, mint a tied. Országomban (Magyarországon) sok olyan család van, kik igen közömbösek. Ezeket és a többieket fel akarom melegíteni Szívem Szeretetlángjával. Te ezt, látom, nagyon jól megérted, hiszen benne élsz, azért velem érzel, velem aggódsz. Látod, ezért adtam át neked elsőnek kegyelmeim bőségét. Egy anya tud csak igazán együtt érezni velem, ki ismeri a családok ezernyi gondjának sok-sok árnyalatát, és velem együtt gyógyítgatja is azt.

            Egy másik helyen így szól a Szűzanya: „Általad kívánom nyilvánosságra hozni anyai Szívem határtalan szeretetét és aggodalmát, mely a családi szentélyek széthullása miatt fenyegeti az egész világot. Édesanyai segélykiáltásomat mindenekelőtt hozzátok intézem, édesanyák, és veletek összefogva akarom a világot megmenteni. Aki velem érez, mind jogosult lesz erre a nagy kegyelemre, mellyel a lelkeket megmentjük az örök kárhozattól.”

            Az Úr Jézus szintén kiemelt fontosságot tulajdonít az édesanyai hivatásnak a Lelki Naplóban: „Kell, hogy ti, édesanyák, szívetek megértő melegét kiárasszátok még a családtagok elválása után is. Nagy felelősség az, mely reátok hárul. Nehogy azt higygyétek, ha a gyermek megnő, szülőre nincs szüksége. Anyám is követett Engem szeretetével, áldozatos életével és imáival mindenhová. Ezt kell tennetek nektek is. Én megáldom minden törekvéseteket. Édesanyám lekötelez erre. Az Ő közbenjáró nagy hatalma az, amellyel kieszközölte Tőlem a családok részére ezt a nagy kegyelmi áradatot, melyet most készül a Földre árasztani. Ahogy Ő is mondja, ilyen még nem volt, mióta az Ige Testté lett. A baj gyökerére teszi anyai jóságának gyógyító erejét, melyet nem nyilvános csodának szánt, mint a nagy, csodálatra indító és világhírű kegyhelyeket. Ő azt akarja, hogy minden család egy kegyhely legyen, egy csodás hely, ahol veletek összefogva teszi csodáit a lelkek mélyén. Szívről szívre járva kezetekbe adja Szívének Szeretetlángját, mely a családokban uralkodni akaró sátánt a ti áldozatos imáitok által megvakítja.”

            Egy másik helyen ismét az édesanyákhoz szól az Úr. Ehhez Erzsébet asszony a következő megjegyzést fűzi: „Ezeket az Úr Jézus úgy íratta le velem, mint nagyon fontos dolgokat”. A közlés pedig a következő: „Te és minden családanya, kik az Én Szívem szerint cselekedtek, munkátok értéke nem kisebb még a legnagyobb papi méltóságra emelt személyek tevékenységénél sem. Értsétek meg ti, édesanyák, azt a fenséges hivatást, melyet reátok bíztam! Ti vagytok hivatva benépesíteni az Én Országomat és betölteni a bukott angyalok helyét. Szívetekből, öletekből indul el Anyaszentegyházam minden lépése! Országom úgy növekszik, ahogy ti, édesanyák, munkálkodtok a teremtett lelkek között. Nektek van a legnagyobb és a legfelelősségteljesebb munkátok. Legyetek annak teljes tudatában, hogy a ti kezetekbe adtam azt a munkát, hogy a lelkek sokaságát üdvösségre vezessétek!”

 

 

A családokra vonatkozó

KÉRÉSEK ÉS ÍGÉRETEK

 

 

A Szeretetláng Lelki Naplóban számos helyen találhatunk olyan, családokra vonatkozó kéréseket és kegyelmi ígéreteket, amelyek Erzsébet asszony életére utalnak, de minden családra vonatkoznak. Az Úr Jézus és a Szűzanya a mi apostoli buzgóságunkat kívánják felszítani kéréseikkel, hogy a Szeretetláng mielőbb kiáradjon az emberiségre, ígéreteikkel pedig olyan lelki ajándékokat kínálnak nekünk, melyek a magunk és mások megszentelődésének és üdvösségének biztos reményével tölthetik el szívünket. Elmélkedjünk tehát  minél gyakrabban szavaikon, s váltsuk tettekre kéréseiket, hogy méltók lehessünk ígéreteikre.

