Hámori Alfonzné visszaemlékezése a kápolna építéséről

 

1985 februárjában Erzsébet asszony a budapesti János Kórház belgyógyászati osztályára szállították. Március 24-én hozzánk, Törökbálintra került.

 Ideérkezése után elmondta, hogy a Szűzanya szólt a kórházban: „Erzsébetkém, ahová te mész, oda én megyek veled és azt a házat én magamnak lefoglalom.”

Amikor ezt elmondta nekünk, férjemmel együtt döbbenten hallgattuk és elképzelni sem tudtuk, hogy ez valóra válhat. Családi házunk nem a mi tulajdonunk volt, hanem a hét gyermekünk nevén szerepelt. Mi csak haszonélvezeti joggal rendelkeztünk. Évek során a gyerekek többször is kérték, adjuk el a nagy házat. Nekik most kell a pénz, nekünk vettek volna egy kényelmes panel-lakást.

Buzgón kértük a Szűzanyát, nyugtassa le a háborgó családot – hiszen jogos volt az ő kívánságuk is. Valóban lecsöndesedett ez a téma. Aztán 1994. nyarán hazajött Németországból unokánk, aki cukrász és pék szakmát tanult kint és itthon szeretett volna pékséget nyitni. Neki hirtelen „ötlettel” fölajánlottuk, hogy itt, ebben a házban valósítsa meg terveit.
Létrejött a családdal a megegyezés. Az öreg, 110 éves épületnek azt a szárnyát, ahol Erzsébet szobája volt, csak lebontani lehetett. Egészen új épület, a pékség került a helyére. A csodálatos az, hogy a tervrajz alapján az új épület és a mi megmaradt öreg lakórészünk között éppen az a szobányi hely maradt szabadon, ahol Erzsébet asszony szobája volt. Megmaradt annak hátsó fala is, ahol az ágya állt.

1996. elején elkészíttettük a kápolna az első terveit. Úgy gondoltuk, mindenképpen beszélnünk kell Takács Nándor püspök atyával is, hiszen mi egyházi épületet akartunk építeni s nem lakóházat. Volt bennünk szorongás, hiszen a Szeretetláng ügye hazánkban akkoriban még nem volt ennyire (sem) tisztázott. Pünkösdkor aztán Törökbálinton járt a püspök atya, és időt szakított ránk is. A megbeszélés szinte jobb eredménnyel járt, mint vártuk: szóbeli beleegyezését adta a kápolna építésébe, elmondta, hogy nevezhetjük Szeretetláng-kápolnának, s a helyi plébános tudtával minden istentiszteleti forma (imaösszejövetel, szentségimádás, szentmise) tartható itt.

Ezután árajánlatot kértünk az építkezésre vonatkozóan – s az 2,5 millió forintról szólt. (Nagyon nagy összeg volt akkoriban – és még egyszerűbb tervekre készült, mint ami végül megvalósult.) Megírtuk a testvéreknek a kis újságunkban, és kértük, hogy ha módjukban áll, támogassák adományokkal e tervet. Három hónap alatt kb. százhetven-ezer forint jött össze. Hát ez bizony kevés. Ekkor imádságban kértünk jelet és segítséget az Úrtól – ha ez a kápolna az Ő akarata, akkor mutassa meg. És Ő megmutatta! Két-három nap múlva történt, hogy vidékről jött egy asszony az egyik Szeretetláng-imacsoportból. (A nevét saját kérésére nem közöljük.) Kezében egy reklámszatyor, és abban hozta „hozzájárulását” a kápolna építéséhez. Férjemmel hármasban voltunk, amikor elővett a szatyorból egymillió forintot…

Sírtunk örömünkben, hiszen Isten ezzel a csodájával bizonyította, hogy igen, ez a terv kedves Neki és az Ő akarata szerinti. Leborulva adtunk hálát Neki nagy kegyelméért!” Elkezdhettük a kápolna építését, mely 1997. nyarára készen állt. Végül mintegy kétmillió forintba került az építése. Az éppen esedékes összegek mindig időben összegyűltek a költségek kifizetéséhez…

  

Az imaórák rendje:

Keddenként 16-18 óráig közös szentségimádás, a végén igeliturgiával
Csütörtökönként 9-14 óráig szentségimádás, majd szentmise
Minden negyedév utolsó szombatján lelki nap, 9 - 16 óráig.

A Szentmisék rendje: 

Minden csütörtökön 11 órától

A Kápolna címe: 

2045 Törökbálint, Dózsa György utca 46.

Megközelíthető Budapestről a Kelenföldről induló 172-es vagy 173-as és
272-es busszal. Vonattal a Törökbálint megállóig és onnan az említett
buszokkal, autóval pedig az M1, M7 és M0 autópályákon keresztül.

Kapcsolat:

Sipos Gyula; telefon 06-30-3388-245 vagy info@szeretetfoldje.hu