A karácsonyi időben Mennyei Atyánk és Szent Fia bőségesen elhalmozott minket Szeretetével; fontos, hogy most, az évközi időben, a hétköznapok világában se homályosuljon el szívünkben a Szeretet fénye, hanem őrizzük és hagyjuk növekedni magunkban az Ő kegyelmeit, járjunk Vele egységben; érzelmeinkkel, szándékainkkal Hozzá kapcsolódjunk!
Tapasztalni fogjuk, hogy minden egyes nap ajándék lesz, ha nem Tőle elszakadt lélekkel, „önjáró” módon, hanem az Úrral együtt éljük meg a történéseket. Ahogy a Példabeszédek Könyve mondja; „Minden utadon rá gondolj, s ő majd igazgatja lépéseidet.” (Péld. 3,6)
Tudjuk, hogy Erzsébet asszonyt Jézus és a Szűzanya különleges kegyelmi adományban részesítette azzal, hogy rendszeresen szóltak hozzá, szelíden tanították, irányították, buzdították őt.
Az isteni Mestertől kapott szavakat nagy örömmel fogadta szívébe és gyakran „visszaimádkozta”. Erzsébet asszony példáján is láthatjuk, hogy a keresztény élet egy intenzíven érző és gondolkodó, kommunikatív élet; ő az élete minden pillanatában, testi és
lelki mivoltában egyaránt arra törekedett, hogy Isten színe előtt kedves legyen, ne sértse meg Őt semmivel, vagy ha akaratlanul, mégis megsértette, ezt felismerve azonnal bocsánatot kért Tőle, valamint szentgyónáshoz járult.
Jézus egyszer így vonta kérdőre Erzsébet asszonyt: „Ma nagyon szétszórt vagy, alig fordítottad Felém lelkedet. Miért mellőzöl, mikor én úgy lesem szavaidat és lelked minden rezdülését?”
Ha nincs is részünk az övéhez hasonló kiemelkedő kegyelmekben, ám egy olyan nyitott és figyelmes belső magatartást, amellyel Isten közeledéseit észre tudjuk venni, és arra reagálni tudunk, egy kis elhatározással és kitartással mindannyian ki tudunk alakítani. Akár magunkra is vehetjük, ahogyan Jézus egyszer megszólította: „Észrevetted-e, hányszor megyek feléd, hogy megfogjam kezedet? Vezetlek, hogy ne légy bátortalan.” (II/105)
Vegyük észre, hogy minket is gyakran megszólít Isten, még szavak nélkül is (vagy mások szavain keresztül)… Az Úr Lelke buzdít, tanácsol, figyelmeztet, reményt ad, gyógyítólag hat, s akár fizikai síkon is gondoskodik szükségleteink szerint.
Vegyük ezeket e jeleket, jelzéseket olyan komolyan, mintha kimondott szavak lennének! Reagáljunk rá, legalább hálaadással, de – lehetőleg még aznap – szánjunk időt az átgondolásra is.
Már idéztem Jézus e figyelemreméltó mondatát: „Leánykám,… Én minden lélekhez így szólnék, ha ők befogadnának, és menedéket adnának Nekem.” (I/70)
Erzsébet asszony nagyon egyszerű módon bírta szólásra az olykor fájdalmasan hallgató Jézust; megosztotta Vele minden gondját (és örömét is), a Lélek indításából sietett Hozzá, hogy a tabernákulum előtt imádja Őt. Nagyon tudott örülni szavainak, melyek mindig világosságot hoztak.
Tudatában volt annak, hogy minden üdvös dolgot, amiben része van, Isten készített számára; az édesanyai hivatás nagyszerűségétől kezdve egy olyan „hétköznapi” esetig, amikor az (üres!) monstranciát vihette át a kápolnából a templomba, mind-mind szívbéli hódolatra indította.
Az Úrra hagyatkozó lélekkel lépett a templomba, mikor Jézus egy alkalommal e szavakkal fogadta; „De jó, hogy jöttél! Úgy vártalak! …. Az én Testem és Vérem erőt, életet ad nektek. Mily boldogságom lesz, ha éltető erőmet mind többen igénybe veszitek!.” (II/13)
Jusson eszünkbe, és adjon vigaszt, erőt a mindennapokban, hogy az Oltárról érkezik Isten Világossága… valójában minden szentmisében az Örök Ige földre szállásának, a Betlehemi gyermek közénk jövetelének lehetünk tanúi!!!…. „Aki minden embert megvilágosít” (Jn 1, 10)
Testvérek, legyen bennünk csodálkozás Isten nagylelkűségén!