           

 

A családért felajánlott nap

 

Jézus szavai: „Kedd – ez a nap a családodért felajánlott nap legyen. Végezz helyettük annyi lelki áldozást,1 ahányan vannak. Ajánld fel őket egyenként Édesanyánknak, Ő védelmébe veszi őket. Ezen az éjjelen a virrasztó imát is értük ajánld fel. Ha valami nehéz, csak szólj a Szent Szűznek bizalommal. Ő is sokat virrasztott imádságban, és tudod (...), a családodért nagy felelősséggel tartozol. Most is neked kell őket különös gonddal Hozzám vezetni, mindegyiket a maga módján, mert igen különbözőek. Kegyelmeimet szünet nélkül óhajtsd számukra. Együtt fogunk működni, de a te erődet igénybe kell vennem. Legkegyesebb pártfogódat (Szent Józsefet) ne felejtsd el. Őt is kérd mindennap, Ő is örömmel segít, és így nyert ügyünk lesz.”

 

 

Az elhunyt családtagokért végzett ima

 

Jézus szavai: „Azok a családok, akik csütörtöki vagy pénteki napon a családjukban az engesztelő imádási órát megtartják, ha a családjukban meghal valaki, egyetlen szigorú böjti nap után a család halottja kiszabadul a tisztítóhelyről. A szigorú böjt megtartása: egy napon át csak kenyeret és vizet szabad fogyasztani.”

 

 

Fel akarom melegíteni a családi tűzhelyeket!

 

Aznap a Szent Szűz sokat beszélt hozzám: „Arra kérlek, Szeretetlángom utáni vágyadat is fokozd és óhajtsd állandóan! Tudod, mily nagy bánatom van országom felett. A családok, ó, a magyar családok szétszórva, mintha lelkük nem volna halhatatlan, úgy élnek! Én Szeretetlángommal fel akarom melegíteni a családi tűzhelyeket, össze akarom tartani a szétszórt családokat. Legyetek minél többen, hogy terjedjen, mint a futótűz. Legyetek áldozatos lelkek minél többen, mert ezáltal sok-sok lélek fog csatlakozni Szeretetlángomhoz. Segítsetek nekem, hisz rajtatok múlik, hogy a láng kigyúljon már! A magyar családok imádságos lélekkel könyörögjenek, hogy Szent Fiam büntető kezét így közös erővel visszatartsuk.”

 

 

A Szeretetláng családokra gyakorolt

kegyelmi hatása

 

A Szűzanya tudtomra adta, hogy nemcsak az én közelemben van Szeretetlángjának nagy fényessége, hanem elárasztja vele családom minden tagját is, és a gonosz nem tudja őket bűnre vinni. Ezért lelkük az által a kegyelem által, melyet reájuk áraszt, megerősödik és alkalmassá válik még több kegyelem befogadására.

 

 

Különleges áldás a családoknak

 

A szentmise alatt (az Úr) átelmélkedte velem az előző nap elmondott szavait (az édesanyai hivatásról), és a nagy csöndességben, mely lelkemet betöltötte, megrendítő, de jóságos szavaival így szólt: „Erre a felelősségteljes munkátokra különös áldásomat adom. Juttasd el kérésemet a Szentatyához, aki által kiosztani kívánom a nagy kegyelmekkel járó áldásomat, melyet azokra a szülőkre adok, akik a teremtés nagy munkájában isteni tetszésemet és akaratomat elfogadják. Rájuk minden alkalommal különös áldást adjanak. Ez az áldás egyedülálló, s csak a szülők részére adható meg. Minden gyermek születésénél rendkívüli nagy kegyelmeimet árasztom a családokra.” Ezután a lelkemet elárasztotta azokkal a kegyelmekkel, melyeket azok az édesanyák kapnak, akik az Ő tetszése és akarata szerint nevelik gyermekeiket.

 

 

Hozd hozzám ügyes-bajos dolgaidat!

