Nagyböjt 3. vasárnapjának evangéliuma (Ján 2,13-25) igen szorosan összefügg azzal a tanítással, hogy testünk Isten temploma, és ezért csak Isten Lelkének adjunk helyet magunkban, s tiszta élettel őrizzük meg testünket az Ő számára. „Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, s az Isten Lelke lakik bennetek?” – kérdezi Szent Pál. (1 Kor 3,16-17)
Ezt a hatalmas misztériumot könnyebben felfoghatjuk annak az együttérző Szeretetnek a fényében, melyet az Úr Jézus Erzsébet asszony számára különös közvetlenséggel nyilvánított ki. Gyakran tudtára adta, milyen nagyra értékeli a Nála tett látogatásait:
„Leánykám, a mi szívünk együtt dobban. Ez más, mint az a szeretet, mely kimért, latolgat és fontolgat….lásd, Én mennyire emberi módon is megközelíthető vagyok számotokra. Támasszon ez bennetek kölcsönös bizalmat Irántam!” (III/154)
„Mily nagy hittel, reménnyel és szeretettel hoztam meg értetek a legnagyobb áldozatot. Hittem és reméltem, hogy lesznek követőim, kik viszonozni fogják határtalan szeretetemben meghozott áldozataimat.” (III/134)
A Kegyelem kivételes percei, amikor az Úr jelenlétében lehetünk Szentségimádás során vagy a templom csendjében, a tabernákulum előtt. Tanuljunk meg mi is együttérezni az Úrral, keressük annak az alkalmait, hogy ”kettesben” lehessünk Vele, és gondoljuk át a szemünk előtt lévő Evangélium eme foglalatát;
Szentségi jelenléte e percben is azért lehetséges, mert a Fiú, isteni dicsőségéről lemondva, emberként megszületett közénk. Evangéliumát azzal is hirdette, hogy élete minden perce szolgálat volt, testét és lelkét arra áldozta, hogy Isten élete és jósága kinyilvánuljon rajta keresztül. Majd pedig Nagypénteken elszenvedte a testi és lelki megaláztatások sorát és a kereszthalált is. Harmadnapon a feltámadással dicsőítette meg Őt az Atya, hogy aztán elküldhesse a Szentlelket, és létrehozza az Egyházat. S ez az Egyház jelenti számunkra az Otthont.
Jézus olykor kéri Erzsébet asszonyt, hogy maradjon még a jelenlétében, máskor a keresztút elvégzésére figyelmezteti.
„…kért, hogy maradjak Vele. „Ó, ez az egyedüllét, ez a megvetettség!” – sóhajtotta bele lelkembe. „Enyhítsd fájdalmaimat gyakori jelenléteddel!” (II/36)
„Miért sietsz úgy? Mi az, ami Nálam fontosabb neked? Vagy azért, mert fáj a térded? Gondolj Rám, mikor Én is térdre roskadtam, és nem hagytam el a keresztutat. (I/114)
Mivel az Üdvözítő azonosult mind testi, mind lelki fájdalmainkkal, Isteni színe előtt minden emberi fájdalom elszenvedője érdemessé vált az Ő megmentő és szabadító szeretetére.
Mi, akiket Szentségeiből részesít, arra kapunk meghívást (és a hála is arra kötelez), hogy kegyelmeket esdjünk le azon testvéreink számára, akiket lelki vagy testi bajaik miatt aggódó szeretettel Eléje viszünk.
A Szentségi Jézussal töltött idő segít abban, hogy megláthassuk a felebarát mindennemű szenvedését, és észrevegyük a szükséget szenvedőket, ezzel is gyakorolva az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit.
Amilyen életet élt Maga Jézus a földön, ugyanarra kéri Erzsébet asszonyt és minket is; „…lelked legnagyobb alázatosságával izzon, égjen benned a megváltó munkámban való részvétel vágya.” (I/102-103) Őt jelölte ki, „szinte papi méltóságot” adva neki, Kertváros engesztelőjévé.
Az Úr irgalmától indítva, mi gondolunk-e plébániánk ismerős vagy kevésbé ismert tagjaira? – akiknek talán épp a mi imánkra van szükségük ahhoz, hogy Istent teljesebben befogadhassák az életükbe. De imáink csak akkor lesznek kedvesek Isten előtt, ha készek vagyunk megszabadulni lelki terheinktől;
„Az Én szeretetem mindenható. Éld bele magad ebbe a nagy csodába, hogy Én állandóan rendelkezésetekre állok.… ha azt látom, hogy nem kószáltok el messzire Mellőlem, gyorsan fel tudlak emelni benneteket elesettségetekből, mert isteni kezem közel van hozzátok. S ha felemellek, a bűn nyomban lehull rólatok, s könnyűvé lesztek ismét. Én ezért nem kívánok mást, csak hálát, egy »köszönöm« szót küldjetek érte.” (II/110)
„Szívednek minden dobbanásában legyen benne a bűnbánat! Minden lélegzetvételnél az Én szeretetemet lélegezd be, és a kilégzésnél add tovább felebarátodnak.” (I/52)
Az Isten temploma-misztérium nemcsak az egyénre értendő, hanem az Egyház közösségi dimenziójába is helyez minket. Szintén Szent Pál mondja: Ti Krisztusnak teste vagytok, s egyenként tagjai. (1 Kor 12,27) Életünk és üdvösségünk elképzelhetetlen egymás nélkül.