Egyike azon buzdításoknak, melyet az Úr mindannyiunkhoz intézett:
„Szabad akaratotok van, és Én azt szeretném, ha tisztán a szabad akarat útján jönnétek hozzám.” (II/15)
Aki minden embert megvilágosít, rajtunk keresztül másokat is ebben a Világosságban, Isten Országa valóságos tapasztalatában kíván részesíteni. Ennek legelső „terepe” a család, mint az Egyház alapsejtje, de Jézus Szent Szívének minden vágya az, hogy örömhíre a Tőle távoli lelkekhez is eljusson, meghallgatásra találjon, s így megmenthesse őket!
Erzsébet asszony átélhette, hogy Isten az embert (mindenkit!) – alig remélt módon -, kifejezetten a személyére irányuló figyelmével tünteti ki… S hogy az így Tőle megérintett embernek minden lehetősége adva van arra, hogy hálás és örömteli szívvel kapcsolódjon Hozzá; Jézuson keresztül megismerje Istent és ráhangolódjon mindarra, ami Isten előtt kedves.
Rajtunk is múlik, hogy Isten jósága és Irgalma meg tud-e jelenni, akár egy pillanatra is ebben a sokszor fagyos és mechanikusan működő, az emberi kapcsolatokat is elszürkítő világban! Tanítsuk erre gyermekeinket is, hogy ők is egyengetni tudják az Úr útját mások felé!
Az Egység imájára Jézus egy alkalommal így buzdította Erzsébetet: „Szeresd ezt az imát, melyre azért tanítottalak meg, hogy minden szavába akkor és úgy fogóddz bele, hogy mindenkor megtaláld az erőt, melyre lelkednek szüksége van.” (III/149)
Az Úr ezen közlése bennem felidézte a 2023. évi Szeretetláng Fesztivál egyik emlékezetes programját; Fábry Kornél püspök atya az Egység imájáról osztotta meg velünk gondolatait, és buzdított minket, hogy mind többen és gyakrabban imádkozzuk, utalva Mindszenty bíboros atyára is (egymillió imádkozó).
- Az imában való kitartásunk a jelenlegi kiélezett helyzetben különös jelentőséggel bír nemzetünk jövője szempontjából is!
Kornél atya előadása az Egység imájáról szerintem újra megtekintésre érdemes, itt található (a 27. perctől kezdődően beszél róla):
A gazdag előadásanyagból kiemelném, hogy a segédpüspök atya Szentáldozáskor ezt (is) mindig kéri Jézustól: „Alakítsd szívemet a Te szent Szíved szerint”, valamint, hogy az Egység imával kezdi a napját, rögtön ébredéskor elmondja!…
Záró gondolatként egy másik imára hívnám fel a figyelmeteket.
A Mozgalom talán kevéssé elterjedt, de annál szebb imája ez a Szentlélek-hívó ima, melyet ezúton is szeretettel ajánlok Nektek, hogy mint reggeli ima, egész nap segítsen az Úr Világosságában járni, Általa és Vele együtt, minden körülmény között hűnek maradni a HIT, REMÉNY és SZERETET gyakorlásában:
Jöjj Szentlélek Úristen, és töltsd be lelkemet a Te Lelkeddel.
Járja át lelkemet a Te kegyelmed és annak hét ajándéka.
Tedd lelkemet befogadóvá a kegyelmek és a Szeretetláng iránt,
amely Szűz Mária legszeretetreméltóbb ajándéka.
Segíts, hogy szívünk vágyakozása egyesüljön
Szűz Mária Szeplőtelen Szíve szeretetének lángolásával.
Segíts, hogy szívünk megteljen azzal a szeretettel,
amely Szűz Mária Szeplőtelen Szívét átjárta és betöltötte.
Jöjj Szentlélek, újítsd meg és erősítsd meg az én szívem szeretetét,
hogy Szűz Mária Szeplőtelen Szívének Szeretetláng lobogjon benne most és mindörökké.
Ámen.
A Szent Szűz Szeretetlángjában magát az Úr Jézust kapjuk Máriától. Legyünk részesei az Ő Jézussal megélt egységének a Szentlélek segítségül hívásával is!…
(„Abból tudjuk, hogy benne élünk, ő meg bennünk, hogy a Lelkéből adott nekünk.” (1Ján 4,13)
Hívjuk a Szentlelket minden reggel, a Szent Szűz Szeretetlángjával együtt!