Az Isteni Kegyelem munkálkodása bennünk az Úr Békéjének hordozóivá tesz minket.
A Szentháromság Isten Bölcsességét nem ismerő világban a keresztény hívő léte felszólítást jelent annak az Istennel való kiengesztelődésnek a megismerésére és befogadására, melyet Krisztus szerzett meg számunkra, az Örök Atya irgalmából. (vö. 2Kor. 5,19-20)
Akik az Úr szentségeiben nem részesülhettek, és életmódjuk miatt is bezárult lelkük a Kegyelem működésének, azok számára az Evangélium szóbeli hirdetése hatástalan maradhat; egy ideológiának tarthatják a sok közül. Ekkor csak az segíthet, ha személyünkben hirdetjük nekik Krisztust – ÉS kérjük a Szent Szűz Szeretetlángjának kiáradását életükre; azaz Isten Szeretetének szabadító hatalmát.
Amikor – az Úr felszólítása szerint (Mt 6,33) – Isten országát keresve éljük a mindennapokat, azzal a Krisztus által hozott Béke követeivé is válunk; viselkedésünkkel az Úr Békéjét tudjuk közvetíteni, melyre a nem hívők is éppúgy szomjaznak. Felelősségünk van abban, hogy Isten Országa és Békéje számukra is elérendő legyen, amelyért hajlandóak változni, változtatni; a bálványokat és a félelmeket – melyeket a gonosz lélek tart fenn bennük – elhagyni, hogy mindezt az Úr jelenléte válthassa fel. Aki nem részleges és időleges, hanem a teljes boldogságot tartogatja minden Őt szerető léleknek.
Az Úr Jézus szavai az általa hozott Békéről a Lelki Naplóban:
A reggeli szentmisén: „Az Én békémet adom neked. Tudod, mi az Én békém? Amit a világ meg nem adhat. Ezt csak azok élvezik, akik a testet alárendelik a lélek fölséges szép igényeinek. Igen, ezek igazán élvezik az Én békémet, mely oly fölséges és megnyugtató. Éld csak ezt a fenséges, békét adó lelki nyugalmat!” (III/153)
Hozzátartozóinknak és a hozzánk közel álló személyek életeseményeinek, jellemüknek pontos ismerete segíthet minket, hogy kitartó imával, a Szűzanya Szeretetlángjának kegyelmi erejét segítségül hívva, az Úr Lelke megtalálhassa az utat az ő szívükhöz is. Kérjük számukra Isten Országának ismeretét; mely Ország Krisztus Szent Személyében áll fenn.
Erzsébet asszony a Lelki Naplóban leírja, hogy az Úr előtti hódolata Jézust mennyire meghatotta; engesztelő imádása miatt áldotta meg őt és családját;
Az esti imádási órán megújítottam felajánlásomat: „Édes Jézus, Neked élek, Neked halok.” „Én is! Én is! Érted éltem, érted haltam.” És minden szót, amit Hozzá szóltam, mint visszhangot, úgy hallottam vissza lelkemben. Én tovább folytattam: „Imádlak, áldalak, magasztallak, dicsőítelek mindazok helyett, kik ezt nem teszik meg.” Imádásom közben Ô nagy lelkesedéssel áradozott felém: „Leánytestvérkém, a nagy hódolatért megáldalak nagyon téged és családodat, s mindazokat, akik helyett ezt Nekem nyújtod. Rájuk árasztom kegyelmeim bőségét.” (III/153)
Nemcsak szóbeli imáinkkal tudjuk engesztelni a sokszor és sokat megsértett Isten fölségét, hanem életünk is Istent engesztelő életté válhat; mindez Jézus Krisztusban, aki, mint Istenember, a Teremtő Atya első és fő Engesztelője.
Ha az Ő Szent Szívére tekintünk, akkor mind szavai, mind tettei ezt visszhangozzák; „….tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát.” (Mt 11,29)
Isten Bárányának alázatosságát szemlélhetjük ebben a megrendítő kijelentésében, amivel önmagára, istenfiúi szolgálatára utal. „Ha valaki közületek nagy akar lenni, legyen a szolgátok, és ha valaki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája.” (Márk 20,42-43.)
Ő volt az, „lélekben és igazságban”, és tökéletesen imádta az Atyát. A János evangéliumban a szamariai asszonytól ezt kéri: „Adj innom!” – nemcsak testi szomjúságát szeretné csillapítani. Ahogyan ezzel az asszonnyal is szóba elegyedett, hogy az igaz Istenismeretre vezesse, minket is szólítgat, és szavak nélkül is kinyilvánítja jóságát, felkeltve bennünk a hála érzését – hogy Hozzá társulva, az Atya „imádóivá” váljunk. (Ján 4,7.24)
Hogy mindig az Úrban maradhassunk, és ne férkőzhessen hozzánk a csüggedés, imádkozhatunk az egyik zsoltárral:
Hozzád emelem lelkemet, Uram,
Istenem, benned bizakodom.
Ne hagyd, hogy szégyenben maradjak,
ellenségeim ne diadalmaskodjanak rajtam.
Hiszen akik benned bizakodnak,
azok szégyent soha nem vallanak.
Azok szégyenülnek meg,
akik a hűséget könnyen megszegik.
Uram, mutasd meg nekem útjaidat,
taníts meg ösvényeidre!
Vezess igazságod szerint és taníts engem,
hiszen te vagy az én Istenem és gyámolom,
minden időben benned bizakodom! (Zsolt 25, 1-5)
Éljük meg az Úrral való Szeretet-egységet, legyen velünk a Szeretet Lelke!