 

Egy alkalommal sok elfoglaltságom miatt reggeltől késő délutánig nem gondoltam az Úr Jézusra. Mikor magamra maradtam, igen panaszos szavakkal így szólt hozzám: „Látod, milyen vagy? Már megint magad vesződsz ügyes-bajos dolgaiddal. Miért nem hozod Hozzám? Úgy teszel, mintha egyedül is tudnál valamit tenni. Tanuld meg már végre, hogy bizalmamba férkőzve mások számára is elérsz mindent. Szedd össze felebarátaid nehézségeit, a családod életének zökkenőit, és Én elintézek mindent neked. Higgy hatalmamban! Ha nem bízod Rám ügyeidet, hogy intézzem el azokat? Feltétlen bizalmadat kérem.”

 

 

A fokozott bizalom fokozott biztosíték

 

Az Ő Szentséges Szívének végtelen irgalmáról elmélkedtem, és lelkeket kívántam Neki. Különös irgalmába ajánlottam az én családomat. Amint így elmélyedtem Benne, az Úr Jézus biztató, szelíd hangon szólt: „A fokozott bizalom fokozott biztosítékot jelent. Mondd, el tudod azt képzelni Rólam, hogy amit a lelkek érdekében kértek, azt ne adnám meg nektek? Hisz akkor megváltó munkám ellen cselekednék. Látom gondolataid forgását. A ki nem mondott szavakra felelek. Nem mindenkit egyformán hívok meg. Akinek sokat adtam, attól sokat kérek. De ne ez legyen fontos neked. A lényeg az áldozat, melyet azokért hoztok, akiket az Én utaimra akartok terelni.”

 

 

Ajánljátok fel munkátokat Isten dicsőségére!

 

A Szűzanya szavai: „Napközben is ajánljátok fel munkátokat Isten dicsőségére! Ez a kegyelem állapotában történő felajánlás is a sátán megvakítását fokozza. Éljetek tehát kegyelmeim szerint, hogy mind jobban és mind nagyobb területre terjedjen ki a sátán megvakulása. A sok kegyelmet, melyet nektek nyújtok, mind jobban használjátok fel, mert ez a lelkek tömeges megjavulását fogja maga után vonni!”


(Összeállította: Kindelmann Győző)

 

(A Szerző 1976-tól Erzsébet asszony közvetlen munkatársa volt. Számos Szeretetlángról szóló könyv és cikk írója, Erzsébet asszony életének kutatója.)

Sajnos, az utókor már nem láthatja Erzsébet asszony „sajátkezűleg” (egy-két önkéntes mesterember segítségével) épített kis lakását. A szerény hajlék már befejezéshez közeledett, mikor két szomszéd is feljelentéssel fenyegetőzött. Az persze nyilvánvaló volt, hogy nincs rá semmiféle építési engedély. A jobb felőli (víkendházas) szomszéd (M), aki Palesztinából települt haza, igen határozott fenyegetést tett. Erzsébet az időben eszperantót tanult magánúton és könyve szószedetben egy bölcs mondásra talált: „Egy kis jóindulat, a legrosszabb szándékot is képes megenyhíteni.” Ekkor könyvével együtt átment a szomszédhoz és megmutatta neki. A férfi zavarba jött és másnap azon ajánlattal szólította meg szomszédasszonyát, hogy „felejtsük el az egészet, hiszen a házikó szebb, mint a régi tyúkól volt!” A másik telek felől is lényegében hasonló „eljárással” oldódott meg a feszültség.

Az utolsó támadás azonban a családon belülről érte! Közvetlenül „beköltözés” előtt állt, mikor (még ott lakó) József fiával feszültsége támadt, aki attól tartott, hogy édesanyja majd "elvonul", elhanyagolva beteg felesége és három kicsinye gondozását! Miután Erzsébet asszony meggyőzte őt töretlen anyai-, anyósi- és nagymamai szeretetéről, helyreállt a nyugalom. 

