Skip to content

Higgyünk az összetartó Szeretet Tüzében!

A kereszténység legszebb ünnepén még inkább higgyünk az összetartó Szeretet Tüzében, mely először Jézus és Mária Szívét kötötte össze, de amelynek – az Ő kérésük szerint – a mi szívünkben is meg kell jelennie.

Megtisztult és hálás szívvel vegyünk részt a szent három nap liturgikus alkalmain, hogy minket is átjárjon az Úr Jézus irgalmas szeretete, és taníthasson minket, valamint, hogy lehessünk azon testvéreink közbenjárója, akik még nem ismerik ezt a Titkot.

A Megváltás Művét Szívében hordozó Mária Szeretetlángja kiáradására, a sátán megvakítására van szükség ahhoz, hogy a világ emberei is elkezdjék ”éhezni és szomjazni” az Igazságot; kutassák és megleljék a keresztáldozat értelmét és Életet ajándékozó voltát.

A Kereszt felbecsülhetetlen, üdvhozó értéke számunkra is csak akkor tud mélyebb értelmében megmutatkozni, ha tudatosan részt vállalunk az Úr szenvedéséből, az irgalmasság testi és lelki cselekedeteivel. Az ima és a test egymásra hatásában bontakozhat bennünk az a teljesebb élet, melyet a jövendő, dicsőséges életre mutat már itt, a földön is.

Erzsébet asszonynak két év odaadó és elmélyült lelki élet után mint ”Lumen Christi” nyilvánította ki magát az Üdvözítő: „Erzsébetem! Én vagyok a Lumen Christi! Rám felnézhettek. Én vagyok az áldozat fensége, nagysága, az irgalom mélysége és kifogyhatatlansága, a példaadás bősége, a türelem leküzdhetetlen Istene, a meg nem ingatható, irgalmas jóság, mely Belőlem felétek árad. Igen… Ki mondhatja el magáról mindezt? Csak Én, a Lumen Christi, aki az Atyával egylényegű vagyok. Én megtettem értetek mindent, hogy a világ lumene legyek, akit követnetek kell. Én, az emberi gyengeség erőtadója, meggyőztem a világot emberi természetem útmutatásával is. Ugye, te jól megtanultad, azért ragadsz meg minden kis alkalmat? Jól van, csak világítson meg Istenségem példaadó fényessége, mely reád árad.” (III/148-149)

A Jézus szenvedésével összefüggő evangéliumi utalások számos helyen felbukkannak a Lelki Naplóban.

Erzsébet asszonyt ezzel a jelentőségteljes kérdéssel szólítja meg Jézus: „Fel akarsz-e jönni velem a Kálvária hegyére? Ha igen, akkor a Fájdalmas Anya mellett a helyed.” (II/91)

A Szent Szüzet követve, legyünk mi is társai az Üdvözítőnek azon a Keresztúton, melyet plébániánk szervez Nagypénteken – hogy együttérző szeretetünk enyhítse testi és lelki kínjait… megrendítő, hogy Isten Fia a mi jelenlétünkre és vigaszunkra vár:

”Ó, mily jólesik Nekem az együttérző, bensőséges szeretet és szíved hűséges dobbanása! Ó, de sokan megvetnek, közömbösen mellőznek! Fáj a szívek részvétlensége. Érezz Velem, hogy kínjaim csillapodjanak!” (II/112) 

Az Isteni Mester két alkalommal is hangsúlyozza, hogy emberi mivoltunk gyengeségében kívánta átélni a szenvedéseket:

„Mellőzve Istenségem erejét, csak mint ember éltem át a getszemán-éji borzalmat.” (III/163)

„Vérrel verejtékező haláltusámban a mennyei Atyám által nyújtott vigasztalás adott erőt, hogy teljesen kiürítsem a szenvedések poharát. És mint ember szenvedtem, mellőzve minden isteni hatalmamat, hogy Szívem veletek érezzen. Minden szenvedést megízleltem, és a bennetek való reménnyel mentem a szenvedés útjára. Láttam a sok hűtlenséget és vele szemben együttérzésteket is. Ez az, amely irgalmasságra és könyörületre késztetett és késztet most is.” (III/133, 1963. dec. 15.)

”Vértől összetapadt hajamat, megostorozott testemet, átszegezett kezemet és lábamat, megnyitott oldalamat, ruhámtól is megfosztottan (– így fogadj el).” „Vonj be szereteteddel, mely felfogja oldalsebemből kifolyó Szent Véremet. Szemlélj csak, szemlélj!”  (III/154)

Mária, az Istenanya szavai (Erzsébethez), aki Szent Fiát végigkísérte a lelkekért való mindennapos harcában:

”Én, a Fájdalmas Anya, úgy érzem, mintha minden szenvedéseddel Szent Fiam Sebeire gyógyírt, gyógyító balzsamot öntenél…..Óhajtsd szíved egész erejével Szeretetlángom mielőbbi kigyúlását, mely a sátán megvakítására és félelmére indul.  (I/59)

„Amikor a kereszten függtem, felkiáltottam hangos szóval, hogy szomjúhozom. Ezt kiáltom most is felétek, különösen a Nekem szentelt lelkek felé.” (III/180)

„Nézz a szemembe! Én megengedem, hogy szemünk egymásba nézzen és (tekintetünk) összeforrjon. Ne láss te már semmit! Olvass szemeimből, melyekben szeretetem sóvárgó óhaját könnyezve fordítom feléd. Engesztelj! Csak ez az, ami megvigasztal. Ó, Én rászorulok a ti vigaszotokra, Én, a szívetek után vágyakozó Istenember!” (III/162)

A Szent Kereszt előtti hódolat során emlékeztet minket Jézus:

”Boruljatok le szent keresztem tövében és engedjétek, hogy hulljon reátok ez az áldott Szent Vér. Vércseppjeim váltó a kezetekben, rajtatok múlik, hogy beváltsátok. Ez a váltó nem jár le a világ végezetéig. A kegyelem állapotában élő lélek bárhol beválthatja, bármikor, halála napjáig. De erről nem vagytok biztosítva, azért ki-ki azon legyen, hogy váltóját, Szent Vérem váltságdíját mind gyakrabban igénybe vegye.” (III/150)

A Jézus szenvedésében osztozó Szent Szűz, miután Istenbe vetett reménnyel, imádkozva élte át az Úr sírban nyugvásának idejét, Húsvét reggelén dicsőséges testben kaphatta vissza Szent Fiát az Atyától.

Húsvét vigíliáján fogadjuk megrendült szívvel a Legszentebb Áldozatban az Úr megdicsőült Testét, hogy annak erejéből Isten jelenlétében, és örvendező, bizakodó szívvel tudjunk élni!

Néhány szóban kifejezve: ”Uram, Veled és Általad, Isten Országáért! ”

Hívjuk segítségül Szűzanyánk Szeretetlángját, hogy a feltámadás világossága eljusson az emberi szívekbe!