Nagyon remélem, hogy a Karácsony ünnepét megelőző napokban azzal a tudattal végeztük a takarítás, sütés-főzés és a lakás díszítésének faladatait, hogy az Úr látogatására készülünk, szeretnénk Őt (is) vendégül látni, befogadni(!)
Ha a karácsonyi sürgés-forgás, családlátogatások során kimerültnek érezzük magunkat, és nehéz újra felvenni a kapcsolatot az Úrral, jusson eszünkbe Erzsébet asszony tanácsa, miszerint a nagy lelki szárazság idején elmondott egyetlen Miatyánk vagy Üdvözlégy sokkal gyümölcsözőbb, mint a kegyelmektől duzzadó lélek áradozása.” S már ezzel is Isten jelenlétébe kerülhetünk.
Nem sokkal azután, hogy az Úr Jézus meghívta az Őt engesztelő életre, a Szűzanya e szavakkal fordult Erzsébethez. Az Úr születésének ünnepe számunkra is egy megfelelő pillanat lehet a Szent Szűz Szeretetlángjának továbbadására.
„Kis kármelita leányom, most meg fogjuk kezdeni (az utat) és Szent Józseffel együtt neked is végig kell járnod Betlehem sötét, ködös utcáit. Velünk együtt szállást kell keresni az én Szeretetlángomnak, mely maga Jézus Krisztus. Akarsz-e velünk jönni, mert most indulunk csak el Szeretetlángom továbbadására? Erőt, kegyelmet kapsz tőlünk.” (I/107)
Ha az ünnepi készülődés órái után végre átadhatjuk magunkat az Ünnep misztériumának, Erzsébet példáját követve vonuljunk félre a hangosan társalgó szórakozó családtagoktól, és teremtsünk csendet önmagunkban is.
Irányítsuk szívünk vágyát a Kisdedként világunkba lépett Üdvözítő felé. Az Ő Tisztasága. ártatlansága, jóakaró Szeretete odavonzza lelkünk tekintetét a Gyermekhez, és lélekben jászolánál időzhetünk. Ő az, Akiben a Mennyei Atya akarata valóra vált; Ő Maga az Atya Szabadító Szava, Isten Irgalmának Jele a megtévedt emberiség számára.
Jézus szavai Erzsébethez, mellyel Önmaga felé kívánja fordítani a figyelmünket:
„Tudod, mit beszéltetek az ismerősöddel: hogy a legnagyobb boldogság mást boldoggá tenni. Én úgy, de úgy szeretnélek boldoggá tenni benneteket! És ti mégis máshol keresitek (a boldogságot), és nem Nálam. Az Én boldogító kegyelmeimet elkerülitek.” (I/77)
Csak a szeretet Lelke töltsön el! Szeress Engem, mint fehér pólyába takart kisgyermeket. (I/47)
„Leánykám,… Én minden lélekhez így szólnék, ha ők befogadnának, és menedéket adnának Nekem.” (I/70) „Mint fehér pólyába takart kisgyermek, úgy rejtőztem a Szentostyába. És ha szívetekbe terek, vigyázzatok, ne legyen azon semmi szenny, sem szakadás, sem folt…” (I/73)
A világi gondoktól megterhelt ember lelkére a betlehemi jászolból ma is kiárad Isten Világossága, amely azt üzeni; „Keressétek először Isten Országát és az Ő Igazságát!” Minden egyéb (világi) igényünket meg kell, hogy előzze ez a legfőbb lelki igény. Belőle, az Ő Szent jelenlétéből indul ki az Élet.
Készítsünk biztos menedéket szívünkben az Úrnak, mi, most élő hívek is! Erre a „menedékkészítésre” azzal is készüljünk, hogy a körülöttünk lévő személyek felé a lényük mélyén élő Krisztus iránt vagyunk szeretettel.
A Világba jött Üdvözítő Eucharisztikus Szentségének vétele az az életadó Forrás, melyből a Vele való személyes kapcsolatunk fakad, s melyből merítve Isten előtt állhatunk másokért is, hogy kiesdjük számukra azon kegyelmek elnyerését, melyekre saját erejükből, illetve akaratuk gyengesége miatt nem lennének képesek. A Szent Szűz, Aki Szeretetlángjában az Urat nyújtja át nekünk, különösen a karácsonyi időszakban tud segítségére sietni valamennyiünknek, ha kérjük.
Az Úrral való személyes kapcsolat és a ránk bízottak iránti felelősség így kapcsolódik össze az elvonultság és az aggódó szeretet kettősségében:
Élj a családban, de egészen elvonult életet, minden erőddel. Istenben való elmerülésedet semmi ne zavarja!” (I/59)
„Tanuld meg már végre, hogy bizalmamba férkőzve mások számára is elérsz mindent. Szedd össze felebarátaid nehézségeit, a családod életének zökkenőit, és Én elintézek mindent neked. Higgy hatalmamban! Ha nem bízod Rám ügyeidet, hogy intézzem el azokat? Feltétlen bizalmadat kérem.” (I/85-86)
„…Mennyi türelemmel és szeretettel várom, hogy Hozzám intézett szavaitok és hangotok tisztán csengők legyenek. Légy te is másokkal és magaddal is türelmesebb!” (I/99)
A betlehemi éjszaka felemelő, megható pillanatai a jelen pillanatban is velünk vannak, hiszen az Úr Személyében lelkünk üdvössége öltött testet, és érkezett el világunkba.
Ma is időtlenül tud üzenni az Őt befogadókhoz!
(Balogh Szilvia)