     Az egész házacska kb. 16 m² alapterületű lehetett; minden volt benne, szoba, előszoba (főzési lehetőséggel), vendégszoba, mosdó és illemhely is! A szobácskának háromosztású, de egyrétegű ablaka volt jobbra. A belépőt a „Turini Lepel” Krisztus-arca kép fogadta szemből, alatta keskeny, polcszerű asztalkával mint egy kis oltár. A helység inkább felszőnyegezett kápolna érzetét keltette. Az ajtótól jobbra egy cserépkályha volt. A bal oldali hosszanti falon, egyrétegű üvegezésű nyílászáró, alatta egy padlóig vastagon letakart priccs, tégla lábakon, (mely hidegebb időkben a jobboldalon volt). A bejárati ajtó jobbra nyílt, balra, a fal mellett kis asztal. Az üveges előtérben egy lilaakácfa volt „beépítve” a födémbe.

A házikó építése 1962-ben kezdődött, és 63 őszén Erzsébet már be is költözött. Összességében egy egészen különös, meghitt hely volt. Később, kívülről terméskő burkolattal látták el karizmatikus fiatalok és folytatólag toldalék falakat is húztak Szűz Mária efezusi házának mintájára!

A bejáratból kifelé nézve jobbra, 3-4 méterre egy Lourdes-i barlangocska állt, gránitkő Szűzanyával. Előtte egyszerű kis kertecske. (A szobrot Vida Zoltán faragta.) 

A 'Kisház' − melyet Erzsébet csupán szóban nevezett így −, csodálatos lelki élmények és nagy misztériumok tanúja volt. A hely rendkívüliségét az Égiek is megerősítették, erről tanúskodik naplóbejegyzése is: „Délelőtt a Szent Szűz szobra körül liliomokat ültettem. Munkaközben a Szűzanya szólt: „Kis kármelita leánykám! Lourdes után ez a hely lesz a világ legnagyobb kegyhelye. Írd le, s add át ezt is gyóntatódnak! Én üzenem és kérem, tegyen meg minden intézkedést a lelkek érdekében! Ő az én szeretett fiam akit anyai bátorítással és rendíthetetlen erővel halmozok el. (III/199) 

      Amikor Erzsébet asszony e sorok írójának bemutatta kis otthonát, így beszélt: „Látod, titkár testvér! Ez a hely a Szűzanya ígérete szerint a világ egyik legnagyobb kegyhelye lesz, miként naplómban is írtam! A Kisházat magam kezdtem ide építeni, a gyerekek közt megosztott kert C. lányomra eső hányadára. Mindent az Úr Jézus kérése és a Szűzanya útmutatása szerint alakítottam! Az Úr kérte, hogy mondjak le mindenemről és építsek egy kis remetelakot, ahová csendes magányba vonulhatok. És ez kellett is fiam, mert a nagy házból kivonulva már nem maradt hely, ahová lehajthattam volna a fejem! Az építkezéshez az Úr küldött egy-egy önkéntes mesterembert, akik olykor némi, bontott anyagot is hoztak magukkal. Itt van például ez a kis ablak! Ez egyenesen régiség, még ki  is  lehet akasztani, ám legnagyobb baja az, hogy  csak egyrétegű és a nagy hidegben nem szigetel rendesen. Láthatod, milyen szép ez a cserépkályha is - a csempéi úgy volta kidobva az utcán -, s bár a hidegebb téli napokat képtelen kifűteni. Ilyen hetekben mindig felmegyek a gyerekeimhez, de alig várom mindig a jobb időt, hogy újra elmerülhessek a remetei magányban."  

 „ Ebben a kis házban virrasztottam és itt böjtöltem az évek során, sok-sok meg nem érdemelt kegyelmet kapva Istentől! De itt történt az is, mikor egyszer a „fickó” megvert. – folytatta Erzsébet asszony a története mesélését. – Most, hogy a tél hidege után újra kiköltöztem  kis lakásomba, a csendes magány örömét kezdtem érezni, egyszerre hirtelen megnyílt az ajtó. Kinéztem, s abban a pillanatban ott láttam a gonoszt  − nem mondhatok mást, lelki szemeimmel valósággal láttam −, amint teljesen világtalanul álldogált. Úgy két és fél méter magasnak érzékeltem, az arca  takarva volt az enyészet foszladozó szürke rongyaival. Tehetetlenségében, valami kényszeredett vigyorral kérdezte, hogy mit csinálok itt egyedül?  Többet egy szót sem szólt. Meglepődtem ezen a szűkszavúságon. Máskor órákig is szokott gyötörni. Most nem tehette, mert hatalmától megfosztottan, világtalanul csak állt közelemben ördögi tevékenységétől megfosztottan ugyan, de itt kellett maradnia mellettem. Ugye nincs hatalmad, nem tudsz bántani? 