„Nem mindegy az, hogy milyen lélekkel járjátok ezt az utat. Sokan vannak fény nélkül.” Most a Szűzanya vette át a szót: „Ezeket akarom én Szeretetlángommal megvilágítani, mert anyai Szívem bőséges szeretetét árasztom felétek, halhatatlan lelketek felé, mint Szent Fiam megváltó munkájának édes gyümölcseire.” (II/106)
„Leányom, minden erőddel azon légy, hogy a bűnösöket Hozzám vezesd. Ezen kívül semmi más ne töltse be gondolataidat. Nézz szüntelenül szemembe, hogy lásd szomorúságomat a lelkek miatt…Leányom, feléd árasztom szeretetemet, azért, mert te menedéket adtál Nekem, és a te lelkedben megpihenhetek. (I/30)
„Bízzál! Mindig mondtam, amit bizalommal kérsz, azt már meg is kaptad. El tudod képzelni, hogy mikor Tőlem lelkeket kérsz, nem adnám meg neked?” (II/102)
A Szűzanya a haldoklókért való virrasztásra is kérte Erzsébetet;
„Ha ezentúl virrasztotok, te és a melléd rendelt személy, ti, akik már ismeritek Szeretetlángomat, abban a kegyelemben részesítelek benneteket, (hogy) virrasztásotok ideje alatt az egész világ haldoklóira kiterjesztem a nagy kegyelmet, és a sátán megvakítása által a haldokló lelkekre kiárasztom Szeretetlángom kegyelmi hatásait. A kegyelemmel teljes szelíd láng megmenti őket az elkárhozástól.” (I/109-110)
Ezt a kérést az Úr Jézus egy alkalommal egy látomással is megerősítette:
„Ma hajnalban, mikor a második virrasztó órát is befejeztem, az Üdvözítő kérően szólt hozzám: „Leányom! Szenvedj Velem! Érezz Velem! Enyhítsd fájdalmamat!” És lelki szemeim elé olyan látomást bocsátott, hogy szívem majd megszakadt.”
„Ugye, tudod, hogy mindig gyűjtened kell Velem? Most, itt a csendben is tudsz Velem gyűjteni. A magányos éjben is tudsz, amikor virrasztasz. Azért tanítalak, hogy tanuld meg a fogásokat, s mondd el másnak is, hogyan kell a lelkeket gyűjteni. A lélek akarása már szeretet, a szeretet pedig mindenre képes. Csak akarj, minden erőd megfeszítésével! A mi gondolatunk mindig egy legyen: a lelkek megváltása az örök kárhozattól! (I/114)
Az Úr Jézus az Ő szent emberségével szentelte meg a mi ember-voltunkat is; ha Feléje törekszünk minden erőnkkel, akkor látva igyekezetünket, Ő megnyitja szívünket, hogy Szentlelkét befogadva, hasonlóvá formáljon önmagához. Amit azon veszünk majd észre, hogy mindinkább vágyunk arra, hogy krisztusivá váljunk, és Neki tetsző élettel dicsőítsük meg Istent.
Az értünk szenvedő Úrral való együttérzésre és Mária Szívének Szeretetlángja befogadására buzdít ez az Erzsébet asszony által írt gyönyörű ima:
Boldogságos Szűz Mária, drága mennyei Édesanyánk!
Te annyira szeretted Istent és bennünket, gyermekeidet, hogy egyszülött isteni Fiadat,
Jézust, a kereszten függve a mennyei Atya kiengesztelésére és a mi megváltásunkért felajánlottad, hogy aki Benne hisz, el ne kárhozzék, hanem örökké élete legyen.
Gyermeki bizalommal kérünk, hogy Szeplőtelen Szívednek a Szentlélektől szított Szeretetlángjával gyújtsd tökéletes isten-szeretetre gyarló emberi szívünket, hogy Veled együtt, egy szívvel-lélekkel szüntelenül szeressük Istent és felebarátainkat.
Segíts, hogy ezt a szent lángot továbbadhassuk minden jóakaratú embertársunknak, s így a szeretet tüze oltsa a gyűlölet tüzét az egész földön, s Jézus, a Béke Fejedelme legyen szeretete szentségében, az Oltáriszentségben, oltáraink trónján minden szív boldogító Királya és középpontja.
Ámen.
Erzsébet asszony néhány, napközben is mondható röpimája:
Üdvözlégy, Mária, Édesanyám! Alázatosan kérlek, tarts meg engem a Te különös védelmedben, ajánlj engem Szent Fiadnak!
Ó, Uram, segíts, hogy akaratomról lemondva csak Neked engedelmeskedjem, mindenben a Te kedvedet keressem!
Imádott Jézusom, fogadj el teljes nyomorúságommal, és segíts, hogy híven, hűséggel szolgáljalak, én és sokan mások!
Újra és újra tudatosítsuk magunkban, hogy Isten munkatársai, Krisztus követei vagyunk – és szeretnénk lenni -, akik tiszta szándékkal, célokkal vágunk neki minden egyes napnak. (Szent Pál ap. leveleiből vett kifejezések: 1Kor 3,9; 2Kor 5,20)
Az V. kerületi Pesti Ferences templom naponta 6 órától 12 óráig és 16 órától 22 óráig (vasárnap 21 óráig) nyitva áll, s ezen órák alatt – a számos szentmise mellett – a gyóntató atyák is várják a bűnbánó lelkeket.
Éljük meg az Úrral való Szeretet-egységet, legyen velünk a Szeretet Lelke!
Imádságos szeretettel: Szilvia