Mert amikor ütlegelt egy alkalommal, utána a Szent Szűz így szólt: „Ezt többé nem teheti meg.” Én egy csöppet sem féltem tőle és bátran így válaszoltam neki:  − Itt a csendes magányban több alkalmam van arra, hogy elmerüljek Isten imádásában, azok helyett is, akiket te eltérítettél erről az útról! Bármily borzasztó is hallanod,  engesztelem a végtelen fölségű Istent  a megbántásokért, melyet a te rossz befolyásod által elkövettem. Az irgalmas Isten létre hívta lelkemből bűneim bánatát és Ő annyira irgalmas, hogy minden megtérő bűnösnek megbocsát. Ha te is kivetkőznél lázadó kevélységedből s elismernéd Isten szent fölségét, megbánva gonoszságodat, neked is megbocsátana. De mivel ostoba gőgöd visszatart, bűnhődnöd kell, pedig hamarosan elérkezik számodra az az idő, mikor hatalmad vesztve világtalan leszel! Bármennyire is irtózol ezt hallani, ez így lesz! −  A gonosz kényszerülve volt arra, hogy végighallgassa a kérdésére adott válaszomat, és nagy kínnal végigszenvedte tehetetlenségét. A Úr Jézus éreznem engedte a megalázott gonosz vergődését, aki megalázottan, észrevétlenül eltűnt. De sem jelenlétében, sem távozása után semmi félelmet nem ébresztett bennem. Az Úr velem volt, s ezt a gonosznak éreznie kellett. Távozása után a Üdvözítő ezt mondta: „Kislányom, merülj el az édes magányban, a mi kezünk gyűjtsön, elménk gondolata egy legyen, szívünk együtt dobbanjon, és ezzel a szívdobbanással térjünk nyugovóra. Aludj el szépen, de Én egy kicsit még itt időzök nálad, aztán elmegyek az éjbe szíveket keresni!"

Gondolhatod fiacskám, hogy én csak sírtam-sírtam a boldogság forró könnyeivel... (vö III/160-161)

      A 'Kisháznak' Erzsébet életében és a Szeretetláng ügyében betöltött szerepét illetően lássunk néhány naplóidézetet: 1963. IX. 2-án, ebéd közben kezembe vettem a 'Vigilia' folyóiratot olvasni kezdtem egy cikket; 'Újabb Faust változat a filmen'. A Úr Jézus csendesen megszólalt: „Tedd el! Elfelejted, hogy arra kértelek mondj le minden szórakoztató olvasmányról. A te életed az elvonultság, az imádság és áldozat legyen! Vagy nem akarsz igaz kármelita lenni? Ez nagyon fájna nekem. Nehéz a lemondás, /de/ ne félj, meghálálom neked!” Én szomorúan bántam amit tettem és utána gyorsan munkához láttam s közben imádtam Őt. Amint kimentem a kertbe a ruhákat teregetni, Ő így szólt: „Várlak kis szobánkban, jöjj be egy kicsit Hozzám!” 

Amint a kis szobába léptem, abban a pillanatba szent áhítattal töltött el jelenléte. Rövid imádás után ismét munkához láttam. A Úr arra kért; „Igyekezz és gyere vissza, várlak!” Vissza siettem, leborultam s Ő elárasztotta lelkemet Isteni jelenlétével és tovább kért „Csak Engem szeress, csak Nekem szolgálj még jobban! Ugye ismert szavak ezek előtted? Tudod mindig azt kérem tőled amire Szívem a legjobban vágyik.” (vö II/117) 

         Ahogy a szentmiséről hazaértem és elkezdtem a házimunka végzését, a szent őrzőangyalom arra kért, hogy vonuljak el és imádjam a Szentháromságot. Őrangyalom kérésére a kis szobámba vonultam, mely a kertvégében egy különálló kis házacskában van. Itt a Szentháromság imádása közben átélt csodás kegyelmekről nem lehet beszélni, sem írni. Ezt csak átélni lehet, mert minden emberi szó gyenge! Volt idő mikor a Szentháromság által átsugárzó kegyelmek áradását az Ő megvilágításuk fényénél valamelyest letudtam írni, de az is csak halvány homály ahhoz képest, ahogy azt most lelkemben érezni és átélni engedik. (III/124-125)

      1963. szeptember 1-jén, hétfőn. Ez a nap a szenvedő papi lelkekért felajánlott böjt. Úgy, ahogy az Üdvözítő kérte tőlem, kenyéren és vízen való böjtöléssel egy szenvedő papi lelket szabadítok ki a tisztítóhelyről. A böjt némileg elgyengít, mivel a házimunkámat most is a megszokott módon végzem, vagyis a gyermekeimnek segítek. Munkám végeztével estefelé az Úr Jézushoz mentem. A benne való elmerülést egy váratlan kellemetlenség zavarta meg. El kellett köszönöm az Úr Jézustól. Amint hazafelé mentem, így szólt: „Várlak otthon. Ugye sietsz haza? Ott leszek kis szobácskánkban, mire hazajössz.” Nagyon meghatódtam, s az Ő jelenlétében elfogyasztottam szerény kis vacsorámat, mely csak kenyér volt. Az Úr Jézus ott volt velem. Nem láttam, de jelenlétének érzetével bizonyította ezt. A  nagy fáradtságom miatt nem tudtam sokáig fenn maradni, hogy térden állva imádjam Őt. Az Úr Jézus végtelen jósággal és figyelmességgel így szólt: „Pihenj csak le! Én még egy kissé itt időzöm nálad. Érezd az Én áldott, szent jelenlétemet és Szívem nagy bánatát, melyet megosztok veled. A mi szívünk együtt dobbanjon!” A könnyeim megeredtek, s a bűneim fölötti bánat úgy fokozódott bennem, hogy csak sírni tudtam.  Ennyi jóság és figyelmesség, mellyel elhalmoz, kit ne indítana könnyekre? Az áhítatos csendben mellettem állt, s utána elköszönt. ,,Pihenj békében Én megyek szíveket keresni!” Amint éreztem, hogy áldott szent jelenléte távolodik, zokogva szóltam utána: Hová mégy, imádott Jézusom? Ő bánattal teli hangon válaszolt: „Csak megyek. Legelőször is a nekem szentelt lelkeket keresem fel, hogy felkínáljam nekik újra és újra kegyelmeim!”

(vö II/116-117-118)

      A Szűzanya szavai: Mától kezdve a te kis lakásod állandó szentélyem lesz, jelenlétemmel állandóan megtisztelem a számomra oly kedves kis otthont. Erzsébetkém! Lekötelezettnek érzem magam. Mit meg nem adnék neked! (...) Szóval, érted ugye, amit mondok. Kibéreltem kis lakásodat. Itt mindig engesztelj. Én szívesen időzök itt állandóan, amíg itt a földön élsz. Egy pillanatig sem akarok lemondani rólad. Állandóan szomjazom szereteted után, s hogy ezt a szomjamat csillapítsam, mely a te szomjad is, azért állandóan jelen vagyok kis lakásodban. Erzsébetkém, látom újabb kételyedet, mely ez okból támadt lelkedben. (vö III/237)

      Sajnos, Erzsébet halálát követően (a 80-as évek végén) a házban lakók a Kisházat a Lourdes-i barlanggal együtt lebontották, és még a nyomait is elsimították! A cselekmény három feltételezett indokából - a tapintat -, sajnos csak kettőt enged megválaszolni: 1.) Az építmény engedély nélkül épült. (- Ez esetben a 'szabálytalanságot' jogilag már legalizálta az eltelt több mint 20 év!)

2.) A család, nem akarta vállalni az esetlegesen meginduló zarándoklatok várható kényelmetlenségét.

(Forrás: Hajnal szép sugara blog)